Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

360 Az országgyűlés képviselőházának vetkeztében, másrészt pedig 18%-ot a fizetéscsökkentő rendeletek folytán, tehát a felekezeti tanítóság fizetésének 48%-át vesztette el akkor, amikor annak 100%-a mag*a is olyan minimális összeg, amely alig nyújt a megélhetésre biztos alapot. Az a rendszer, amely értékegységek, egyenértékek, százalékok alapján állapítja meg a felekezeti tanítóság fizetését, elavult, eltörlendő, lehetetlen rendszer. A gazdasági élet teljesen keresztülgázolt ezen a rendszeren és a gazdasági élet változásait nem tudja követni a minden kultúrigényről való lemondásban ez a tanítóság és ma azt kell mondanunk, hogy balkanizálódtunk ezen a téren, azt kell mondanunk, hogy a vidéki hitvallásos iskoláink tanítósága koldussorban teng. A miniszter úr ezt mind nagyon jól tudja, éppen olyan jól tudja, mint mi (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Sajnos!) és azt is tudom, hogy e pillanatban nincs módjában segíteni. Nekem azonban az a kötelességem, hogy kérjem a miniszter urat, méltóztassék legalább előkészíteni olyan reformot, amely a jobb időkben lehetővé teszi az állam pénzügyi helyzetének javulásával, hogy ezen a rendszeren segíteni lehessen. Nekem a múlt években tartott felszólalásaim alkalmával már volt alkalmam bebizonyítani, hogy micsoda aránytalan túlterhelésben vannak iskolai adó szempontjából azok a községek, amelyek ragaszkodnak az ő hitvallásos iskolájukhoz, mert ezek hozzájárulnak állami adók révén az állami iskolák fenntartásához és saját hitközségi adójuk révén, saját hitközségi iskolá.juk fenntartásához. Így pedig duplán adóznak. Az én mondanivalóim ceterum censeo-ja megint csak az, hogy méltóztassék a hollandi iskolai reformot átültetni a magyar földbe. A hollandi iskolai reform azon alapszik, hogy bármilyen jellege legyen az iskolának, annak személyi kiadásait viseli az államkincstár, dologi kiadásait viseli a község. Ez egyszerű, roppant könnyen megvalósítható racionális dolog, amely nem kerül egy fillérrel sem többe, mint a mai. Azért nem kerül többe, mert arányosabban osztja el a ma aránytalanul elosztott terheket. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt kérem bebizonyítani!) Azokat a terheket, amelyeket ma a község visel, átveszi az állam és igazságosabban osztja el. Ez a dolog lényege. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt kérem bebizonyítani, mert az ellenkezője áll!) Leszek bátor bebizonyítani. ^ Minden remény megvan arra, hogyha a tanító azokat a javadalmazásokat, amelyeket ma a felekezetektől nem tud behajtani, cedálja az államra, — hogy ügyvédi nyelven beszéljek — akkor az állam azokat be fogja tudni hajtani és akkor ezekből az összegekből tudja fizetni, amit ma nem tud fizetni annak a tanítónak. A tanító nem tudja behajtani, az állampénztár be tudja hajtani, úgy hogyha a kérdést úgy fogjuk meg, hogy az államkincstár szempontjából tökéletesen mindegy, hogy az adózó azt az összeget, mint felekezeti iskolaadót, vagy pedig mint állami adót fizeti, az adózó szempontjából is mindegy, hogy az illető az adót melyik kaszszába fizeti be, akkor ez a. kérdés jelentős költségtöbblet nélkül szintén megoldható. De szükség is van erre, mert fel kell szabadítani a hitvallásos tanító lelkét. Ma az iskola roppant ké nyes hangszer, ma az iskolának sokkal nagyobb fontossága van, mint másnak. Az iskola az egyetlen hely, ahol azt a gyereket négy, vagy hat esztendő alatt be lehet iskolázni a magyar 2. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. nemzethez való hűségbe, a vallási tradíciókhoz való ragaszkodásba, mert azon túl ismét kikerül az élet kísértéseibe, amelyek nemzeti szempontból sohasem lesznek rá kedvezőek. Ezzel nagyon egyszerűsödik is a közigazgatás. Ma a tanügyi közigazgatás legnagyobb részben abból áll, hogy az érték egységeket, vagy százalékokat állapítják meg, ez ellen fellebbeznek és a községi jegyzőtől a szolgabírón keresztül a vármegyéken át a kultuszminiszter és a pénzügyminiszter úr hatóságai egyébbel sem foglalkoznak, mint ezeknek a kérdéseknek rendezésével, míg a hollandi iskolatörvény bevezetésével mindezek a kérdések végtelenül egyszerűekké válnak és nagy ballaszttól szabadul meg a közigazgatás. A kormánynak nem érdeke és nem Programm ja az, hogy a hitvallásos iskolákat beszüntesse. A hitvallásos iskolák fenntartása a keresztény kormányzatnak természetszerűen programmjába tartozik, ennek következtében kell, hogy támogatásukra legyen és meggátolja azt a beszüntetési folyamatot, amely anyagi okokból már a legvallásosabb községekben is erőteljesen terjed. A mi pártunk programmjának 7. pontja így szól (olvassa): «Követeljük az elemi oktatás költségeinek országos rendezését, a hitvallásos iskolák jellegének fenntartása, mellett.» Ez a keresztény gazdasági szociális párt programmjának lényeges tétele. Ennek következtében mi nem szűnünk meg ezt a kérdést mozgatni és forszírozni mindaddig, amíg valóra nem válik. Ugyan csak a párt határozatából vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani, amely így szól (olvassa): «Utasítja a képviselőház a közoktatásügyi miniszter urat, hogy a hitvallásos népiskolák tanítói javadalmazásának korszerű reformja tárgyában a hollandi iskolareform rendszerének a hazai viszonyokba való átültetésével az illetékes egyházi hatóságokkal egyetértőleg dolgozzon ki és megfelelő időben terjesszen elő tervezetet.» Mélyen tisztelt Képviselőház! Mi errenézve megoldást kérünk. Nekünk már sikerült Hollandiából egy igen egészséges dolgot átültetnünk, a tulipánt, amelynek termelése ma már kiszorította a holland tulipánbehozatalt. Én azt hiszem, hogy amint a magyar fold alkalmas volt arra, hogy ezt a Hollandiából származó színpompás virágot itt otthonossá tegye és magyar exportáruvá fejlessze ki, ugyanúgy alkalmas lesz a magyar talaj arra is, hogy ezt az egészséges holland iskolatörvényt a mi viszonyaink közé is átültessék s hiszem, hogy ez a magyar kultúra tulipánját is kivirágoztatja a falvakon, ahol erre nagy szükség van. A zsoltáros szavait idézve, fejezem be beszédemet: idézem a De profundis szavait: A mélységekből kiáltottam Hozzád, Uram; Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet! (Éljenzés és taps a balközépen és a középen.) Elnök: Szólásra következik*? Takách Géza jegyző: Éber Antal! Éber Antal: Tisztelt Képviselőház! Az előrehaladott időre való tekintettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház a kéréshez hozzájárul. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére