Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

474 Az országgyűlés képviselőházának 94. ülése 1932 június 1-én, szerdán. junktúrát a magyar gazdaközönség szániára, amelyet a mai szituáció jelent. (Andaházi-Kasnya Béla: Az árvizsgáló bizottság asszisztenciájával.) A jutakartellnek Összesen három tagja van, három gyár a tagja, nines is több jutagyár Magyarországon. Az egyik a Kender-, Juta- és Textilipar Et., amely teljesen osztrák érdekeltség, a szomorú emlékű Creditanstaltnak érdekkörébe tartozik, tulajdonosa tehát ezidöszerint az osztrák állam. Az utána következő legnagyobb gyár a Magyar Juta-, Kender- és Lenipar Rt., ennek részvénytöbbsége az Internationale Textilindustrie A. Gr. Waduz, Liehtenstein hercegségbeli anonim holding. A harmadik, a legkisebb az Angol-Magyar Jutafonó és Szövőgyár Ét, amelynek Szegeden van a gyára. Ezt a gyárat éppen az utóbbi évek válságai következtében az angol hitelezők szerezték meg, miután a vállalat magát fenntartani nem volt képes. Ezidöszerint tehát az egész jutaipar kizárólag külföldi tőkések kezén van, semmiféle egyéb magyar érdekeltség a jutagyártásban nincs, mint aa alkalmazottak és munkások kenyere, akik ott alkalmazást nyernek. E három gyár kapacitása együttvéve évi 1300 vagont tenne ki, a fogyasztás azonban, pláne a mai rendkívül drága árak és rendkívül rossz terményárak mellett, jelentékenyen lecsökkent, úgy, hogy összesen csak 750 vagont termel ítényleg ez a három gyár, mégpedig a szegedi gyár 100 vagont, a pesterzsébeti gyár 207 vagont és az újpesti gyár 450 vagont. Szeretnék bizonyos képet nyújtani arról is, hogy a munkanélküliségnek, a munkásság foglalkoztatásának szempontjából mit jelent ez az ipar. Mert, hogy nyersanyaga kizárólag külföldi nyersanyag, az nyilvánvaló. Ha pedig nem foglalkoztat nagyobb számú munkáskezet, és kizárólag külföldi tőkések kezén van, nehezen tudom magyar nemzeti szempontból megindokolni, hogy miért kelljen a magyar gazdaközönségnek dupla áron varrni nyakába a zsákokat, amikor egyszerűen külföldi importáruval is lehetne fedezni a belföldi szükségletet, amely külföldi importárú ellenében viszont mezőgazdasági terményeket tudnánk jobb áron elhelyezni a külföldön. (Helyeslés balfelől.) A termelőképessége az iparnak nem lévén kihasználva, 700—750 vágón anyag az a termelés, amely a három gyárban történik, és összesen 1550 munkást foglalkozhat 1550 munkás kapott kenyeret, és a kifizetett munkabérek összege (összesen 1,400.000 pengő ebben a három gyárban. Ezzel szemben majd bátor leszek reámutatni arra, hogy a mostani 1-79 pengős ár mellett csak a vámvédelem 6,700.0ü0 pengős nemzeti ajándékot jelent annak az iparnak a részére, amely munkabérben összesen 1,400.000 pengőt fizet ki magyar munkásoknál:. (Rakovszky Tibor: Vakulj magyar! Ez az!) Itt van a birtokomban a kalkuláció, még pedig teljesen megbízható kalkuláció arról, hogy hogyan alakulnak belföldön a jutaipar árai, hogy hogyan kell az árakat kalkulálni. Sem az igen t. Ház idejét nem akarom elrabolni, sem untatni nem akarom a t. Házat, azonban rencú> kezésére állanak bármely képviselőtársamnak ezek a kalkulációk, amelyeknek lényegét csupán abban akarom összefoglalni, hogy amikor a nyers jutának Londonban számított ára IMI július 2-án 16 font és 7 shillinggel, 1932 május 4-én, tehát folyó évi május 4-én pedig 16 font 15 shillinggel jegyeztetett, vagyis minimális, pár shillinges áremelkedés jelentkezik egy tonnánál, mivel