Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

470 Az országgyűlés képviselőházának 9k. ülése 1932 június 1-én, szerdán. egy halászat, amely nem a minisztériumban zajlik le! — Derültség.) Végre egy halászat, ahol a nagy hal megeszi a kis halat. Ha meg méltóztatik engedni, elnök úr, akkor felolvasnám az idevágó részleteket. Elnök: Nem tiltják a házszabályok. Tessék. Dinich Ödön (olvassa): «Mellékelek egy tényállást, amely ügyben évek óta hiába mász­kálok. Egy eset, amikor a aiagy hal megeszi a kis halat. Ez ügy valóban 'megérett már arra, hogy nyilvánosságra ikerüljön. Az adatokért ez­úton is vállalom a készfizető kezességet. Igen kérem, legyen szíves ez ügyben interpellációt bejegyezni a lehető legrövidebb időre* mert a díszes kormánybiztosság felszámolás alatt áll, s mert május 4-én lesz a Halászati Társulat közgyűlése.» Azóta már júniust írunk. (Tovább olvassa:) «A halászati osztály vezetője : Fischer Frigyes tanácsos úr mindig biztatott, hogy bé­kés egyességet közvetít, de a kormánybiztos, Maurer, makacs az utolsóig. Biztosra veszem, hogy elég lesz magának az interpellációnak egyszerű bejegyzése, mert ilyen rendetlen pénz­es vagyonkezelést bizonyára nem kívánnak nyilvánosságra hozni.» A nagytiszteletű úr a maga őszinte puritánságában azt hiszi, hogy egy interpellációnak bejegyzése pont elegendő lesz arra, Ibogy az illető urak, akik eddig ren­detlenül vezették az ügyeket, most már azon­nal rendesek legyenek. (Tovább olvassa:) «De ha nem lenne elég, kérem szíveskedjék elmon­dani a nagy és kis hal meséjét és a kormány­biztossági családias, noha társulati pénzkeze­lést. Szerencsénk, hogy még világítótornyot nem építtetett a főkormánybiztos úr 'a Halá­szatig Társulat részére, hogy a halak jobban beleláthassanak a hálóba.» «A soroksári Dunaág 3056 katasztrális hol­dat kitevő folyómedrének halászati jogát a «Soroksári Dunaági Halászati Társulat»-ba tömörült medertulajdonosok gyakorolják. 1927 óta a Duna-mederből kisajátíás útján 3014 ka­tasztrális hold a m. kir. kincstár tulajdonába ment át. Ettől kezdve a Halászati Társaság 31 szavazati jogából 30 a kincstáré lett és egy szavazatai joga maradt a 42 holdat birtokló mintegy 60 majosházai kisgazdának, minek következménye lett, hogy azóta a Társulat el­nöke a budapesti kereskedelmi kikötő-kor­mánybiztosság vezetője, s a Társulat admi­nisztratív teendőit hivatalból a kormánybiz­tosság személyzete látta el. beleértve a Társu­lat vagyonának a kezelését is.» «A meder halászati jogát 1922-ben kiadta a Társulat 1928-ig pontyvalutában (Derültség.) s az évi bér 1927-ben...» (Zaj.) Igen, halvalu­tában. (Andaházi-Kasnya Béla: Végre, a hal­nak van pénze! — Derültség. — Tovább ol­vassa:) «Az évi bér 1927-ben 14.178*36 pengő volt. melyből rezsiköltség — elnök, pénztáros — 217 pengő. Az 1928 májusban tartott köz­gyűlés a földmívelésügyi minisztérium halá­szati osztályának véleménye alapján árverés mellőzésével két évre a régi bérlőkkel meg­hosszabbította a bérletet, azzal az indokolás­sal, hogy a közeljövőben végrehajtandó rob­bantások és vízduzzasztás a terület kihasznál­hatóságában nagy változásokat fog előidézni. E robbantási munka azonban, mint utólag kiderült, nem volt akadálya annak, hogy a régi bérlők egy része jelentékenyen magasabb összegért albérletbe adja a birtokában hagyott halászati jogot. 