Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9A. Miután a főszolgabíró mást nem fogadott el, a 26 ember feltartotta kezét és a 700-zal szemben megválasztották az új törvénybírót. (Mikecz István: Ki jelölte kii — Farkas Gyula: A képviselőtestületnek kell jelölni! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogyan méltóztatik érteni itképviselőtársam? Feles számban hangoztatták a jelöltek neveit, amint már ezelőtt öt perccel bátor voltam elmondani. Valamennyien hangoztatták a jelöltek nevét, tehát nagyon könynyen ki lehetett volna érteni, hogy a mi pártunk egy nevet mond, mert csak egy jelöltünk volt. Ezt azonban nem hallotta meg a főszolgabíró és ahogyan jelölt, az már maga is törvényellenes. Törvénytelenség volt az is, hogy nem engedte be azokat az embereket, akik személyesen akartak jelentkezni, mert a törvény előírja azt, hogy az illetőnek joga van személyesen bejelenteni, hogy pályázik. Másodszor is megtörtént az a hallatlan botrány és törvénytiprás, hogy nemcsak a törvénybírót, de a pénztárost is 700 emberrel szemben 26 ember választotta megLáttam, hogy felzúdulás lesz a vége, s azt mondtam: emberek, forduljunk meg, hagyjuk itt a választást. Ki is mentünk. Akik ismerik ezt a vidéket, azok tudják, hogy az ottani la~ kosok a Bánságból odaszármazott rác emberek, szangvinikusak. Tizenhat csendőr volt jelen a választásnál s igazán, ha nem vagyok ott, második Pacsa következik be, mert csak személyes jelenlétemnek köszönhető úgyszólván az, hogy vérengzéssé nem fajult ez a hallatlan törvénytiprás. (Ulain Ferenc: Megint a rendszer!) Kérdem, lehetséges-e az, hogy ilyen formában szolgáljuk a békét? (Ulain Ferenc: Mindig ugyanezt csinálják!) Vájjon elérhető-e az, hogy ezt a témát többé itt ne hangoztassuk akkor, amikor Budapest alatt 30 kilométernyire enynyire lábbal tiporják a törvényt? (Zaj a jobboldalon. — Györki Imre: Szégyen gyalázat, hogy ilyen történhetik!) Méltóztassék figyelembe venni azt. hogy ezek az emberek hat hónap óta állandó izgalomban élnek, és méltóztassék figyelni arra is, hogy a községi bíró választására és a képviselőtestületi tagok választására nem vasárnap, hanem hétköznapon hívják^ be ezeket az embereket, munkaidőben. És bejönnek, mert el akarják intézni végre tisztességesen. Amikor ilyesmi történik, t. képviselőtársaim, annak vége nem lehet jó. Ezeket az embereket, akik ma is állandó izgalomban élnek, oda mérgesítettek, oda keserítették a tegnap lefolyt választások, hogy egész nyiltan azt hangoztatják, hogy: ha az a 26 ember velünk szemben eldöntötte a község sorsát, fizesse meg a község adóiát is. Ezt nyiltan hangoztatták és azt mondják, nem fognak adót fizetni többé, fizesse az a 26 ember. A csendőrök, t. képviselőtársaim, amikor vége volt ennek a választásnak, kimentek az állomásra, ahol beszélgettem velük. Csóválták a fejüket és azt mondották: ej, ej uram, mi katonák vagyunk és nekünk ilyenkor borzasztóan szomorú a sorsunk, mert, ha mint emberek gondolkozunk és látjuk ezt a törvénytiprást, együtt kell éreznünk a tömeggel, ha pedig a tömeg, látva a törvénytiprást, elkeseredésének kifejezést ad és valami baj származik, akkor nekünk csendőröknek kötelességünket kell teljesítenünk és itt vannak az ártatlan vértanuk. Azt hiszem, képviselőtársaim valamennyien igazat adnak nekem abban, hogy nem ez az a mód, amellyel a megértést, az összefogást elő * ülése 1932 június 1-én, szerdán. 4G9 lehet mozdítani és ha azt akarja a belügyminiszter úr, hogy ezek a dolgok megszűnjenek... (Ulain Ferenc: Bakonyi közigazgatás! — Felkiáltások a baloldalon: Rózsa Sándorok!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dinich Ödön: ... tessék ezeket az embereket, akik ezt előidézik a legszigorúbban kérdőrevonni és megbüntetni.^ A jegyzőválasztás érvénytelenségi okai például a következők. Az, hogy a képviselőtestületi meghívón a választás nem volt a tárgysorozatba véve, már maga elég arra, hogy érvénytelenítsék a választást. Az elöljáróyálasztás pedig érvénytelen azért, mert a mi részünkről ezekre az állásokra jelentkezőket _ nem engedték be a terembe, hogy személyesen jelentkezzenek. Tehát nem jelentkezés alapján, hanem listán történtek a jelölések, továbjbá úgy történtek a jelölések, hogy a régi elöljáróság tagjai a választásnál saját magukra is szavaztak és a szavazást így döntötték el. Bocsánatot kérek, ha egy járási főszolgabíró ennyire nem ismeri a törvényt, a községi választási törvényeket, akkor arra a helyre nem való. (Andaházi-Kasnya Béla: Sőt, főispánnak való!) Kérem az igen t. belügyminiszter urat, (Andaházi-Kasnya Béla: Nevezze ki főispánnak!) tegye vizsgálat tárgyává ezt az egész kérdést. Itt pártszempontból ezt az ügyet megbírálni nem lehet, mert hogyan várjak én, t, képviselőtársaim, törvén y tisztel etet azoktól az emberektől, akik látnák, hogy ott saját szemük előtt nyilvánosan lábbal tiporja a törvényt maga az, aki a törvény legfőbb őre, a főszolgabíró. Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Dinich Ödön képviselő íir második interpellációja, a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a soroksári Dunaág halászati'társulatának ügykezelése tárgyában. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Takách Géza jegyző (olvassa): «A soroksári Dunaág 3056 kat. holdat kitevő folyómedrének halászati jogát a Soroksári Dunaág Halászati Társulat, illetve a budapesti kereskedelmi kikötő kormánybiztosság bírja. Majosháza község az egyedüli, amelynek gazdái, mintegy 600 ember, 42 holdat mondhatnak a területből magukénak. A kormánybiztosság többségi jogon a majosházi érdekeltség teljes negligálásával intézi a társulat ügyét. Elszámolást nem ad, az ügykezelést 217 pengős költségről 15,068.89 pengőre emelte. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr odahatni, hogy a társulat ügyei közmegnyugvásra, kivizsgáltassanak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen szigorúan a tárgynál maradva, olyan adatokat olvassak fel szórói-szóra, amelyeket olyan valaki bocsátott rendelkezésemre, aki elsősorban érdekelve van ebben az ügyben. Az illető egy református Dap, kerületem egyik községének papja, teljesen megbízható, puritán ember, aki azoknak a földmívesembereknek, akik a dunai részről 42 kataszrális (holdnyi birtokot tulajdonul bírnak, megbízottja. Ez a kis község a maga kicsiségében és elhagyatottságában küzködik egy halászati társaság ellen, amely halászati társaságot a soroksári kikötőéoítő kormánybiztosság alapította. (Andaházi-Kasnya Béla: Végre