Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 359 Az egyik levélben a következők olvashatók. (Olvassa); «Az Istenre kérünk benneteket, mentsetek meg. A gazdálkodó és párbéres papok, az értékegységes és százalékos tanítóink elrongyosodva, fülön felül eladósodva, itt-ott éhezve, szinte elbódult fejjel ődöng ének a trianoni országban, de azért mégsem vetik magukat a vörösök ölébe, hanem várjuk a jobb jövőt.» A másik levélből itt van néhány részlet. (Olvassa): Az a szerencsétlen párbérrendszer majdnem mindenütt az elválasztó ék és a gyűlölet forrása a lelkész és a hívek között. Helyenként annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a nép templomba nem jár. A párbérből élő papság és tanítóság tele adóssággal és szegénységgel, mondhatom igen el van keseredve, s ami még rosszabb, kezd az eseményekkel szemben apatikus lenni. Nagyon megdöbbentő kijelentést hallottam a múltkor: úgy látszik, hogy a tényleges helyzet nem ismerése miatt, ha akaratlan is, de ismét felülről készítik a k ommunizmust. » A harmadik levélben ez áll többek között (olvassa): «A falusi papság nagyon el van keseredve. Velünk nem törődik senki, de a sarat állnunk kell! Harcolni minden téren az egyház és a társadalom felforgatói ellen. A párbért rendezni kell, mert ez ósdi és gyűlöletes dolog. Hol állna az egyház ügye, hol állna a papság tekintélye, befolyása, hol állna a hitelélet, ha párbér nem volna.» Egy 70 éves plébános ezt írja (olvassa): «Adófizetésemmel saját hibámon kívül több, mint egy évvel hátralékban vagyok. Munkatársamat, cselédeimet rendesen fizetni, inségszülte váltótartozásomat törleszteni, háztartási kontóimat kiegyenlíteni, elnyűtt, kopott, foltos ruháimat pótolni nem tudom. A lelkem táplálására szükséges napilapot, szakfolyóiratokat előfizetni nem bírom és lerendelem. Az asztalomról nem is beszélek.» Azt mondja továbbá r (olvassa): «Ha a községi jegyző urak pár hónap óta elmaradt fizetésének rendbehozására olyan gyorsan lehetett expedienst találni, miért olyan gyógyíthatatlan az alsó papság égető sebe?» Egy ötödik pap ezt írja (olvassa): «Közben pedig jönnek a leiratok, egyházi és világi hatóságoktól, utasítanak és elvárják, hogy a lelkészkedő papság most kettőzött buzgalommal őrködjék a rábízott lelkek nyugalma fölött, vegye ki a részét a nyomorenyhítő akcióból, stb. És ez nemcsak helyi baj, hanem így küzdünk vergődünk országszerte. A párbér miatt igen kiélesedett a helyzet a lelkész és a hívek között, amikor éppen most van a legnagyobb szükség a lelkek hitére, bizalmára és természetesen ez magára a lelkészkedő papságra is keserű kihatással van.» És így tovább. Az ilyen leveleknek egész tömege érkezik hozzánk. (Zaj.) S akkor, amikor a papságról beszélek, ne méltóztassék azt hinni, hogy kizárólag a kathojikus papságra gondolok. Én ezeknek a helyzetét ismerem jobban, de tudom, hogy a protestáns papság legalább ilyen rossz, ha nem még rosszabb helyzetben van. Amikor a papság * helyzetének javítását sürgetem, akkor híven azokhoz a tradíciókhoz, amelyeknek folytán kerü'etemben a katholikus és a protestáns papság közötti viszony barátságossá tételére mindent elkövetek, híven ehhez a lelkülethez itt is azt mondom, amikor a papságról beszélek, hogy keresztény papság között nem teszek különbséget és a protestáns papok helyzetének enyhítésére ugyanúgy felhívom a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Azt hiszem, az államrezon is azt diktálja, hogy a papot ki kell emelni a nyomorúságból és a pap tekintélyét vissza kell állítani. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, egészen más hatással van a falura az, ha azt mondják, a pap sem tud fizetni, mert ez mentesítő körülményül lesz felhasználva mások által arra, hogy ők sem fizetnek adót, és egészen más hatással van a falu lelkére az, ha azt mondják: most volt a pap a községházán adót fizetni. (Meskó Zoltán: így van!) Az államrezon tehát az, hogy a pap világi tekintetben jó példával járjon elő, amint egyházi érdek az, hogy a jegyző viszont egyházi tekintetben járjon elől jó példával, hogy a jegyző elmenjen a templomba, a jegyző elvégezze kötelességeit. Ez az egyházi élet szempontjából, a jó példaadás szempontjából van jó hatással. Ugyanígy jó hatással van az állami élet szempontjából, hogy a pap is teljesíteni tudja kötelességét. Mélyen t. Képviselőház! Röviden ezt akartam a papság kérdéséről elmondani és a keresztény gazdasági és szociális párt nevében, amely ebben a kérdésben egyszer már eljárt a miniszterelnök úrnál és amely ezt a kérdést nyugvópontra nem engedi juttatni mindaddig, amíg ezen segíteni nem lehet, bár teljesen átérezzük és ismerjük egyrészt az állam mai nehéz helyzetét, másrészt átérezzük azokat a szavakat is, amelyeket a kultuszminiszter úr ebben a tekintetben mondott beszédében, hogy gondoskodása tárgyát képezi az, hogy ezeken a problémákon segítsen, mondom, mindezek dacára én a párt megbízásából beadok egy határozati javaslatot és kérem a kultuszminiszter urat, tegye ezt lehetővé. A határozati javaslat a következőkép szó] (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a vallásügyi miniszter urat, hogy az alsópapság illetményeinek korszerű rendezése és azok ódiummentes behajtásának biztosítása tárgyában az illetékes egyházi hatóságokkal egyetértőleg dolgozzon ki és megfelelő időben terjesszen elő tervezetet.» A második, amire a miniszter úr figyelmét fel akarom hívni, — most már rövidebben — a hitvallásos iskolák tanítóinak kérdése. Az ál talános vitában már példák felsorolásával il lusztráltam, hogy a hitvallásos iskolák tanítói a falu utolsó páriáivá süllyedtek le, hogy a faluban nincsen ma szegényebb, nyomorultabb és elhagyatottabb ember, mint a hitvallásos iskolák tanítója, azért, mert a hit vallásos iskolák tanítóinak fizetése ma elképzelhetetlen torz alapon mozog. A költségvetés indokolása szerint tudniillik nagy átlagban 30% -ot tesz ki a, helyi járandóság és 70%-ot tesz ki az állami segély. Micsoda fizetés az, ahol a fix járandóság az, ami 30%, és a többi 70% csak kegy, csak segélyt jelent? És most jön a dolog komikuma, az, hogy a járandóság az, amely nem folyik be és a segély az, amely mégis úgy, ahogy befolyik. Ez teljesen képtelen és torz helyzet. Ez teljesen képtelen helyzet azért, mert az oktatás kötelező, egy és ugyanazon munkáért pedig nem lehet más és más mértékkel mérni más és más intézeteknél. Ma az a helyzet, hogy az állami tanító fizetésének a három ominózus rendelet, a háromezres, ötezres és hétezres rendelet következtében körülbelül 25%-át vesztette el. Az államsegélyt a kultuszminiszter úr ugyanilyen összeggel, ugyanilyen arányban csökkentette, ennek folytán a 70%-nyi államsegélynek 25%-a 18%-ot jelent és így kijön, hogy a felekezeti tanítóság egyrészt elvesztette fizetésének 30%-át a helyi járandóság elmaradása kö48*