Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
Az országgyűlés képviselőházának 9 Éber Antal: ... hogy a kultuszkormány legfőbb törekvése, — legalább is az előbbinek, a mostaniról nem tudom — hogy azt a két katholikus jogakadémiát eltörölje a föld színéről, amely az államnak egy fél fillérjébe sem kerül. (F. Szabó Géza: Csak egy van-) Én a kettő között a logikai összefüggést teljesen megtaláltam. Teljesen logikus, hogy az olyan intézményt, amelyre nem kell megnyitó ünnepélyt rendezni, amely nem kerül az államnak semmibe, meg akarják szüntetni. (Ügy van! half elől.) Tudjuk, hogy hat egyetem van Magyarországon- Az egyik a közgazdasági egyetem. Ennek a költségvetése, szegénynek, -— miután közgazdaságról van szó — harmadrésze vagy hatodrésze a vidéki egyetemek költségvetésének. Ezt akarják mindenáron beszüntetni, mert oly kevésbe kerül, hogy ezt igazán nem érdemes fenntartani és mert közgazdaságról van szó, közgazdaságra pedig igazán nincsen semmi szükség, (Zaj.) míg ahol zenéről, testnevelésről, sportokról van szó, ezek mind bőven vannak dotálva. Bőven vannak dotálva az Opera, a színművészet és a művészeti iskolák is. Nagyon kérem az igen t- miniszter urat, akinek, úgy tudom, helyes elgondolása van ebben a tekintetben, hogyha beleolvasztja is a közgazdasági egyetemet a műegyetembe, ami nagyon okos elgondolás az én szerény vélekedésem szerint is, méltóztassék mindazt, ami közgazdasági tanítást jelent ... (Büehler Jóizsef: Attól függ, hogy Betűien megengedi-e 1 ? — Karattáth Jenő vallás- es közoktatásügyi miniszter: Nem ért maga ehhez. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Éber Antal: . . . nemcsak fenntartani, hanem megerősíteni is, mert azok, amik a kultúra neve alatt történtek ebben az országban, olyan nagy elmék részéről, mint amilyen a volt kultuszminiszter úr, mutatják, hogy közgazdasági oktatásra... (Büehler József (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter felé): Ön ért hozzá! 1 — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Éber Antal: . . . közgazdasági egyetemre milyen szükség van az országban, hogy közgazdasági tudás nélkül nem lehet az állami életnek semmiféle posztján sem valóban helyes politikát folytatni. Megismétlem azt, amit újságcikkekben és privát úton is kértem a mélyen t. kultuszminiszter úrtól: annyi mindenre tanítjuk fiatalságunkat a középiskolában, méltózitassék az ötödik osztálytól a nyolcadik osztályig a közgazdaságtan alapelemeiben való oktatást beiktatni minden középiskola tanrendjébe. (Helyeslés jobbfelal. — Karaíiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tegnap már bejelentettem!) Ezt nem hallottam. Ha így van, akkor -ezt nagyon hálás köszönettel veszem. Ez nem kerül semmi pénzbe és meg vagyok győződve róla, hogy ha a mi fiatalságunk az ötödik osztálytól a nyolcadik osztályig jó tankönyvből, megfelelői előadásban a közgazdaságtudomány alapelemeibe beavatást nyerne, (Általános helyeslés.) ez egynéhány esztendő alatt át- és átgyúrná az ország egész mentalitását. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mindenekelőtt anieg vagyok győződve róla, hogy már ezáltal is jelentékenyen lecsökkennék a 13.000 főnyi főiskolai hallgatók száma és olyan pályákon keresnének elhelyezést az ifjak, amely pályákon a mai viszonyok között, míg ezek a nonszenszek fennállanak a nemzeti jövedelem megosztása tekintetében, szintén ülése 1932 május 31-én, kedden* 367 nehéz lesz az elhelyezkedés, die ahol van jövő, ellenben ezeken a pályákon, amelyekre itt nagy kiadásokkal neveljük az ifjúságot, sajnos, egy emberöltőt véve is számításba, nem lehet semmiféle jövő, tehát ezért is rendkívüli súlyt helyeznék erre és a legmelegebben ajánlom a mélyen t. miniszter úr figyelmébe, — akinél, elismerem, az első perctől fogva, hogy ezt a kérdést felvetettem, a legimelegebb megértésre találtam és most látom, hogy új szellem van, mert valami olyan is megértésre talál, amihez nem kell mindjárt egynéhány milliót egy új épületbe befektetni (Rassay Károly: Üj szobrot csinálni!) — (méltóztassék ezt valóban szeretetteljes gondoskodás tárgyává tenni. Minthogy nekem az a meggyőződésem, hogy ez a költségvetés mai redukált összegével, a maga 140 millió pengőjével is semmiféle arányban sem áll az orsizág teherbíró képességével, minthogy továbbá az a meggyőződésem, hogy radikális, gyors elhatározásokkal — frázisokkal és demagógiával nem törődve •— igenis lehet olyan megtakarításokat elérni, amely megtakarítások arra vezetnének, hogy végre egyszer valóban hozzá tudjunk látni ahlhoz, hogy a közterheket leépítsük és legalább is a termelőosztályok kis egyedeinek oktatására a szükséges kulturális eszközöket nyújtsuk, minthogy pedig mindezt én ebben a költségvetésben, sajnos, megvalósítva nem látom, annak ellenére, hogy a miniszter úr részéről ebben a tekintetben az előbbinél sokkal több megértést találok, sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam a tárca költségvetését. (Helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Andreetti Károly! Andreetti Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A rendelkezésemre álló idő megkötött volta miatt legnagyobb sajnálatomra Éber Antal igen t. képviselő úr beszédére bővebben nem tudok kitérni és így röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy mindazzal, amit a képviselő úr közgazdasági vonatkozásokban előadott, különösen pedig azzal, hogy ő a közgazdasági stúdiumoknak már a középiskolákban való bevezetését is proponálta, teljesen egyetértek. Egyet azonban szóvá kell tennem és csodálom, hogy azt az objektivitást, amellyel a közgazdasági törvényeket méltóztatik mindig kezelni, megfigyelni, magyarázni, egy pillanatra el méltóztatott felejteni akkor, amikor művészeti tanintézeteink költségeiről méltóztatott szólni. Ha ezeket részleteiben is vizsgálat tárgyává méltóztatott volna tenni, akkor azt méltóztatott volna látni, hogy ezeknek az iskoláknak költségei voltaképpen nagyon kicsinyek. (Andaházi*Kasnya Béla: Erősen alatta maradnak a Testnevelési Tanács költségeinek!) A zeneművészeti főiskola dologi kiadásai 67.300 pengőt, a képzőművészeti főiskola dologi kiadásai 45-050 pengőt ési az iparművészeti iskola dologi kiadásai 28.300 pengőt tesznek ki. Ez azt hiszem, nem olyan összeg, amit ebben a mai megszorított állapotunkban is elő ne tudnánk teremteni és nagyon nagy kultúrértékeket és igen erős kulturális munkásságot veszítenénk el, ha talán mégjobban csökkentenők, vagy pedig teljesen törölnők ezt a tételt. Az előadó úr beszédéből, de Éber Antal képviselő úr beszédéből is azt látom, hogy ő is és talán a Báz általánosságban \A sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kultusztárca költségvetése majdnem 21 millióval csökkent. Ez az eredmény olyan csökkentési művelet következménye, amely lineáris tendenciát mutat és ígv
