Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-94
454 Az országgyűlés képviselőházának hatom, százezrek éheznek ebben az országban és a törvényhozásnak gondoskodását nem látom egyetlen fillér erejéig a munkanélküliekkel szemben, (Ellenmondások jobbfelől.) akkor igenis kifogásolom, hogy egyházi célokra beállítanak 7 millió pengőt és az egyházi célokra szolgáló összeget. .. (Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Pintér László: A tanítók éhezzenek? — M alas ils Géza: Ezért a 7 millióért sok közmunkát lehetne csinálni! — Pintér László: A tanítók éhezzenek! Azok is ( emberek! — Malasits Géza: Gazdag az egyház! — Pintér László: Tudja maga, milyen gazdag az egyház, képviselő úri — Zaj. — Kuna P. András: A szakszervezeti adót engedjük el!) ... 267.000 pengővel csökkentették csak. Ugyanakkor r felsorakoztattam ezzel szemben csak egynéhány tételt a népjóléti tárca költségvetéséből, amelynél milliókra megy a legfontosabb szociális célokat szolgáló összegeknek megcsonkítása. A kultusztárca vitájánál többen szólottak az igen t. képviselő urak közül, akik teljes joggal kifogásolták, hogy különösen az alsóbbfokú oktatásnál, az elemi iskolai oktatásnál még mennyi kifogásolnivaló van, mennyi hiányt kellene pótolni és erre a válasz az, hogy nincs elegendő pénz. Amikor ilyen meg nem felelő módon történik ilyen elsőrendű fontos céloknak kielégítése^ akkor igenis jogos annak a kérdésnek felvetése,^ hogy ne tessék súlyos milliókat odaadni vallási célokra. A vallást, az egyházakat én szabadon engedném a maguk gazdálkodására és ők bízzák gazdálkodásukat saját híveikre. Aki annyira szereti a maga egyházát, vagyonához mérten nyúljon mélyebben a zsebébe és ha az egyház bajban van, akkor ilyen módon siessen az egyháznak segítségére, de ne egy bajbajutott, egy agyonsújtott ország adófizetőitől kipréselt Összegből vegyenek el ilyen súlyos milliókat, amikor a legfontosabb és a legelsőrendű szociális célokra nincs pénz. (Pintér László közbeszól.) Igen t. Pintér képviselőtársam nagyon élénken tiltakozik ez ellen a felfogás ellen, pedig tessék tudomásul venni, nekem van igazam és nemneki: nem szabad 7 milliót ilyen célokra fordítani, amikor betegeket nem lehet kórházba utalni, (Pintér László: Ami zsebünkből megy 5 millió a 7 millióból! Nem a maga zsebéből történik, de különben sem kell összevegyíteni a két kérdést!) amikor a legsúlyosabb népbetegségek elhárításának céljaira nincs elegendő pénz ebben az országban, (Malasits Géza: Amikor a bolondok szabadon járnak!) amidőn az analfabéták száma még mindig olyan nagy, mint amilyen. Akkor nem szabad 7 millió pengőt az egyházak segítségére, támogatására fordítani és éppen ezért én ezt az összeget kifogásolom és ennek törlését javaslom. (Kuna P. András: Gyűlölik az egyházat! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Mindent a papzsáknak?) