Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

368 Az országgyűlés képviselőházának néhány címet, talán pontosabban megjelölve, egy címet kivéve, a többinél ez a lineáris csök­kentés meglehetősen káros hatással jelen ekézik. Éppen ezért tisztelettel kérem a kultuszminisz­ter urat, hogy a jövő költségvetés elkészítésé­nél méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy ne a lineáris csökkentést vegye alapul, (Andaházi-Kasnya Béla: Nem bizony! Egész átorganizálásra van szükség!) hanem tárcája keretén belül olyan átcsoportosítást, racionali­zálást hajtson végre, hogy az így elért megta­karítással a mostam dotáció mellett haldokló és így majdnem teljesen passzív, nagyon fontos kultúrintézményeket új életre galvanizáljon. (Jánossy Gábor: Ezt az egész költségvetésre al­kalmazni kellene!) Ha a költségvetés egyes tételeit vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a költségvetés számsze­rűen legnagyobb két tételét az állami elemi is­kolák és a nem állami iskolák pénzügyi ellá­tása jelenti. Vitán felül áll az a tény, hogy egy ország általános kultúrájának fokmérője elemi iskoláinak száma. Ezt az elvet —• jól tudom — a kultuszkormány honorálta is, amikor a há­ború utáni időkben megközelítőleg 6000 iskola­objektumot létesített és ezzel a hiányokat nagy­jában pótolta, de csak nagyjában, mert ez a pótlás, vagy ez az erősebb pótlás csak az állami iskoláknál jelentkezik érezhetően. A községi is­koláknál ez a beavatkozás már nem jelentkezik ilyen kedvező eredménnyel és különösen érez­zük hiányát a felekezeti iskoláknál. Itt már na­gyon sürgős és energikus segítésre van szük­ség, mert jól ismerjük azt a szomorú tényt, hogy az egyéb nagy közterhek mellett a feleke­zetek a tönkrement iskolaépületeiket saját ere­jükből újból használható állapotba helyezni aligha tudják. (Jánossy Gábor: Elsorvadnak!) A lineáris csökkentés káros hatása tehát itt már nagyon erősen jelentkezik és mind na­gyobb számban találhatjuk és fogjuk a jövő­ben találni azokat az iskolákat, ahol kirothadf padlójú és gerendákkal feltámasztott mennye zetű tantermekben majdnem életveszélyes kö rülmények közt folyik a tanítás, amelye­ket télen már ki sein lehet fűteni. Hogy ez mit jelent, akár csak közegészségügyi szempontból is, azt hiszem, azt nem kell bőveb­ben fejtegetnem, mert hiszen éppen tegnap Szűcs István képviselőtársam említette, hogy ezek a tantermek, ezek a helyiségek melegágyai a tüdővésznek, a tuberkulózisnak. (Zaj. — Hall­juk! Halljuk! jobbfelől.) Bátor vagyok a kultuszminiszter úr figyel­mét felhívni arra a tényre, hogy a múltban a Dunántúl ezeknek a pótlásoknak szempontjá­ból mostohagyermek volt. Ennek az egyen­lőtlen elbánásnak ^kiegyensúlyozását vagyok bátor tisztelettel kérni. A lineáris csökkentés káros hatása még feltűnőbben jelentkezik a legfelsőbbfokú ta­nítóintézményeknél: az egyetemeknél és a fő­iskoláknál. Féló\ hogy ennek a takarékossági rendszernek^ hatása megbénítja azt a tudomá­nyos és művészeti munkásságot, amelyre az ország méltán büszke. Sajnos, a takarékosság ezen a téren is^ szükséggé vált és ennek pa­rancsa elől kitérni nem lehet, de nem is sza­bad. A kérdés, amelyet meg kell oldani, csak ez lehet: fenntartsuk-e az összes tudományos és művészeti intézményeket olyan ellátás mel­lett, amelyet egy esetleg még jobban csökken­tett költségvetés engedélyez — és ez valószí­nűbbnek látszik, mint nem — vagy pedig, mint ezt már bátor voltam jelezni, az egyes intézményeket úgy racionalizáljuk, hogy az 9 3. ülése 1932 május 31-én, kedden. így nyert megtakarítás folytán a megmaradó­kat okszerűen támogathassuk. Azt hiszem, t. Ház, hogy a választás nem lehet nehéz; a lineáris csökkentés helyett a második megoldás mutatkozik helyzetünk­ben célravezetőnek.