Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-94
Az országgyűlés képviselőházának 9h. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 437 egyes rétegeivel. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megcsináljuk!) Itt mindjárt rámutatok egy példára is. Tavaly Erdélyben jártam, figyeltem az ottani irodalmi viszonyokat és megállapítottam, hogy a imi ottani szomorú helyzetünkben csodálatos reneszánsza támadt az irodalmi és szellemi törekvéseknek, s ez abból származik, hogy az ottani társadalomnak, a középosztálynak és az úgynevezett felsőosztálynak vezető emberei megérezték a nemzeti irodalomnak, a magyar nyelvnek, a magyar kultúrának fontosságát és az íróknak, a kultúra művelőinek segítségére siettek. Például egy fiatal arisztokrata, báró Kemény János marosréyi kastélyában minden esztendőben vendégül látja az írókat, megtárgyalják ott azokat a szellemi problémákat, amelyek a magyar kisebbség, a magyar nemzeti nyelv és kultúra érdekében kell, hogy őket foglalkoztasssák. Ott a jobb- és baloldali írók világnézeti különbség nélkül meg tudják találni egymás lelkét, szellemét abban a közös nagy törekvésben, hogy az ott szenvedő magyarság gondolatait, erkölcsi erejét kifényesítsék és megerősítsék. Ennek hatása mutatkozik Erdély egész szellemi életén, az ottani irodalom fejlődésén és kultúráján. Ha a magyar lélek az elnyomatásnak olyan szomorú helyzetében, amilyenben ott a kisebbségek vannak, a maga expanzív kisugárzásával boldogulni tud, miért nem tudunk Magyarországon hasonló példák alapján segítséget szerezni a magyar irodalomnak, tudományos és szépirodalomnak, amely erre rászolgál? Hogy micsoda magyar tehetségeink vannak, azt legjobban bizonyítják azok a tanulmányversenyek, amelyek most zajlottak le. Méltóztassék megnézni, hogy a mi fiaink, gyermekeink micsoda bámulatraméltó eredményt produkálnak a tudományosság és a tanulmányok minden terén. Hiszen Pintér Jenő főigazgató, aki páratlan érzékkel rendezi ezeket a tanulmányi versenyeket és aki előtt a legnagyobb elismerésünket kell kifejeznünk, maga is izgalommal várta, hogy vájjon ki lehet annak a fizikai tanulmányversenynek a győztese, mert új tehetség mutatkozott meg a magyar tudományosság terén egy ifjú ember szelleme révén. Ha azt látjuk, hogy külföldön a magyar zseni, a magyar tehetség hogyan érvényesül és ha rámutatok még egy esetre, hogy 42 nemzet íróinaik közös pályázatán Londonban egy magyar író nyerte el a regénypályázatot, aki magyarul küldötte be Budapesti kaland című regényét, hogy Körmend y Ferenc magyar író 42 kis és nagy nemzet írói között elvitte a pályadíjat ilyen nemzetközi versenyen, akkor igazán nem tudhatom, micsoda kincsesbánya van ennek a nemzetnek, ennek a fajtának a mélyén. Hangsúlyozom és ismételten felhívom a, miniszter úr figyelmét arra, hogy tessék erre is kiterjeszteni a kultúrpolitika érdeklődését. Sajnos, azt látjuk, hogy Magyarországon egymásután pusztulnak el olyan tehetségek, akiktől még sok értékes alkotást várhattunk volna. Rámutatok Szini Gyulának, ennek a rendkívül ifinom tollú, igen előkelő lelkű és differenciált gondolkodású magyar írónak szomorú tragédiájára, aki elpusztult a nyomorúságnak rettenetes, szörnyű csapásai miatt, akinek munkái most kerülnek majd nyilvánosságra. Eddig nem tudtak a nyilvánosság elé kerülni, mert