Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 453 vannak s itt őszintén meg kell mondanom: kívánatosnak tartjuk, hogy e vallásalapítványi földek és vagyonok kezelése ügyében egyszer már valamelyes autonóm testület létesüljön. Igenis, ennek a vagyonnak kezelését feltétlenül racionálisabb alapra kell helyeznünk. Itt kifejezem azt a felfogásomat, hogy bizonyos tekintetben a vallásalap jövedelmének hovafordítása bizonyos egyoldalúsággal és egyes vidékek favorizálásával történt. Javarészt a püspöki székhelyek kaptak meg minden segélyt a vallásalap jövedelméből s az egyes vidéki iskolák, amelyek rászorultak, különösen a Tiszántúl, nem juthattak hozzá segélyhez. Különösen ragaszkodnunk kell azonban ennek a vagyonnak mostani állagához akkor, amikor látjuk, 'hogy mi történik Erdélyben. Erdélyben a katholikus r státus vagyonát készül elrabolni a román állam. Ez a katholikus státusvagyon magyar célokat szolgál. Itt látjuk meg tehát, hogyha hozzányúlunk ennek a birtoknak jogi mivoltához, ennek következménye a magyarság megki seb bitese és a magyarság kulturális intézményeinek elszegényedése lesz. Abban a reményben, hogy a kultuszminiszter úr illetékes helyen meg fogja értetni azt a helyzetet, hogy itt bizonyos tekintetben a kánonjog alapján is megszervezhető autonómiára szükség van; abban a reményben, liogy a kultuszminiszter úr oda fog hatni, hogy a'vallásalapítványi birtokokat a környező falvak földmíves lakosságának juttassák bérletbe s ezáltal a földinség problémája, amelyről anynyit beszélnek a túlsó oldalról, reális és komoly mederbe tereitessék; abban a reményben, hogy ezt a munkát a^ kultuszminiszter úr szociális érzéke és tettrekészsége elő fogja segíteni^s a vallásalapítványi birtokok a magyar földművelő népünknek hasznára fognak szolgálni, elfogadom ezt a címet. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik % Takách Géza jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A 2. címben vallási célok támogatására és az egyházak javadalmazására a költségvetésbe 7,381.550 pengő van beállítva. Sietek kijelenteni, hogy az ország mai súlyos állapotában a lehető leghatározottabban ellenzem ennek a hatalmas összegnek ilyen célokra való kihasítását. (Kuna P. András : Ugy-e, miért nem a szakszervezeteknek adják?) Ha ezt az összeget Összehasonlítom az előző évi költségvetésben beállított összeggel, látom, hogy csak 267.050 pengővel kevesebb a most előirányzott összeg, ami a mellett tanúskodik, hogy itt egyáltalában nem vették figyelembe^ azt a súlyos helyzetet, amelyben az ország van és amíg másutt, ott, ahol szociális célokat kellett volna szolgálni, sokkal jobban működött a kék vagy piros ceruza, addig ennél a címnél nagyon vékonyan dolgozott és r

csak ilyen csekély" összeg megtakarítását érte el. Már az általános vita során is kifogásoltam — csak számszerűen — ennek a tétéinek beállítását és közbeszólás formájában is. Akkor az a vád ért engem és képviselőtársaimat itr a baloldalon, hogy mi athéniak vagyunk && azért kifogásoljuk ezeket az összegeket. Szíveskedjenek tudomásul venni, hogy az istentagadásnak semmi köze sincs ennek az Összegnek kifogásolásához (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ennek bizonyítására nem kívánok egyebet felhozni, mint csupán néhány elég nagy, vezető európai ország helyzetét. Itt van például Franciaország helyzete, ahol az egyház és az állam szét van választvaAzok a férfiak, azok a politikusok, akik annakidején közreműködtek az egyház és az állam szétválasztásában, istentagadóknak egyáltalában nem nevezhetők. Tekintsünk át a tengerentúlra, az Egyesült-Államokba, ahol ugyancsak külön van választva az egyház és állam. Mindezek ellenére mégis a vallásos élet nagyszerűen prosperál, hiszen az Egyesült-Államokban, ha jól tudom, nem kevesebb mint 40, vagy annál is jóval több keresztény vallásfelekezet működik és működésük elé semmiféle akadály nem gördül. Amidőn tehát kifogásolom a mai súlyos időkben ennek a hatalmas Összegnek ilyen .célokra való fordítását, akkor ne álljon oda senki engem vagy képviselőtársaimat atheizmussal vádolni, mert ismétlem, az istentagadásnak semmi köze sincs ennek az összegnek kifogásolásához. Előbb a kultuszminiszter úr súlyos összegnek tartotta azt, hogy be van állítva az Országos Dalosszövetség részére alig 6—8000 pengő. (Malasits Géza: Mi nem kértünk pénzt, csak engedélyt az ünnepélyhez! Azt is betiltották!) Mennyivel súlyosabb összeg az a több, mint 7 millió pengő, amely kifejezetten olyan célokat szolgál, amely célokra más módon kell a pénzt előteremteni- Valójában minden vallásfelekezet kirója a maga egyházi adóját és ehhez az állam még annyiban is segédkezet nyújt, hogy az egyházi adókat közadók módjára hajtja be és éppen úgy elveszi az egyházi adóhátralékért a szegény vidéki földmíves legutolsó vánkosát és a városi ipari munkás megfogható holmiját, (Pintér László: Erre nincs példa!) mintahogy az egyéb állami közadókban elveszi. Amikor az egyház ilyen irgalmatlanul nyúl hozzá a maga adófizetőihez, (Pintér László: Ilyet ne tessék mondani!) akkor teljes joggal vetődik fel az a kérdés, vájjon mi szükség van az egyházak ilyen hatalmas módon való támogatására, amikor ezzel szemben nem is lehet azt mondani, amit az előttem szólott igen t. képviselő úr állított, hogy ezekből nagy célokat kell megvalósítaniuk az egyházaknak, iskolákat kell fenntartaniok, stb. Mert erre a célra külön van még egy hatalmas összeg beállítva, a 20. címnél 34 millió pengőnél is nagyobb összeg van beállítva, ami a felekezeti iskolák fenntartásának célját szolgálja. Ez a 7 millió pengőt meghaladó összeg tehát kifejezetten az egyházak segítését és támogatását jelentiAmidőn azt látom, hogy a szociális céloknál azon a címen, hogy az ország teljesítőképessége meggyengült, súlyos^ csonkításokat hajtanak végre, például a lakásszükség enyhítésére, a lakásépítés támogatására 398.000 uengő helyett 350.000 pengő van beállítva, a közegészségügynél 18 millió helyett 16 millió pengő van felvéve, a háború áldozatairól való gondoskodásnál leszállottak 19,436.000 pengőről 17 millióra, a gyermekvédelemnél 8,465.000 pengőről 7 millióra, — és így lehetne folytatni ezeket a tételeket, amelyekkel azt tudom igazolni, hogy a legelsőrendű szociális célokra nincs pénz, s ott igenis fel tudják sorakoztatni azonnal, hogy pénzügyileg bajban van az ország— ott erőteljesen megcsonkítják, kisebbre szabják azokat az összegeket, amelyek az elmúlt évben és a korábbi esztendőkben nagyobbak voltak, amikor azt látom, hogy tízezrek és tízezrek, sőt minden túlzás nélkül állít-