Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
Az országgyűlés képviselőházának 86. ben tudniillik felhatalmazás adatott, hogy a végrehajtási törvényt, amelyet egy szellemes jogtudósunk az ostromlott vár fokán levő szétrongyolt zászlónak jellemzett, mert azon csak lyuk van, jóformán semmi egyéb nincs az eredeti törvényből, egységes szerkezetbe foglalhassák ós ma 1932-t irunk, de ez az egységes szerkezetbe foglalás még nincs meg. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy nem fog lezárulni ez a naptári év, anélkül hogy ez meglegyen, mert nem nehéz és komplikált, hanem igen könnyű ennek megvalósítása. A másik dolog, amire vonatkozóan az igazságügy miniszter úr már felhatalmazást kapott, a polgári perrend szabályainak szintén egységes szerkezetbe való foglalása. Az idő előrehaladására tekintettel, most még csak egészen röviden a kodifikáció egy fontos témájáról akarok szólni és ez a magánjogi törvénykönyv javaslata. r Naivitás volna ma ezt a parlamenti tárgyalás középpontjába állítani, amikor azt sem tudjuk, hogy holnap hogyan leszünk, át tudjuk-e vezetni ezt a gazdasági válságot. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) De t. Ház, aki a gyakorlatot nézi, az mégis meg kell, hogy állapítsa, hogy a nemzet gazdasági életének gerince a polgári törvénykönyv, vagy az a jogszabályanyag, amely a bírói gyakorlatban nálunk e helyett megvan. Ez az anyag csak azért képez áttekinthető rendszert, mert van magánjogi törvénykönyv-tervezetünk, amely a képzeitnél sokkal nagyobb mértékben vált vigens joggá a bírói gyakorlatba való beszivárgás által. Ismerem azokat a nagy vitákat, hazafias szempontok játszottak bele, amelyek megelőzték és kísérik ezt a kérdést, hogy helyes volt-e beterjeszteni a magánjogi törvénykönyv javaslatát és helyes-e megalkotásához ragaszkodni. Az elet azonban az aggályokra rég rácáfolt. Tág csatornákban ömlik bele ez a javaslat a bírói gyakorlatba és nagymértékben vált előjoggá. Ennek igen nagy a jelentősége, mert a kódexnek három olyan nagy előnye van, amely teljesen gyakorlati és amely mindennap érezhető, nevezetesen: rövid elévülési és preclusív határidőket szabhat, meg, formakellékeket írhat elő és hézagmentes, egységes szabályozásban részesítheti a jogintézményeket. Mind a három irányban áldásos hatást gyakorol a már említett beszivárgás magánjogi bírói gyakorlatunkban és ezáltal a jogbiztonságot emeli, s — ami a legfontosabb — a perek számát csökkenti. Az én tiszteletteljes kérésem a magánjogi törvénykönyv javaslatával kapcsolatban az, hogy ennek a kódexnek indokolása, amely még mindig csak töredékes, mert hiszen csak egyik 'kötet jelent meg, minél előbb teljes egészében közreadassek és működjék a minisztérium kebelében egy állandó kodifikációs bizottság, amely tovább gyűjti a kritikai anyagot. Mert ilyen kódex rendkívül kényes valami: ha nincs törvényerőre emelve, akkor olyan, mint az épület tető nélkül, amely ki van téve az időjárás viszontagságainak. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha folyton dolgoznak rajta, csiszolják, gyűjtik a kritikai anyagot, hogy amikor elmúlik felőlünk az időknek az megnehezült járása, első munkáink egyike az lehessen, hogy ezt a kódexet tető alá hozzuk. (Helyeslés.) Még csak azt akarom a kodifikációról mondani, hogy el nem múló hálával kell gondolnunk azokra a férfiakra, akik az igazságügyminisztériumban a kodifikáció munkáját végezték és végzik. Emberfeletti munka ez és sajnos nem véletlenség, hogy egy Tőry GuszKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ Vin. ülése 1932 május 18-án, szerdán. 33 táv, egy Baríha Richárd» egy Térffy Gyula s egy Szászy Béla idő előtt dőltek ki az élők sorából. Azt hiszem, méltóbban nem fejezhetem ibe igénytelen szavaimat, mintha az ő emléküket idézem és azt kívánom, hogy azok a derék férfiak, akik most a kodifikáció munkáját az igazságügy minisztériumban végzik, méltó utódaik legyenek. Bízom az igazságügyminiszter úrban és a tárca költségevtését elfogadom. (Helyeslés, taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik*? Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Belekapcsolódom előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak, Fabinyi Tihamérnak végső szavaiba. Az ő utolsó mondatai köszönetkifejezés voliak a kodifikációs osztállyal szemben, amely olyan sokat dolgozott. Én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy Magyarországon az utóbbi időben úgy az igazságügyminisztérium, mint az összes IIJÍnisztériumok kodifikációs osztályai annyit dolgoztak, hogy ha most sem tudták magukat kidolgozni, akkor többé ebben az életben erre nem lesz módjuk. (Zsindely Ferenc: Ez abszolúte nem az ő (hibájuk!) Hogy ez kinek a hibája, vagy kinek nem a hibája, erre csak anynyit tudok mondani, hogy a kodifikációa osztályok kapuira a minisztériumokban fel kellene írni, hogy mindazok, akik kodifikációs eszméiket eddig nem tudták megvalósítani, a jövőre nézve hagyjanak fel minden lemennyel. Mert Magyarországon az utóbbi időben minden ko; difikátor talált magának egy minisztert, aki az ő eszméjét — amelyet esetleg igen hosszú időn keresztül őrzött szívében és agyában, tartott titokban, vagy pedig óhajtott a nyilvánosság elé hozni — megvalósította. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem tudom, hogyan képzeli ezt a képviselő úr 1 ? Miféle miniszterek vannak?! Mutasson olyant, akinek a törvényelőkészítő osztály előír. Ügy látszik, a képviselő úr ilyen miniszter lenne!) Hogy én milyen miniszter lennék, azt méltóztassék majd megnézni akkor, ha módom lesz azt megmutatni. (Derültség. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt mondtam, hogy mutasson egyét!) Mutassakl Magyarországon alig tudok az utóbbi tíz esztendőből olyan minisztert mutatni, aki saját akaratát hajthatta volna végre minisztériumában. A miniszterek legnagyobb része a kodifikációs osztály, az elnöki osztály és egyéb más osztályok akaratának végrehajtója volt, sőt volt Magyarországon egy olyan igazságügyminiszter is, aki a legjobb szándékkal ment be az igazságügyminisztériumba és két hét után akármifele rendeletet vagy utasítást akart kiadni, annak éppen az ellenkezőjét hozták be mindig,, olyannyira, hogy két hét után látta, hogy ott mindenkinek van szava a minisztériumban, csak neki nem. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Regényeket ír a képviselő úr! — Fráter Jenő: Honnan tudja 1 !) Maga az illető miniszter mondotta. (Fráter Jenő: Kinek!) Igenis így van, t. Képviselőház. Soha Magyarországon úgy nem. tobzódtak a kodifikációs osztályok, soha eltüntetett és földalatti tehetségek olyan megnyilvánulásokra módot nem kaptak, mint amilyen megnyilvánulásokra módot kaptak az utóbbi időben. Ezért én — hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzam — a polgári törvénykönyv kérdésében azt mondom: hála a mindenható Istennek, hogy a t. miniszter úrnak és a t. többségi pártnak nincs módjában technikai vagy egyéb más okokból a polgári törvénykönyv reformját letárgyal5
