Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9 csak addig töltenek be, amíg jobbat nem kapnak, éppen olyan szerencsétlen gondolatnak tartanám azt, ha elnyomnék azokat az embereket, akiknek viszont ez vágyaik netovábbja. Én például azt a rendőrt, aki az utcán áll és irányt mutatva arra gondol, hogy mikor fog újabb szigorlatra menni, nem tudom elképzelni olyan jó rendőrnek, mint azt a rendőrt, aki élethivatásának tekinti ezt a szolgálatot. Ugyanez áll más vonatkozásokban is. (Esztergályos János: Mit csináljon az az éhező diplomás ember? Oda megy, ahol kenyeret talál!) Ne általánosítsunk, t. képviselőtársam; itt csak arról van szó, vaj jon mi helyesebb? Képviselőtársaim, akik iparosokkal, kereskedőkkel, munkásokkal közelebbi kapcsolatot tartanak fenn, be kell, hogy lássák, hogy igazam van, mert hiszen magától értetődő, hogy az a falusi ember, akinek vágyai netovábbja az, amikor feljön ide, hogy postaaltiszt vagy rendőrlegénységi állományba tartozó egyén legyen, r száz százalékká] jobban fogja kötelességét végezni, mint az. aki, sajnos, arra kényszerült, hogy magas iskolázottsága ellenére ilyen kis állást foglaljon el. Azt szeretném, ha a polgári iskoláknál tekintettel lennének a speciális viszonyokra. Én a mai polgári iskolát másképpen építeném ki és azt találnám szerencsés megoldásnak, ha valahogy inkább az életre képezne. Olyanformán képzelem ezt el, hogy a polgári iskolák tanulói bizonyos ipari vagy kereskedői kiképzésben részesülnének »aszerint, milyen területen van az iskola. Például Budapest környékén kertészeti kiképzésben részesülnének, azokon a vidékeken, amelyek nagy szőlővidékek, a polgári iskolai tanítást valahogy egybekapcsolnám a szőlőtermeléssel, azokon a vidékeken pedig, ahol a nép bányászattal foglalkozik, ezzel az iparággal kapcsolnám egybe a polgári iskolai képzést. Úgy képzelem, hogy a nolgári iskolai oktatás egyúttal ipari és az életre való oktatás is volna, és előnyt adnék azoknak az embereknek, akik ilyen iskolázottsággal pályáznának bizonyos állásokra; előnyt adnék azokkal szemben. akik mint főiskolát végzett emberek kénytelenek pályázni, sajnos, ilyen állásokra. Bátor vagyok az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni itt például a leventeoktatásra is — hiszen ez is a közoktatásügyhöz tartozik. Sajnálattal kell, hogy megállapítsam, hogy a leventeoktatás nem abban a mederben folyik, amelyben folynia kell. Az a módszer, amellyel ma a leventéket tanítják, egyáltalában nem kedvelteti meg ezt az igen szép intézményt. Meg vagyok róla győződve, hogyha egyszer gyökeresen átalakítani óhajtanák ezt az intézményt, és ha végre egyszer meghallgatnák a szakembereket is és azoknak tanácsadása alapján, akik az életet ismerik, rendeznék újra ezt az intézményt, akkor ez nem volna olyan intézmény, ahova csendőrökkel kell fogni leventének a gyermekeket. A testnevelési rovattal szeretnék még foglalkozni és itt találkozik igen t. képviselőtársammal a mi gondolatunk. Ez hozzám elég közel áll és azt hiszem, nincs ma olyan egészéges gondolkozású egyén, még ha nem is képviselő, akihez a testnevelés ügye ne állana közel. En itt most ismét hadilábon leszek Karafiáth Jenővel, akinél, úg^ látszik, valahogy a sors iróniája az, hogy amit eddig évtizedeken keresztül sikerült neki elérnie a kultuszminiszter úrnál, azt ma ő, mint kultuszminiszter, megcsinálni nem képes. Én úgyszólván rá vagyok utalva arra, hogy kikényszerítő em a régi Karafiáth Jenőtől, a sportembertől azt, hogy a kultusz$. ülése 1982 június 1-én, szerdán. 443 miniszterrel szálljon birokra és próbálja a kultuszminisztert meggyőzni arról, hogy milyen rendkívüli fontosságú az, hogy a gyermekeknek — különösen a szegény budapesti gyermekeket értem elsősorban, itt, ahol tömeglakásokban laknak az emberek — szabad levegőjük legyen. Szabad levegő az iskolában nincs, tehát iskolánkívüli játszóterekre volna szükségük a gyermekeknek, ahol felügyelet mellett játszhatnak. Meg vagyok róla győződve, hogy a kultuszminiszter urat legyőzi Karafiáth Jenő és kérdőre vonja, hogy hol vannak azok a belvárosi telkek, amelyek a kultuszminiszter hatásköre alá tartoznak. A belvárosban nagyon sok olyan telket találok, amelyeken ma ócskavaskereskedések vannak és amely telkek * után a területhasználati díjakat a kultuszminisztérium szedi. Azt hiszem, ha Karafiáth Jenő utánanézne ennek, akkor a kultuszminiszter úr is egyetértene velem abban, hogy ezeket a telkeket mielőbb játszóterekre felhasználhatókká kell tenni. Tekintettel arra, hogy nincs időm tovább beszélni, sietek egyet-mást még elmondani. Még csak egyre akarom figyel emeztetni az igen t. miniszter urat. A miniszter úr abszolút igazságos ember, megértő ember, mindenütt ott van, úgyszólván mindent személyesen intéz el, s ez az, amit kifogásolnom is kell, mert a decentralizáció végre keresztülvihető volna. Elképzelhetetlen, hogy például egy tanítóképzőbe való felvétel a miniszter úr személyes hatáskörébe tartozzék. Tessék egészséges decentralizációt keresztülvinni. ' Az egyenlő elbánással kapcsolatban különösképpen a. főiskolákra gondolok, azok tanáraira és a tanárok megfelelő dotációjára és arra kell mégegyszer figyelmeztetnem az igen t. miniszter urat, hogy az általa létesített Testnevelési Főiskolának tanári kara van a legszomorúbban fizetve. Összesen két tanárnak van fizetése, illetőleg háromnak, az egyik közülük a VII., a másik kettő a VI. fizetési osztályban van, ugyanakkor, amikor az általuk nevelt és diplomát nvert tanárok a VI. rangosztályba kerülnek. Miniszter úr, ezek mind olyan dolgok, amelyek tekintetében meg vagyok győződve arról, hogy ezekre figyelemmel lesz és mihamarabb el fogjuk érni, hogy az a bizalom, amely most tényleg megnyilvánul a miniszter úr személye és működése iránt, terebélyes fává növekedjék. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) ÍAz elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Takách Géza jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Őszintén megvallva, az általános vita keretén belül szerettem volna szóvátenni néhány olyan, kérdést, amelyhez talán bizonyos hivatottságom lett volna hozzászólni, azonban a házszabályok, a klotür következtében teljesen lehetetlenné vált felszólalnom, miután a vitát két napon belül le kellett zárni. Meg kell jegyeznem, hogy a szónok urak igen kitűnő, tiszteletreméltó, magasnívójú vitát produkáltak és különösen köszönettel tartozom nekik azért, hogy a művészetet olyan szépen felkarolták és a művészetről annyit 'beszéltek, amennyit tán itt ebben a Házban igen régen hallottunk. Ha 61*