Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9Â. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 471 benlétét megvizsgálva, megnyugtató jelentést tegyen itt a Háznak. (Helyeslés balfelől) Elnök: Az interpelláció kiadatik a íoldmívelésügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Lingauer Albin képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja a Burgenland felé irányuló lókivitel nehézségei tárgyában. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Vas megyében, Kőszegen, a májusi vásáron burgenlandi gazdák rendszerint jelentékeny számú lovat szoktak venni és Ausztriába kivinni. Az idén a már megkötött jelentékeny számú vétel közül sokat vissza kellett csinálni, nagy keserűségére a magyar eladóknak. És pedig azért, mert a kiviteli igazolványok kiadása körül a bürokratikus nehézkesség olyan huza-vonát támasztott, hogy sokan a burgenlandi vevők közül inkább visszaadták a már megvett lovakat, semhogy a blanketta-ügy körül civódjanak és kivárják, míg a különböző hivatalos fórumok összliangzásba hozzák nézeteiket és szándékaikat. Van-e módja és ereje a földmívelésügyi. miniszter lírnak, hogy a bürokrácia e kártékony nehézkességeinek, legalább ezen a ponton, hamarosan véget tudjon vetni? És ha van rk módja: számíthat-e a határmenti lakosság arra, hogy a legközelebbi állatvásárokon ez a megkárosodása nem fog megismétlődni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lingauer Albin: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ennek az interpellációnak keretében rámutassak arra, hogy a bürokrácia hogyan gáncsol el minden jóravaló kormánytörekvést. Egy kis példát fogok a t. Ház elé hozni számokkal és adatokkal és a földmívelésügyi miniszter úrtól választ és orvoslást kérek. A határszélen az értékesítési viszonyok különben is rendkívül nehezek. A gazda semmiből sem tud pénzt csinálni és ha néha imittamott akadna is egyik-másik ágazatnak keresete, bevétele, jövedelme, a bürokrácia úgy megnehezíti ezt, vagy pedig az egész évi munkát úgy megfosztja jövedelmezőségétől, mint ahogy azt az alábbiakban leszek bátor előadni. Kőszegen május 2-án a burgenlandi kereskedők öt lovat vettek. Amikor ezeket ki akarták vinni Burgenlandba és a határhoz értek, a határszéli vámkirendeltség figyelmeztette őket, hogy a napokban érkezett egy miniszteri rendelet, amelynek értelmében lovat most már csak egy bizonyos világoszöld színű blanketta kíséretében lehet exportálni; szerezzék be ezt a világoszöld blankettát, mert másként a lovakat nem eresztik át. A lókereskedők visszafordultak, bementek Kőszegre, ott elmentek a városházára, elmentek a gazdasági felügyelőséghez, elmentek a hatósági állatorvoshoz, onnan elmentek a vámhivatalhoz, de egyik hivatalban sem tudtak felvilágosítást kapni arról, hogy mi ez a zöld blanketta és hol lehet azt megszerezni. Ennek következtében kénytelenek voltak a lovakat a gazdák nagy hosszúságára visszaadni. A városi magisztrátus látván, hogy ebből baj lesz, tekintettel arra, hogy május 9-ére Kőszegre állatvásár volt kitűzve, azonnal jelentéssel fordult a, földmívelésügyi miniszterhez és instrukciókat kért, hogy tekintettel arra

; hogy Burgenland lószükségletének nagy részét ezen a bizonyos májusi kőszegi vásáron szokták beszerezni, adják meg a felvilágosításokat, hogyan lehetne a lókivitel útjából elhárítani az akadályokat, nehogy a határszéli lótenyésztő gazdák állataikat ne tudják eladni. A földmívelésügyi miniszter úr azon nyomban telefonon intézkedett és megadta a választ, hogy ezek a bizonyos világoszöld színű blanketták a Nemzeti Bank szombathelyi fiókintézeténél kaphatók. (Rakovszky Tibor: A Nemzeti Bank! Ez az!) Erre azonban Kőszeg azt válaszolta: ez nagyon szép, de ha nekem Kőszegen a vásáron délelőtt 11 órakor valaki elad egy lovat vagy vesz tőlem egy lovat s annak be kell utaznia először Szombathelyre a Nemzeti Bankhoz, hogy ott vegyen egy blankettát, azután újra vissza kell utaznia Kőszegre és csak akkor irathatja át a lovat és csak mindezek után tehet kísérletet annak kivitelére: ez anynyit jelent, hogy a vásárt tökéletesen illuzióriussá teszik. (Rakovszky Tibor: Zöldség ez!) Erre a földmívelésügyi miniszter úr közbelépésére a Nemzeti Bank hozzájárult ahhoz, hogy ezek a bizonyos zöld blanketták az egyik helyi intézet fiókjánál legyenek árusíthatók. A város, amikor ezt a felvilágosítást a földmívelésügyi minisztériumtól megkapta, rögtön telefonált Burgenland szomszédos járásaiba, hogy jöhetnek a vásárlók, mert a lókivitel útjából az akadályok el vannak hárítva, s ugyancsak telefonált a szomszédos belföldi járásokba is, hogy a gazdák bátran hozhatják lovaikat, mert nem lesz semmi baj, a kivitel körül nincs nehézség, mert a földmívelésügyi miniszter úr elhárította az akadályokat. A zöld 'blanketták a vásár napján reggel 9 órára meg is érkeztek. Amikor végrevalahára megérkeztek, a pénzintézet főnöke tuidatta, hogy baj van azonban, mert neki a Nemzeti Bank mindössze 2000 schilling vásárlására adott engedélyt, illetőleg ő a burgenlandi gazdáktól, akik schillinggel fizetnek, mindössze csak 2000 schilling erejéig vehet át idegen valutát. Ez a 2000 schilling egy vásáron, amelynek tulajdonképpen exportra van a forgalma felépítve, annyit jelent, hogy a kivitelt s ezzel a vásárt lehetetlenné teszi. Erre a Nemzeti Bank szombathelyi fiókintézetéhez fordultak. Ez azt felelte nekik, hogy nincs joga nagyobb összegre felhatalmazást adni, tessék a^ budapesti főintézethez fordulni. Erre telefonáltak a főintézethez és attól kérték, hogy adjon legl alább 20—30.000 schillingre vásárlási engedélyt. A főintézet lojális volt, mert bár nem 30.000, de 15.000 schillingre mégis adott vásárlási engedélyt. Erre megindult a vásár, eladtak körülbelül f>0 darab lovat. Amikor aztán jöttek a gazdák, a vevők a schillingekkel és a zöldszínű blankettákkal a fiókintézetbe, a fiókintézet főnöke közölte velük, hogy hiba van a kréta körül. mert ő csak 72-es árfolyamon kapta meg az engedélyt a schillingvásárlásra, holott a burgenlandiak nem hajlandók 80 filléres árfolyamon alul odaadni. A harza-vonának az lett a vége, hogy öt ló kivételével valamennyi megvett lovat visszaadták, mind idehaza maradt eladatlanul és mindössze öt arab lovat sikerült a kőszegi vásár alkalmával a határon túl kivinni. Ezzel szemben megállapítom, hogy a Nemzeti Bank a vásár napján, vagyis 1932. május 9 én a klíringforgalom számára Wienre a schillinget 80'45' fillérrel jegyezte; ha tehát itt 80'45 fillérrel értékesítik a schillinget, ott pedig csak 72 fillérrel engedik átvenni, magától értetődik, hogy ez annyit jelent, hogy magát az egész vásárt illuzóriussá teszik. Nincsenek ismereteim ezen a téren és távol áll tőlem az