Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 94. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 481 Következik Zsigmond Gyula képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasásátBrandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció az öisszkormányhoz a földteherrendezés kiterjesztése, a kamatláb csökkentése, az árverések azonnali felfüggesztése s az aratási és cséplést munkálatokkal kapcsolatos beta karodási engedélyek tárgyában.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zsigmond Gyula: T. Képviselőház! Nagyvázsonyi beszámolómról hazatérőiben azt az örvendetes hírt olvastam a Magyarország hasábjain, hogy a kormánypárti gazdaképviselők viharos és elkeseredett értekezletükön a gazdatársadalom gyors megsegítését követelték. Felvidult az arcom, sajnos azonban, az örömhír tiszavirág-életűnek bizonyult. Eszembe jutott, hogy a kormánypárti gazdaképviselők nem egyszer léptek már fel hasonló követelésekkel, azonban a pártfegyelem nehéz bilincseiből nem tudtak szabadulni és mozgalmukat egy enyhe vállveregetéssel minden egyes alkalommal leszerelték. A kormány velük szemben is gazdag volt ígéretekben, az ígéretek beváltása azonban késett és csak igen csekély hányada (teljesült azoknak. Bármenynyire szeretnék is, nem tudok bízni a megmozdulás komolyságában, mert attól félek, hogy a pártfegyelem, esetleg egy újabb mézes-mázos igéret ismét le fogja szerelni a ma még elégedetlenkedő egységespárti kisgazda frakció tagjait. **! A választások lezajlása óta nem volt ennek a Háznak egyetlenegy olyan ülése sem, amelyen az ellenzék szóvá ne tette volna azokat a súlyos sérelmeket és bajokat, amelyek a gazdatársadalmat érik, amelyek ennek az ezeréves nemzetnek gerincét a megsemmisüléssel fenyegeti. A fenyegető veszedelmekkel szemben — sajnos •— igen kevés olyan kormányintézkedés látott napvilágot, amely alkalmas lett volna a bajokat gyökeresen orvosolni, vagy legalább a gyógyulás tartós folyamatát biztosítani. Ez alkalommal nem szándékozom a kormány összes balkezes rendeleteit felsorolni, azokat külön bonckés alá venni

% egyet azonban kiemelek, amely állandó veszéllyel fenyeget, amely, mint a Damoklesz-kard, úgy lebeg a gazdatársadalom feje felett. A földteherrendezési törvényt, amely voltaképpen a gazdák szanálását lett volna hivatva biztosítani, úgy a kis- mint a nagybirtokososztály hozsannával üdvözölte (Holitscher Károly: Mindnyájan!) azon reményben, hogy ez fogja megváltani, ez fogja kirántani a gazdatársadalmat abból a posványból, abból a fenyegető veszedelemből, amelybe az eladósodás folytán jutott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A hozsannával fogadott törvény életbeléptetését rövidesen a kiábrándulás követte. (Simon András: Nincs pénz! Ez a baj!) Mind tisztábban bontakozott ki a kép, hogy a földteherrendezés — mint én azt nagyon jól sejtettem — elsőrangú korteseszköznek bizonyult, a hozzáfűzött várakozásoknak azonban a legtávolabbról sem tudott megfelelni, mert nem volt meg az a tőke, (Simon András: Ez az!) amely annak sikerét garantálhatta., biztosíthatta volna. Hogy a földteherrendezés teljesen illuzóriussá ne váljék, a kormány gondoskodott ugyan az egyes gazdarétegeknek a földteherrendezési eljárásba való bevonásáról, ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. azonban nem bizonyult kielégítőnek, mert a törvény életbeléptetése óta a gazdasági viszonyok annyira rosszabbodtak, hogy a szanálási eljárásba való bevonás további kiterjesztése vált szükségessé. T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ütött az utolsó óra, a kérdés további halogatása végpusztulást jelent. Azonnal gondoskodnia kell a kormánynak, hogy a szanálási eljárásba eddig be nem vont, de a viszonyok romlása folytán most azt kérő gazdatársadalom tagjai részére a jelentkezésre újabb határidő állapíttassék meg, és a szanálás lehetősége kiterjesztessék azokra a gazdákra is, akiknek birtokát jelzálogadósság terheli. Hagyjon fel végre a kormány a bankérdekek dédelgetésével. ne nézze tétlenül, ne nézze ölhetett kezekkel azt a kegyetlen munkát, amelyet a bankok főleg azokon a nagyobb gazdákon hajtanak végre, akiknek nyakát a jelzáiogtartozások fojtogató kötele veszi körül. (Ügy van!) A bankok ma közvetlenül az aratás előtt egyik árverést a másik után tűzetik ki azon jelzálogtartozással terhelt birtokokra, amelyeknek tulajdonosai az annuitás elmaradt részleteit nem képesek megfizetni. Azért teszik ezt a bankok most közvetlen az aratás előtt, mert ma már nincs olyan gazda, akinek értékesíthető gabonája lenne, az állatállományát pedig még értéken aluli áron sem bírja eladni, nem tud pénzt szerezni s ha meglenne is benne az akarat, a jóindulat, pénz hiányában nem tudja kifizetni az annuitás elmaradt részleteit. Ma ez, igen lukrativ üzlete a bankoknak, mert a külföldön elhelyezett jelzálogpapírok több, mint 50%-kai estek. így ha például egy ezerholdas földbirtokosnak 300.000 pengő jelzáloghitel terheli a birtokát, (Egy hang a jobboldalon: Az nagyon sok!) — csak példaképpen hozom fel — azt a bank 300.000 pengő erejéig árverezteti, holott ő a külföldön elhelyezett jelzálogpapírokat 150.000 pengőért visszavásárolhatja és így az árverésre kerülő birtokot potom pénzen veheti meg. A földteherrendezésnek elkerülhetetlen és szükségszerű kiterjesztése mellett azonnal le kell szállítani a kamatlábat oly mértékig, amely arányban áll a mezőgazdaság teherbíró erejével. A mai terményárak mellett 9 és fél százalékos kamatot a mezőgazdaság nem képes elviselni. Ez a horribilis kamat még szanálás esetén is a gazda pusztulását jelenti. Az imént felsorolt tényekből kifolyólag azonnal fel kell függeszteni, gátat kel! vetni a már kitűzött árverések megtartása lehetőségének is, nehogy a földbirtok, amely ezer éven át tartotta ezt a nemzetet, elkótyavetyéltessék és kicsússzék azoknak kezéből akik annak leghivatottabb reprezentánsai. T. Ház! Egy másik ügy, amelyre rá akarok térni, az aratási és cséplési munkálatokkal kapcsolatos betakarodási engedélyek kérdése. Ezt a kérdést a 44.200/1924. számú belügyminiszteri rendelet szabályozza. A hivatkozott belügyminiszteri rendelet első részének 1. §-a szerint mezőgazdasági terményeket külön engedély nélkül csak oly községi belső területre szabad behordani s azokat ott tartani, illetőleg kipréselni, amely a legközelebbi lakóháztól vagy gazdasági épülettől legalább száz méter, illetőleg kétezer keresztnél kisebb menynyiségü termény befogadása esetén legalább ötven méter távolságra van s a szomszéd asztagától, kazlától és boglyájától legalább 15 méter távolságra fekszik. A távolságokat min66