Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 94. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 473 rult helyzetükben 72 fillért kell odaadniok. Kérem a mélyen t. miniszter úr szíves intézkedését. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Mélyen t. Ház! Mint az igenét, képviselő úr említette is, itt a minisztérium és a város vezetősége részéről bürokratikus eljárás nem volt, mert (hiszen részben — telefonon — aznap, részben pedig a következő napon minden intézkedés megtörtént. Az igen t- képviselő úr felszólalásából kihagyta azt a tényezőt, amely tulajdonképpen az egész kérdést nehézkessé teszi. Ez pedig az osztrák viszonylat kérdése. Éppen azért gondoskodtam arról, hogy a zöld cédulák, ezek az igazolványok állandóan rendelkezésre álljanak, megfelelő módon kifizettessenek, és az Osztrák Nemzeti Bankkal való tárgyalásoknál a klíring-elszámolás kérdésében ez a közvetlen schillingfizetési elszámolás is valamelyes módon megoldást találjon. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Lingauer Albin: T. Képviselőház! A választ köszönettel tudomásul veszem.^ Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a jutaárak megállapítása tárgyában. A jegyző úr lesz szíves felolvasni az interpelláció szövegét. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a magyar kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz! Milyen alapon létesült a belföldi jutagyárakkal az a «barátságos» megállapodás, amelyben a jutazsák ára kilogrammonként 1*79, illetve 1*73 pengőben állapíttatott meg? Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a jutagyártás önköltségi árait alapos és pártatlan könyvrevízióval megállapítani és a revízió eredményéhez képest az árak megfelelő leszállítása iránt a' szükséges intézkedéseket megtenni? — Eckhardt Tibor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! Többízben voltam már bátor itt a t. Ház elé adatokat terjeszteni a mezőgazdasági üzemanyagok áralakulása tekintetében, még pedig kizárólag azokról az üzemanyagokról, amelyek az árvizsgálóbizottság retortáján, szűrőjén már keresztülmentek, így tehát nem olyan cikkekről, nem olyan mezőgazdasági üzemanyagokról beszéltem eddig sem és ma sem olyanokról beszélek, ahol még ellenőrzés nem történt, hanem olyan üzemanyagokról, ahol a hivatalos árvizsgálat már bekövetkezett, és ahol már egy fait accomli-val állunk szemben, amelyet — sajnos — a mezőgazdaság szempontjából mint megingathatatlan helyzetet vagyunk kénytelenek eszkomptálni. Vagyok bátor figyelmeztetni a t. Házat arra, hogy ezen felszólalásaimban éppen a legelső alkalommal a kőolajfinomítványok árával foglalkoztam és hogy mennyire igazam volt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a könnyű benzint a kartell fennállása idején csak 49—50 fillérért lehetett a benKfíPVISELÖHÁZI NAPLÓ VIII. zinkutaknál kapni, ma azonban, mivel a kartell felbomlott, a konkurrencia már 39 fillérre szorította le az árakat. Hivatkozom arra, hogyha annakidején azzal az akcióval, amelyet én és más képviselőtársaim itt a Házban a kőolajfinomítók kényszertársítása tekintetében folytattunk, nem akadályoztuk volna meg annakidején ezt a kényszerkartellt, akkor ma nem 39 fillér, hanem 50+12, vagyis 62 fillér volna ugyanennek a könnyű benzinnek ára. Nem önigazolásul vagyok bátor ezt felhozni, hanem csupán azért vagyok kénytelen erre ismételten és ismételten rámutatni, — és minden szerdán hozok ide majd ilyen adatokat önök elé, bármilyen unalmas^ legyen is az —. hogy méltóztassanak személyesen meggyőződni arról, hogy az a szituáció, hogy a kartell a mezőgazdasági üzemanyagok, vagyis a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen kellékei tekintetében még ma is folyton drágítja az árakat akkor, amikor a mezőgazdasági termeivények eladási ára egy tragikusan csökkenő, apadó, azt mondhatnám, tökéletesen semmibe vesző tendenciát mutat, tarthatatlan, és ezzel a helyzettel meg kell birkózni, (Andaházi-Kasnya Béla: Az árvizsgálóbizottság nem áll a helyzet mag'aslatán !) Több interpelláció keretében a jutakartell működését fogom itt bírálat tárgyává tenni, még pedig elkísérem ezt a szerencsétlen jutagyártmányt a gyár ajtajától egészen Liechten stein hercegségig, egészen odáig, amikor a jutából készült zsáknak, a körülbelül száz százalékkal megdrágított zsáknak ára végeredményben adózatlanul, végeredményben a magyar állam, a magyar nemzet vagyonából kiszakítva elvándorol az anonim liechtensteini holdingba, hogy a nemzetközi sibervagyont gyarapítsa. (Mozgás a baloldalon.) T. Ház! A jutaárak tekintetében Kenéz kereskedelemügyi miniszter úr a t. kormánypárt február 25-iki értekezletén azt a bejelentést tette, hogy a jutazsák árát — ezt idézem — a kartellel történt békés megegyezés alapján leszállították, (Andaházi-Kasnya Béla: Tehát a kartell kívánsága szerint!) még pedig egy kilogramm jutazsák árát 2 pengő 07 fillérről 'leszállították 1 pengő 79 fillérre, sőt — óriási vívmány, t. Ház — a mezőgazdasági szövetkezetek részére 1 pengő 73 fillérre szállították le, ami a 2 pengő 07 filléres árral széniben egy 14—17%-os áresésnek felel meg. Vagyis a kereskedelemügyi miniszter úr itt egy nagy győzelemre hivatkozott, amelyet békés megegyezéssel ért el a jutakartell el szemben. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a győzelmi jelentést megkérdő jelezzem. Ez a győzelmi jelentés ahhoz a Hőfer-jelentéslhez hasonlítható csupán, amely Lembergről azt írta, hogy: még birtokunkban v>an. Az ilyen győzelmekből nem kérünk, mert ez a győzelem azt jelenti, hogy ez a leszállított ár például a tavalyi árakkal szemben még mindig 30—40%-os áremelkedést jelent akkor, amikor a nyers juta ára Londonban egy fillérrel sem emelkedett, amikor a munkabérek inkáhb estek, mintsem emelkedtek, amikor a rezsi, a termelési költség egyetlen komponensénél sem fedezhető fel olyan tényező, amely bármiféle áremelést indokoltnak mutatna. Kizárólag és egyésegyedül az ország kényszerhelyzete, az ország szükség; helyzete teszi nem indiokolttá, hanem lehetővé azt, hogy akkor, amikor a külföldi konkurrencia egyáltalán nem tud jelentkezni, a vámvédelem plusz devizakorlátozások által védett jutakartell itt szabadon használja ki azt a konjunktúrát a maga számára és azt a dekon65