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Nem a gyűlölet állít fel bennünket, amikor állást foglalunk^ezek ellen a tények ellen, hanem egészen más tényezők. A t. túloldal állandó törekvése az, hogy a vallási vonatkozású kérdéseket öszszehozza a gazdasági élettel, az államhatalommal. Nekünk pedig célunk az, amikor szembeszállunk az ilyen tételekkel, hogy arrafelé tereljük az egyházat, ahol az egyháznak valódi hivatása van, a lelkiek és nem a gazdaságiak ápolása felé. Képviselőtársaim itt sorra, 9 If. ülése 1932 június 1-én, szerdán. rendre rámutatnak arra, hogy mennyire hátrányos az egyház szempontjából is az, ha állandóan felállnak itt az exponensei a nagy vagyon, a gazdaság és a jólét védelmére, (Pintér László: Senki nem védte! Tévedés! Hamis beállítás!) amikor az országban százezer és százezer ember koplal, akiknek számára csak az a biztatás van meg az egyház részéről, hogy majd azért a szenvedésért, amelyet? átélnek, kárpótoltatnak a túlvilágon. (Pintér László: Ez nem így van!) T. Ház! Azok a katholikus papok is, akik egyházi szempontból nézik az egyházi vagyon kérdését, ma már földbirtokpolitikai tekintetekben más álláspontot foglalnak el, mint Pintér László t. képviselőtársam, vagy azok, akik annak a 900.000 katasztrális holdnak védelmére kelnék itt, amelyek kötött birtokokként az egyházak kezében vannak. Nem egészséges álláspont az, (Pintér László: Bízza ránk a képviselő úr!) amelyet képviselőtársaim s különösen az egyházi férfiak (Kóródi Katona János: Nemcsak egyháziak!) ezen a téren képviselnek. (Zaj.) Hiába akarják akár történelmi jogcímekkel is igazolni azt a körülményt, hogy mikor az egész világon megszűnt ez a latifundiális rendszer és pedig- nemcsak egyházi, hanem más vonatkozásokban is, akkor itt elvonják a magyar parasztság elől továbbra is ilyen történelmi jogcímek idehozásával azt a földét, amely a magyar parasztságot joggal megilleti és amelyet, ha az urak nem látják ezt meg, meg is fog más módon szerezni. Ma már egyházi férfiak is más állásponton vannak. Vértessy Frigyes pécsi teológiai tanár például — éppen rányitottam véletlenül a könyvében — azt mondja, hogy (olvassa): «Az egyháznak nem létfeltétele az egyházi vagyon, a nagy latifundiumok.» Azután tovább érvel, azt mondja, hogy amikor a bolsevizmus és egyebek ellen küzdeni kell, akkor a katholikus papságnak áldozatosságában is meg kell mutatnia a küzdelmet ellenük, (Kabók Lajos: Krisztusnak volt vagyona? Miért nem követik Krisztust! — Zaj. T— Elnök csenget) Azután azt mondja, hogy ez a Krisztus tanítása, ez az egyház feladata, még akkor is, ha az álkeresztények szembefordulnak ezzel a törekvéssel. Nem az első hangot hallom ma már egyházi oldalról ilyen tónusban, mint ahogy ez a teológiai tanár mondja, hallom ezt a hangot máshonnan is. Mindenesetre nagyon csodálatosnak tartom, hogy mert István király, vagy nem tudom, kicsoda — a történelem nagyon érdekes dolgokat tartalmaz erre vonatkozólag — adományozta az egyháznak annakidején az egyházi birtokokat, — esetleg jó néhány száz esztendővel ezelőtt, — akkor most történelmi jogcímen nem akarnak ezekhez a birtokokhoz hozzányúlni, amikor pedig nagy társadalmi átalakulások előtt állunk. Hiszem és meggyőződéssel vallom, hogy a jelenlegi társadalmi rendszer át is alakul és átformálódik akként, hogy az egész emberiség boldogulását előmozdítsa. Ilyen körülmények között valóban csodálatos, hogy amikor mi a nagy vagyon ellen intézünk támadást, akkor itt az egyház papjai, a szegénység hirdetői és dicsőítői görcsös következetességgel védelmére kelnek ennek a lehetetlen állapotnak. (Pintér László: Hamis beállítás! — Kabók Lajos: A püspökök jólétben élnek! — Pintér László: Maga is él olyan jólétben, mint egy püspök! t — Farkas Gyula: Hogy élnek a munkásvezérekf — Kóródi Katona János: A munkások nem tudják, hogy maguk hogyan élnek! — Zaj) i