1929 végén új bérbeadásra ke­rülvén a sor, magáért a 421 holdat kitevő III-ik szakaszért, melyben van a majosházai kis­gazdák birtokának nagyobb része is, uz egyik majosházai halász, aki a szakasz értékét köz­vetlenül, tapasztalatból jól ismerte, 16-000 pen­gős ajánlatot tett. Minthogy azonban mások is ismerték, hogy milyen jó üzlet volt a bér­let két évi meghosszabbítása, akadt vállalkozó a régi bérlők közül, aki nem riadt vissza a vesztegetéstől sem, minek eredménye az lett, hogy a kormánybiztosság az egész 3056 ka­tasztrális hold medret 22.000 pengőért kiadta az egyik régi bérlőnek. A vesztegetés azonban még időben kiderült. A földmívelésügyi mi­nisztérium megsemmisítette az árverést, egy Kimer nevű kormánybiztossági tisztviselő bű­nössége bíróilag meg is állapíttatott. Az új árverésen 38.500 pengő bérjövedelmet sikerült ugyan elérni, de a vesztegetés következménye­ként a majosházai kisgazda medertulajdono­sok mégis megkárosodtak, mert a korábban megajánlott 16.000 pengő bérösszeg helyett csak 10.100 pengőért adatott ki az Ő birtokukat is magában foglaló szakasz. Az 1930 tavaszán tartott közgyűlés a kor­mánybiztosság által képviselt kincstár 30 sza­vazatával úgy állapította meg az 1930. évi költ­ségvetést, — a 30 szavazattal szemben egy sza­vazat állott, az az általam említett egy sza­vazat, aminek eredménye természetesen köz­tudomású lehetett, bár nyilvánvaló is — hogy a 38.500 pengő bérösszegből 20.212 pengő a kor­mánybiztosságnak adassék azon a címen, hogy a kormánybiztosság- által végzett szabályozási munkálatok eredményezték az elért magasabb bérösszeget, tehát a 'halászati társulat tartozik ezekhez a költségekhez hozzájárulni, noha a munkálatok e halászati társulat megkérdezése nélkül a hajózás érdekében történtek...» Itt azután felsorolja, hogy annak ellenére, hogy semmi szükség nem lett volna erre, annak elle­nére, hogy ugyanolyan munkálkodást végez a halászati társulat személyzete, mint azelőtt amikor még kétszázegynehány pengő volt az évi rezsi, a mostani rezsi milyen. Helyiségbér­let 1000 pengő, utazási költség- 112 pengő, író­szerek 100 pengő, műszaki díjnok 2798 pengő. zsilipkezelő évi díja 2820 pengő, — mert ihászén a halászathoz feltétlenül a zsilipekezelőség is hozzátartozik természetesein — három csator­naőr díja 3361 pengő, írógépkezelőnői — hiszen a pontyoknak írógépre is szükségük van — 1954 pengő, számvevői alkalmazott 1575 pengű, szolga 1345 pengő. Összesen 15.868.89 pengő. (Tovább olvassa): «A majosházai kisgazdák az 1930. évi számadás ellen is fellebbezést adtak be, úgyszintén megfellebbezték az 1931. évi költ­ségvetést is, amelynek már a 20.212 pengő sem volt elég a kormánybiztosság részére, hanem 24.500 pengőt utalványozott. E fellebbezéseink ear év alatt még elintézést nem nyertek, mert állítólag a kormánybiztosság nem küldte be a bekívánt számadásokat Hogy pedig a kormánybiztosság nem küldi be a számadásokat az érthető, mert nincsenek is a Halászati Társulatnak számadásai.» Tovább nem is folytatom. Elég azt tudni, bogy nincsenek a halászati társulatban a szám­adások, hogy akkor, amikor az az érdekeltség, amelynek joga van betekintést nyerni a szám­adásokba, a számadásokat látni kívánja, kide­rül, hogy nincsenek számadások. Az összes jö­vedelmek elmennek arra, amire elmennek. Ez ismét egy mozaik, amely kivételesen most a földmívelésügyi tárca keretében merült fel. hogy úgy mondjan, az ingoványból és amely igen alkalmas volna arra, hogy az igen t föld­mívelésügyi miniszter úr ennek az ügynek mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom