Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

452 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Képviselő úr, most a 2. címet tárgyaljuk, ahol vallási célok támogatásáról és egyházak javadalmazásáról van szó. (Ulain Ferenc: Rögtön rátér!) Ehhez a címhez méltóztatott feliratkozni! (Mojzes János: Igen!) Kérem, én Turchányi képviselő urat kérdeztem és nem Mojzes képviselő urat. (Derültség. — Gr. Hunyady Ferenc: Mojzes a csipkebokorból!) Turchányi Egon: T. Ház! Miután itt a klotűr miatt nem kerülhet sor igen fontos dolgok elmondására, azt hiszem senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy az ember a kultusztárca keretében elmondja a maga észrevételeit. Elnök: A képviselő úr a házszabályokkal teljesen ellentétes nézetet vall. Tudniillik a házszabályok szigorúan rendelkeznek arról, hogy a részletes tárgyalásnál csak ahhoz a címhez lehet hozzászólni, amelyet tárgyalnak. A következő címnél méltóztassék elmondani. Turchányi Egon: Mélyen t. elnök úr, magam részéről ezt előrebocsátásnak, bevezetésnek szántam, de kénytelen vagyok meghajolni az elnök úr közbeeső intézkedése előtt és várom, hogy módom lesz előadni mondanivalóimat és nem fognak a klotűrrel elzárni attól, hogy kritikámat elmondhassam. (Helyeslés. — Farkas Gyula: Házszabályok vannak, nincsenek kivételek!) Elnök: Szólásra következik $ . Takách Géza jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy röviden egy kérdéshez szóljak hozzá, ez pedig a vallásalapítványi birtokok kezelésének ügye. Erre vonatkozólag az új kultuszminiszter úr szociális érzékétől azt várjuk és azt kérjük, hogy ezek a vallásalapítványi birtokok abban az esetben, ha a mostani bérletek lejárnak, lehetőleg földbérlőszövetkezetek útján apró kis bérletekben adassanak oda az érdekelt vidék földmíveslakosságának. Anomália az, hogy ilyen nagy ingatlanok mellett a környező községek földmíveslakosságának nincs meg a módja ahhoz, hogy földhöz jusson. Ebben az esetben a kultuszminiszter úrnak vagyok bátor különösen egy esetet figyelmébe ajánlani, ez pedig a mélykúti vallásalapítványi ' birtok ügye. Itt ma az a helyzet, hogy az egyik része máris az Okh. keretében megszervezett földbérlőszövetkezet kezében vau, a másik része bérlők kezében van, a bérlők azonban, sajnos, állandó anyagi gondokkal küzdenek. Ma az a helyzet, hogy az egyik bérlő, egy Gerster nevű, még fel sem szántotta a földjét, nem volt képes fel sem szántani a tavaszi munkálatok alkalmával, úgyhogy ezek a földek teljesen kihasználatlanul hevernek ott, amikor a környék földmívelő népe nem tud hozzájutni földhöz. Bátor vagyok a kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlani, kegyeskedjék a mi derék földmívelő népünk erdekeit a vallásalapítványi földek bérbeadásánál tekintetbe venni. Ezzel szemben az a kifogás emelkedhetik, hogy talán sok helyen nem volt meg a kellő garancia és a^ megfelelő bért nem tudták befizetni. Ez a tény azonban nem áll azokra a földbérlőszövetkezetekre, amelyek az Okh. keretében szerveztettek meg, különösen pedig nem áll éppen a mélykúti földbérlőszövetkezetekre. Ezzel kapcsolatosan méltóztassék megengedni azt is, hogy amikor az egyházi vagyonok és vallásalapítványok, különösen a szociáldemokrata részről állandó támadásnak vannak kitéve, hangsúlyozzuk innen a parlament terméből azt, hogy szükség van arra, hogy az 4. ülése 1932 június 1-én, szerdán. illetékes tényezők — ahogyan azt már Ulain képviselőtársam is kifejezte —- jelentést tegyenek a vallásalapítványi birtokok jelenlegi helyzetéről és kezelési módjáról. Szükség van arra, hogy azokkal a vádakkal szemben, amelyekkel egyházi birtokainkat állandóan illetik, az illetékes tényezők szabályszerű módon röpiratot vagy füzetet terjesszenek elő, kimutatva azt, hogy miféle iskolai, kegyúri és más egyéb terhek terhelik ezeket a birtokokat és mit köszönhet a magyar kulturális és szociális élet ezeknek a birtokoknak. Állandóan téves történelmi beállításban történik az egyházi birtokok problémájának tárgyalása. A banderiális rendszert hozta fel annak idején Malasits képviselő úr, holott tudvalevő dolog, hogy nem a bandériumok^ felállításáért kapták annak idején az egyházak ezeket a birtokokat, (Szeder Ferenc: Nemcsak azért, de arra is kötelezték őket!) hanem még Szent István korában kapták, amikor a banderiális rendszerről egyáltalán szó sem volt. A banderiális rendszer t. képviselőtársam, sokkal később, Zsigmond király idejében alakult ki, (Malasits Géza: Hogy került a püspök lóra? — Farkas Gyula: Felült rá!) Azonkívül méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy az egyházi birtokok nemcsak királyi dotáción alapultak, hanem alapultak egyesek adományozásain is. Hogy méltóztatik elképzelni azt, hogy egy ötszáz évvel ezelőtt élt intenciót, egy jótékonycélú adományozást csak úgy erőszak erejével vegyünk el és ezáltal a magántulajdon alapelvét ingassuk meg. (Pintér László: Ahol elvették, a felét ellopták! — Szeder Ferenc: Egész Európában (megszűnt, itt is meg fog szűnni ! — Zaj. — Elnök csenget. — Pintér László: Franciaországban hatvan százalék elsikkadt! Ez így van! — Szeder Ferenc: 90.000 holdas egyházi birtokok vannak és százezer paraszt nem kap földet. — Zaj.) T, képviselőtársam, nekem az egyházi birtokhoz semmi közöm nincs, azt az egyet azonban mégis csak meg kell állapítanom, hogy teljesen a magántulajdon elvének felrúgására vezetne az, ha azokat a birtokokat elvennék. (Szeder Ferenc: A földbirtokreformnál is felrúgták! A kisajátítással is!) Nagyon eklatáns példa rá a franciaországi szekularizáció, ahol a likvidátorok lopkodták el a birtokokat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ahol a templomok ékszereire is rákerült a sor és ahol a magántulajdon elvének teljes felrúgásával intézték el ezeket a dolgokat. (Pintér László: A nép semmit sem kapott! — Szeder Ferenc: A mozikat is elvették! Az is magántulajdon volt! Elvették a Podmaniczky-utcai szabadkőművespáholyt is, az is magántulajdon volt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Szeder képviselő úr! Kóródi Katona János: A mai délelőtt folyamán elhangzott az az ugyancsak minden alapot teljesen nélkülöző beállítás, hogy a felekezeti iskolák személyi kiadásait az állam fedezi s azokhoz az illető felekezetek hozzá nem járulnak. Ha el méltóztatik menni egy községbe, akár katholikus, akár református községbe, ennek az állításnak teljesen alapnélküli valótlanságáról méltóztatik meggyőződni. (Malasits Géza: Egy pengőből 90 fillért ad az állam! — Zaj.) En csak arra kérem a képviselő urakat, hogy a mi derék keresztény magyar népünket ne méltóztassék ezekkel a valótlan adatokkal szembeállítani a hitvallásos iskolák dolgában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ezzel kapcsolatban azonban óhajtásaink