nem volt nyomda és nem volt mód arra, hogy kiadhatók legyenek. Egy másik író, nem egészen ismert nevű, de már felfedezett, nagytehetségű író, Pintér Ferenc, a szegényházban halt meg, szintén nagy nyomorúságban és nem tudhatjuk, hányan^ vannak még ilyen tehetségek, akik, ha mi őket nem segítjük és nem próbáljuk útjukat egyengetni, elsorvadnak és elpusztulnak a nemzeti kultúra nagy kárára. Ezért voltam bátor írók felkérésére egy szervezetet létesíteni, az «Ige.» szervezetét, az írók Gazdasági Egyesületét, amelynek az a célja, hogy egyrészt szomorú helyzetükben segítsen az írókon, másrészt hogy megnyissa számukra mindazokat az utakat, amelyek az írói alkotás közvetítését lehetővé teszik, hogy akár munkáik kiadásában, akár tanulmányaik végzésében segítséget találjanak. Magyarországon a jobb időkben művészeket, képzőművészeket, festőket küldöttünk ki a vidéki kolóniákra és segítettük őket abban, hogy az új miliőben alkossanak és ihletet szerezzenekEngem már régen kísért az a gondolat, vájjon nem lehetne-e ugyanígy a magyar írókat kiküldeni a magyar vidék megismerésére, — mert, sajnos, sokan vannak, akik nem is ismerik a.« magyar vidéket — (Zsindely Ferenc: Teljesen igaza van!) 'hogy ott éljenek 'hónapokon keresztül, t ismerjék r meg f fajtájuk^ nagyszerű tulajdonságait, a nép lelkét, engedjék át a maguk szellemi, lelki szűrőjén és mutassák meg, mi a magyar élet, és mi ennek a nemzetnek a lelkisége. Ugyancsak elküldeném például a külföldre >a honi írókat, hogy tanulmányozzák a nagy külföldi államok, országok^ kultúráját, az ottani népek lelkivilágát, tulajdonságait, szerezzenek impressziókat, hogy a nagy nemzetközi versenyben kellő felkészültséggel álljanak ott a magyar írók, mert zsenijükkel, ösztönös természetadta tehetségükkel, amúgy is méltó versenytársai minden kultúrnemzet íróinak. A tudományos írók számára a tudományos eszközök megszerzését tenném lehetővé, nehogy megtörténjék az, hogy itt tudósok ne tudják elvégezni a maguk kutatásait, hogy ne szerezhessék meg azokat a tudományos forrásmunkákat, amelyek szükségesek a maguk továbbképzésére, felfedezéseik további kimunkálására. Azt látjuk és azt halljuk minden vonalon, hogy mennyi baj van. Azt látom, hogy a kérdésnek ilyen általános beállítása nem tud eléggé mély gyökeret verni és elég nagy visszhangot támasztani az országban, éppen azért, komoly programmal kell hozzáfogni ennek a kérdésnek a megoldásához, ebben minden írónak találkoznia kell. minden írónak meg kell mondania tekintet nélkül arra, hogy jobb- vagy baloldali író, tudományos, vagy szépíró-e, hogy mik azok a szükségletek, amelyek mellett ők boldogulni tudnak. Ennek a kérdésnek, ennek a problémának a megoldásában nagy szerepe van az igen t. kultuszkormánynak és az igen t. kultuszminiszter úrnak. Felhívom tehát a kultuszminiszter úr figyelmét arra, méltóztassék ilyen célból az írókat, tudományos és szépírókat összehívni egy értekezletre, hogy ott tárassék fel a mai magyar tudományos, vagy szépirodalmi helyzet és felsorakoztassanak mindazok az eszközök, amelyek mellett meg lehet indítani a nemzeti kultúrának ezt az új munkáját. Ami a múltban történt, az csak individuális értékeknek volt szerencsés, vagy szerencsétlen elhelyeződése, (Ügy van! Ügy van!) amely néhol sikerült, néhol nem sikerült- Most rendszert