azonban a font közben 25—30 százalékkal esett, effektive a nyersanyagban je lentékeny olcsóbbodás következett be; anukor a nyersanyag Budapestre szállítva, a beszaladás és a hulladék leszámítása után, tonnánk int nem kerül többe, mint 414 pengőbe; amikor egy kiló jutából egy kiló kész jutaárút lehet előállítani^ mert az opretálás és a kezelési eljárás során hozzáadott egyéb anyagok körülbelül kiteszik a hulladék súlyát; amikor egy kiló zsáknál, úgy a szoros értelemben vett munkabért, mint az egyéb akcesszórius munkások fizetését is beszámítva, összmunkabér gyanánt maximálisan 20 fillért lehet felszámítani; amikor a 20 filléres munkabért legalább 200 százalékos vámajándék védelmezi, mert a helyzet az, hogy a zsák kilóját 35 aranyfillér, vagyis 40:6 pengőfillér vám védi: ugyanakkor a munkabér, amelyet ebbe az áruba kell fektetni, csak 20 fillért tesz ki. Kétszer akkora vám védi az árut, mint amennyi munkabér fekszik benne. Ez teljesen képtelen vámvédelem. Mert a maximális vámvédelem, amelyet egy ipar megkövetelhet a maga számára, az, hogy a munkabér r teljes összegét megkapja a vámvédelem révén. De a munkabér teljes összegének kétszeresét venni igénybe vámvédelem formájában: ez mértéktelen és túlzott ipari vámvédelem, amit megindokolni helyesen elméletileg sem lehet, nemhogy a mai szorult gazdasági helyzetben ezt az állapotot mezőgazdasági szempontból egyáltalában akceptálni lehetne. Eá akarok még mutatni egészen röviden arra is, hogy a segéd- és üzemanyagok 5'6 fillérrel — mindig vagónkilogramm ónként — kalkulált ára nem változott. Nem változott a rezsinek és a leírásoknak összege sem a múlt évyel szemben. A két nagyobb gyárnál a rezsi már le van írva és csak a kis szegedi gyárnál van még szükség arra, hogy a kalkulációnál a rezsi leírassék. En ebben a kalkulációban mégis figyelembe veszem még a leírásokat is; figyelembe veszem ezeknek a gyáraknak a mai rezsijét is, amelyek a mai helyzetben is túlméretezett igazgatósággal és túlméretezett központi kiadásokkal dolgoznak. Mert hiszen az egyik gyárnál kimutatásom szerint munkabérben kifizettek 1 millió pengőt, ugyanakkor a vezetők javadalmazására is 1 millió pengőt fordítottak, (Mozgás a baloldalon.) vagyis a központi adminisztráció ugyanannyi pénzt vitt el, mint amennyit az összes munkabérek egy évben kitettek. Annak ellenére, hogy bőven kalkuláltam ... (Andaházi-Kasnya Béla: Modern kereskedelmi rablólovagok!) Elnök: Andaházi-Kasnya képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. Eckhardt Tibor: ... egy kiló jutazsák önköltségi áraként 92'18 fillérnél többet nem lehet kihozni. Ennyi annak a zsáknak az önköltségi ára a mai túlméretezett rezsi mellett, amelyet 1 pengő 79 fillérért adnak és amely árat győzelem gyanánt jelentett be Kenéz miniszter úr az egységespárth

an. (Hódossy Gedeon: Ez az igazi kizsákmányolás!) Figyelembe véve ezeket az árakat, kénytelen vagyok rámutatni arra, — mert valaki állíthatja azt is, hogy az én kalkulációm irreális és^helytelen — hogy ez a kalkuláció, ha semmi mással sem hasonlítom össze, mint a világpiaci árakkal, nyilvánvalóan helyes kell, hogy legyen. Mert a világpiaci árak — az olasz és angol jegyzést magyar pénzre számítva át — 93—100 fillér között ingadoznak. Nyilvánvalóan mutatkozik tehát, hogy az általam kimutatott 92 fillér hazai rezsi önköltség — amelyet helyesen 80 fillérre lehetne és kellene leszállí-, tani a központi rezsiköltségek megfelelő apasz-