^ Csak egy esetet vizsgál­junk meg. Az ország lakosságának számához, az általános berendezkedéshez, de az elhelyez­kedési lehetőségekhez képest is: négy egyetem sok. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Andreetti Károly: Nem vizsgálom az ese­ményeket és okokat, amiért ezek kreáltattak, csak sajnálattal emlékezem meg arról a szo­morú tényről, hogy ezek — hiszem, hogy csak bizonyos időre —• feleslegesekké váltak. Ha ezek közül egyeseket végleg megszűntetni nem kívánunk, aminthogy ez ma már gazdasági szempontból sem mutatkoznék helyesnek, ak­kor a racionális költségcsökkentés csak úgy hajtható végre, ha egyrészt egyes fakultáso­kat szüntetünk meg, másrészt pedig olyan in­tézményéket alakítunk át, amelyeknél a dologi kiadások feltűnően nagy összegben jelentkez­nek, az utóbbiaknál természetesen azzal a kö­rültekintéssel, hogy a tudományos követelmé­nyek lehetőleg épségben tartassanak. Örülök, hogy az első esetre vonatkozólag hivatkozha­tom Grósz Emil egyetemi tanár úrnak egy nemrégiben megjelent cikkére, amelyben azt mondja (olvassa): «Sokan azt hiszik, hogy a háromfakultásos egyetem nem egyetem. Ez nagy csalódás. Az egyes fakultások kölcsön­hatása nem olyan nagy, hogy egy fakultás hiánya az egyetem tudományos jellegét meg­ingatná. Különösen nem lehet ezt egy olyan országban kifogásolni, ahol Sopronban két izolált fakultás működik és ahol Budapesten a közgazdasági fakultás tíz éven át úgy mű­ködött, hogy sem a tudomány-, sem a mű­egyetemmel nem volt kapcsolatban.» En ma­gam is osztozom ebben a véleményben, igen t. Ház, és miután^ ilyen megtakarítás tudomá­nyos szempontból értékveszteséget nem jelen­tene, ezt talán veszedelem nélkül végre is le­hetne hajtani. Mutatkozik azonban még egy lehetőség, ez pedig" az orvostudományi karok mellett működő klinikák okszerű átcsoportosításánál jelentke­zik. Ha az egyetemek dologi kiadásait vizsgál­juk, azt látjuk, hogy azok két részből tevődnek össze:*az egyik rész magának <az egyetemnek dologi kiadásai, a másik rész pedig a klinikák dologi kiadásai. Ha a budapesti Tudomány­egyetem szervezetét nem érintjük, azt látjuk, hogy a három vidéki egyetemnél számszerűleg ez így alakul: az egyetemek dologi kiadásai 573.360 pengőt, a klinikák dologi kiadásai 3,296.640 pengőt tesznek ki. Ez a két szám vilá­gosan mutatja, hogy az egyetemek legtökélete­sebb intézménye a klinika. Ha tehát racionális megtakarítási megoldást keresünk, arra talán itt mutatkoznék leginkább lehetőség. Kétségte­len dolog, hogy orvostudományi kar klinika és kórház nélkül elképzelhetetlen és kétségtelen az is, hogy ezek a klinikák és közkórházak köz­egészségügyi szempontból nélkülözhetetlenek. A klinika és közkórház között azonban az appa­rátus más megoldású szervezete miatt a kórház javára nagy különbség mutatkozik a költségek tekintetében, mert a kórház sokkal olcsóbb. A debreceni egyetem költségvetési adatai­ból ezt világosan is láthatjuk, mert amíg a kli­nika 1,213.900 pengőt követel, a kórház csak 324.000 pengőbe kerül, Ha ez, a két szám <nem is ad az összehasonlítás szempontjából abszolút

Next

/
Oldalképek
Tartalom