Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

456 Az országgyűlés képviselőházának 9 lévőleg az állami és minden megyei és közszol- | gálatot illetőleg úgyis megvan, senki közpénztárból kétféle fizetést nem 'húzhat. (Dinich Ödön: Es mégis húz!) Nem itt van a hiba, hanem ott, hogy nem mint fizetést húzza, hanem a magánjog és magánszerződés alapján. Ezért mondottam: a nélkül, hogy a magánviszonyokba is belenyúlnánk, ezt a kérdést kardinálisán megoldani nem tudjuk. (Egy hang balfelől: Nyugdíj és fizetés!) Majd rátérek, t. képviselő úr. (Dinich Ödön: Fizetés jellegével bíró!) Először: igenis senki közpénztárból két vagy több exisztenciális jövedelmet semmiféle címen ne húzhasson, nemcsak mint fizetést, hanem egyéb címen sem, mert ma ott a kutya eltemetve, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) — hogy ezt a kifejezést használjam — hogy nem fizetés, hanem más címen húzzák a dupla jövedelmet. (Dinich Ödön: Semmi címen, és ez is cím!) A másik: akinek közüzemtől vagy olyan vállalattól, amely alaptőkéjének vagy költségvetésének 20%-át az államtól vagy egy közülettől, autonómiától kapja, esetleg ezzel egyenlő kedvezményben, előjogban részesül, bármilyen címen minősített exisztenciát jelentő jövedelme van, közpénztárból másik jövedelmet ne húzhasson, ha pedig nyugdíjhoz van joga, akkor,ez a nyugdíj, amely neki exisztenciális jövedelmet biztosít, függesztessék fel mindaddig, amíg a másik jövedelmet húzza, vagy pedig bocsáttassák neki választására, hogy a kettő közül melyiket kívánja kiválasztani. (Klein Antal: En terjesztettem elő a javaslatot !) Ha pedig nem a nyugdíjat választja és később megrokkan, éledjen fel a nyugdíjigénye. Még eddig is elmennék ezen a téren. (Dinich Ödön: Necsak a nyugdíjra és a köztisztviselőkre tessék vonatkoztatni, hanem a magánalkalmazottakra is! Ami áll A-ra, ugyanaz áll B-re is! — Elnök csenget.) Ugyanezt mondom. Én már háromszor aláhúztam ezt a mondatot, hogy a magánviszonyokba való ibelenyúlás nélkül eredményes munkát nem végezhetünk. Azután természetesen minden hasznothajtó jogot is revízió alá kell venni, amelyet az állam kiadott. Mert lehetetlennek tartom, hogy tábornok malomellenőr legyen, vagy olyan praktizáló katonaorvos, akinek megvan a rendes fizetése, magánprakszist folytasson. Ugyanebbe a kategróiába lehet belevonni az ügyvédi kart is. Természetesen idetartozik azután a nyugdíjaik revíziója is, mert lehetetlen dolognak tartom, hogy valaki más címen nagy jövedelemmel bír és még mindig felszedi az államtól a nyugdíját, annak ellenére, hogy egészséges ember. Itt rá kell mutatnom egy anomáliára. A háború után örültek, ha az embereket el tudták küldeni nyugdíjba, és most egészséges fiatalemberek járkálnak és szedik fel a nyugdíjat, s fizeti az állam ezeket a súlyos nyugdíjterheket még 46—50 esztendőkig. (Ügy van! balfelől.) Teljesen igaza volt a kormányzónak, amikor Kőszegen rámutatott arra, hogy a fiatalságnak a gazdasági pályákra kell rávetnie magát. Tapasztalatból tudom, hogy van rengeteg munkanélküli és viszont vannak pályák, amelyeken el lehetne ^ helyezkedni és nincs munkaerő. Itt van például a kertészet, egyáltalán a gazdaságnak azok a mellékágai, amelyek egymásután buknak, mert nincs szakember. A magam tapasztalásából tudom, hogy kerestem egy kertészt és nem volt rá vállalkozó. (Dinien Ödön: Nincs, csak virágkertész!) Igen sok dologra tudnék rámutatni. A magyar 4. ülése 1932 június 1-én, szerdán. közéletben és a magyar közfelfogásban egész torzfogalom alakult ki az úrról. A nő sorában is. Inkább elmennek 40 pengőért irodába, a helyett hogy elmennének gazdasági pályára, mert nekik a gazdasági pálya még mindig megszégyenítő és derogáló. Ezzel a felfogással egyszersmindenkorra szakítani kell. Senki életében sem lehet fekete folt, ha testi munkát végzett, hanem ellenkezőleg. Amerikában közönséges munkásként kezdi az illető és maholnap mérnök, vagy egy vállalat vezérigazgatója. Nálunk, ha rásütik, hogy testi munkát végzett, akkor nem tartják társadalmi embernek. Itt ezt a közfelfogást helyreütni és reparálni a helyes kultúrpolitikának volna a feladata. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék a szellemi munkások munkaidejét megállapítani. Embertelenül zsarolják ki őket, különösen a magánalkalmazottakat. 8—10—12 órát dolgoztatnak velük a bankokban és különösen kisebb üzemekben. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem tartozik a címhez! Pintér László: Ez hozzátartozik. A magánalkalmazottak: jó része is az egyetem auláiból került ki. Elnök: A bankok tisztviselőinek dolga a Pázmány Péter-tudományegyetemmel igazán semmiféle kapcsolatban nincs. (Derültség.) Pintér László: Az elnök urat arra kérem, ne méltóztassék ebbe a mellékmondatba belekapaszkodni, mert csak mellékmondatként említettem meg, csak azt kértem, hogy a munkaidőt állapítsa meg a miniszter úr, mert ha megállapítja, állások szabadulnak fel és akkor menten el fogjuk tudni helyezni a most munka nélkül tengődő fiatalok egy jelentős százalékát. A szellemi munkások kérdésében is azt az alapelvet vallom, hogy itt is érvényesülnie kell a társadalmi igazságosságnak: a meglevő munkaterületeket kell arányosan elosztani és kellő politikával, — hiszen ma az államot új terhekkel megterhelni nem lehet —• új munkaterületek teremtésével kell az eszközöket megteremteni arra, hogy a szellemi proletariátus kérdését le tudjuk vezetni. Én arra kérem a kormányt, ne méltóztassék ezt a kérdést kihúzni, mert minél inkább kihúzzuk, annál inkább veszít abból a jelentőségéből, hogy levezetheti a szociális feszültséget. Igazuk volt a felszólaló képviselő uraknak, akik a fiatalság előtt meghajtották zászlónkat azért, mert nem akar munka nélkül kenyeret, hanem munka címén akar elhelyezkedni. Én erről az oldalról is alátámasztani kívánom itt a Házban pártkülönbség nélkül megindított azt a mozgalmat, hogy a kormány mindent tegyen meg ennek a kérdésnek radikális és gyors megoldására, mert — mint mondottam — ez a kérdés nem tűr halogatást: minél tovább' halogatjuk, annál inkább elgennyesedik a seb, és akkor nem szabad csodálkozni azon, ha a fiatalság olyan területekre téved, ahova való tévedése nemzeti és szociális szempontból nem kívánatos. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző': Feljegyezve nincs senki ! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a 3. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. cím. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a i. címet.) Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A kultusz-