Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

34 Az országgyűlés képviselőházának tatni. Sokkal jobban szeretem, ha normális időkben, normális viszonyok között, normális gondolkodásnak megfelelően hozatnak meg olyan törvények, amelyek nem egy-két-három vagy tíz esztendőre hozatnak. (Fráter Jenő: Mi az a normális?) Normális az, ha valahol nem fenyegetnek az ország határán olyan események, amilyenek rendes körülmények között nem szoktak fenyegetni. En igenis ma nagyon örülök annak, hogy ezt a polgári törvénykönyvet nem méltóztatnak tárgyalni, mert hozzászoktam ahhoz az utóbbi tíz esztendőben, hogy Magyarországon az egyik évben meghoztak egy törvényt, azt a másik évben megváltoztatták, a harmadikban megtalpalták, a negyedikben megfejelték, az ötödikben pedig sarkot tettek rá. Sokkal szívesebben veszem, ha^ a polgári törvénykönyv nemi ilyen, az események által szükségelt nem tudom micsoda mellék meggondolások által kitermelt törvénykönyv lesz. (Simon András: Már megvan!) Bocsánatot kérek, be van nyújtva, de ebből nem következik_az, hogy tçrvény is lesz belőle. (Simon András: Nem akarja*?) Hogy nem akarom? Inkább maradjon meg a jelenlegi tényleges állapot, mint hogy évtizedekre olyan új helyzet teremtessék, amely a rossz viszonyoknak a következménye. (Fabinyi Tihamér: Beszivárog a bírói gyakorlatba!) Abban az esetben ez teljesen rendben van, mert a bírói gyakorlatba tisztán csak olyan dolgok szivároghatnak bele, amelyeknek megvan a maguk észszerűsége. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Akkor ebből a kritikából semmi sem fog beszivárogni!) Ügy látszik, a miniszter úr kodifikál ma Magyarországon és maga is tudja, hogy milyen hibái vannak ennek a kodifikációnak, hogy olyan szörnyen érzékeny abban a miniszteri székben. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy miniszteri székben ilyen érzékenyek legyenek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Egy komoly vita végén igenis^ érzékeny vagyok arra, hogy ennél a tárcánál komoly felszólalások hangozzanak el.) Magyarországon csak azok a felszólalások komolyak, amelyek a miniszternek köszönetet szavaznak. Azok a felszólalások, amelyek arról beszélnek, hogy valahol valami hiba van, amennyi a magyar történelem kezdete óta egy évtizeden keresztül nem volt soha, — nem komoly felszólalások. Itt, ebben a vonatkozásban, a lojalitástól csepegő képviselők kellenek a miniszter uraknak. Nagyon sajnálom, én nem tartozom ezeknek a sorába és jogom van a magam kritikáját elmondani az egész vonalon, a miniszter úr tárcájával szemben is. Legelsősorban egy súlyos szemrehányással tartozom a miniszter úrnak. (Fráter Jenő: Na!) Súlyos szemrehányással tartozom azért, mert annak ellenére, hogy ebben az országban ígéretek hangoztak el pénzügyminiszterek és igazságügyminiszterek részéről abban a tekintetben, hogy a jövedéki büntetőeljárás kodifikáltatni fog, mindent kodifikáltak ebben az országban, csak a jövedéki büntetőeljárás kodifikációja nem történt meg az itteni többszöri, a Képviselőház előtt évekkel ezelőtt történt kijelentések ellenére. (Simon András: Az előbb azt mondta, hogy ne kodifikáljanak!) Én olyan kodifikációt akarok, amely a dugsegélyezést megszűnteti. Kérdem, hova lett az a pénz, amelyet a jövedéki büntetőeljárások folyamán bírságpénzeket befizetnek % (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mi köze ennek az igazságügyi tárcához?) Az a köze, 86. ülése 1932 május 18-án, szerdán. hogy az igazságügyminiezter úrnak a feladata, hogy Magyarországon minden bűnvádi eljárás kodifikációjába beleszóljon. Nagyon jól tudom, hogy ebben az ügyben az igazságügyminisztériumban éveken keresztül hosszadalmas tárgyalások folytak, de semminemű eredményre nem vezettek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ha úgy tudná a képviselő úr a tényállást, mint ahogyan nem tudja, nem tenne nekem szemrehányást!) Egy miniszter a miniszteri székben azért is felelős, ha azt, amit helyesnek tart, nem tudja keresztülvinni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem tartozik a

r tárcámhoz!) Bocsánatot kérek, akkor miért tárgyalta a miniszter úr tárcájához tartozó kodifikációs osztály hónapokon keresztül a pénzügyminisztériummal együtt a jövedéki eljárás reformját?« (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Minden tárcához hozzászólok természetesen!) 1928 nyarán együtt volt a pénzr ügyminisztériumban a pénzügyminisztérium és az igazságügyminisztérium tisztviselői kara; én már akkor megmondottam, hogy a jövedéki kihágásokból befolyó pénzek — sajnos — nem arra a célra fordíttatnak, amely célra azokat fordítani kellene s már akkor rámutattam a hirtelenében kibocsátott rendelkezés hiányosságaira. Jelen voltak ott az igazságügyminisztérium kiküldöttei is s az igazságügyminisztérium eat a helyzetet, amelyet én a magam részéről teljesen félszeg és lehetetlen helyzetnek tartok, mégis tovább tűrte. Ennélfogva igenis, felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy Magyarországon van egy jövedéki eljárás, amelynek alapján emberek ellen bűnvádi eljárásokat lehet indítani, házkutatást, személymotozást, lefoglalásokat lehet eszközölni, letartóztatásokat lehet eszközölni s ez mind egy rendelet alapján történik, holott ennek a kérdésnek törvényileg kellene rendezve lenni. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy Magyarországon ugyancsak e rendelet alapján kiszabott bírságokat és büntetéspénzeket nem a megjelölt célokra fordítják, hanem ezekből a pénzekből, azt hiszem, majdnem az egész összegből, különféle jutalmakat és segélyeket osztanak ki. Erről majd a pénzügyi tárcánál és másutt lesz mondanivalóm, de itt is megemlítem: lehetetlen helyzetnek tartom, hogy egy országban büntetéspénzeket kiosszanak azok között, akik a büntetéspénzeket kiszabják, hogy tehát a bírónak, aki kiszabja a büntetést, érdekében álljon, hogy nagy büntetéseket szabjon ki azért, mert abból ő is részesül. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nincs olyan bíró, aki kapna valamit ezekből. Méltóztassék vigyázni a szavaira!) Bocsántatot kérek, a miniszter úr vagy nem ismeri a rendelkezéseket, . . . (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Én azt mondottam, hogy a bíró nem kap semmit a büntetéspénzekből!) Az a bíró, aki kiszabja a büntetést... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Méltóztassék már megmondani, ki az a bíró?) A pénzügyi tisztviselő. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Az nem bíró!) Bocsánatot kérek, hol méltóztatnak élni? Hiszen Magyarországon a rendőrbíró is bíró . . . (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tessék úgy mondani, hogy mindenki megértse!) En nem hülyéknek beszélek, hanem intelligens embereknek. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon. Hallatlan! Micsoda hang ezí) Elnök: Fábián képviselő urat rendreuta-