Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-92
358 Az országgyűlés képviselőházának amikor a hívőt és lelkipásztort egymástól anyagi függségbe hozza. A párbér az az akadály, amely lehetetlenné teszi a papnak, hogy hivatását akadály nélkül teljesíthesse, amely lehetetlenné teszi, hogy teljes elvonatkoztatással a mindennapi élet gondjától szentelhesse magát hivatásának, amire pedig neki közérdek szempontjából szüksége van. Maga a párbér a legantiszociálisabb fizetési mód. Az a fizetésig mód, amely a párra és nem a teljesítőképességre alapítódik, amely nem a modern adózás legtermészetesebb alapján, tehát a teherviselőképesség alapján áll, hanem a gazdag pártól ugyanazt kéri, mint a szegény pártól, önmagában hordja antiszociális jellegét, mert ezt a taksát nem lenét úgy megállapítani, hogy a legnagyobb tehervÍBelő!képességűre egyformán nehezedjék, mint a kisebb teheryiselőképességűre. Ami a gazdagabb embernél jelentéktelen összeg, az a szegény kisembernél nagy összeg. Ezt az összeget önmagában is behajthatatlanná teszi az, (hogy kevesebben vannak a téherviselőképesek és többen vannak a szegények. így tehát az a körülmény áll elő, hogy nehéz gazdasági helyzetben csak a gazdagabb néhány ember tudja azt befizetni, míg a nagy zöme, a szegénység képtelen a párbért befizetni. Ilyen a papságnak a másik jövedelmi forrása is. a: dieputátum és a földimunkaváltság, amelyeket addig általában a községek Sízoktak résziükre behajtani, mert eddig mindenütt megegyezést létesítettek a községek etekintetben a lelkipásztorokkaL Most azonban megtörtént az, hogy jött a pénzügyminiszter úr, aki a községek költségvetését iparkodik a községi adók tekintetében megtisztítani minden olyan kötelezettségtől^ amely nem szorosan a községet terheli és jött egy tárcaközi bizottság, amely elkezdte kutatni a canonica visitatio-kat, vájjon ez a kötelezettség abban a canonica; visitatio-ban kit terhel, a fideles-eket-e vagy a coim;munítást. Előáll egy középkori jellegű hitvita, amely azt vitatja, ( hogy ott, ahol communitás van a canonica visitatio-ban, ott ezek a terhek a községet terhelik, ott pedig, ahol a fidèles van benne, ott a híveket, mintha a régi időben, amikor ezeket fogalmazták, ilyen éles megkülönböztetést tettek volna communitás és fidèles, község és hitközség között, különösen egyvállasa községekben, ahol a communitás és fidèles fogaimla tökéletesen fedi egymást. Ilyen egyvallású községekben előfordulnak olyan esetek, hogy például négy színfcatholikus községben, amely egymás mellett van, kettőben a tárcaközi bizottság kimondotta, hogy a politikai község tartozik ezt a terhet viselni és a másik kettőben ugyanaz a tárcaközi bizottság kimondotta, fcogy ezt viszont a hívek tartoznak viselni. A kettő között az a lényeges különbség, hogyha a község fizeti ezt a terhet, akkor az eloszlik az adóforint arányában mindenkire, eloszlik a jogi személyekre is. az ipartelepekre, a gyárakra, a takarékpénztárakra, míg ellenkező esetben ezt kivétel nélkül csak a hívek tartoznak fizetni, amiből természetesen a behajthatóság tekintetében óriási különbség származik? • Itt van azután a stóla, a papságnak egy harmadik jövedelmi forrása. A stóla általában lecsökkent a nagy pauperizmus következményeképpen. Ma mindenki szegény, ennek következtében a papság stólajárandósága rettenetesen lecsökkent. De a stóla ezenkívül egy ellenpropagandának is áldozatává vált. Ma tudniillik nagy propaganda van a falvakon mmden vallásos kötelezettség teljesítésének 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. megtagadása érdekéiben, úgy, hogyíha az a lelkész azt akarja, hogy azt a gyereket megkereszteljék, ha azt akarja, hogy azok a fiatalok necsak polgári, hanem egyházi házasságban is éljenek, ha azt akarja, hogy azt a ^halottat egyházilag is eltemessék, akkor kénytelen egyéni érdekét, jövedelmét feláldozni ennek a magasabb célnak az érdekében és kénytelen inkább lemondani az őt megillető stóláról csak azért, hogy az egyház szeimípontjai ezáltal ne veszítsenek. (Meskó Zoltán: Ez így van!) Ma tehát a lelkész kénytelen az önzetlenség álláspontjára helyezkedni azért, hogy megmentse a nagyobb leikig hasznot, hiogy megmentsie azt, aminek ő a községben hivatásszerűen őre. Itt van a földek kérdése. Sok helyen vannak a papnak földjei. Nem kell magyaráznom, hogy ma a földmívelés egyáltalában nem tartozik a lukrativ gazdasági ágak közé, de különösen nem tartozik ezekhez akkor, ha maga az illető nem képes azt a földet megművelni, már pedig a papot egyházi helyzete tiltja attól, hogy maga szántson, vessen, arasson, kénytelen tehát cselédet tartani, ami természetszerűleg mindjárt felemészti az abból a birtokból eredő csekély jövedelmet is. De ezenkívül még az államhatalom is sújtja ezeket a birtokokat az úgynevezett illeték-egyenérték formájában. Az illeték-egyenérték az az adó, amelyet rárónak az ilyen kötött birtokra azért, mert ezek időszakonként nem cserélnek gazdát, ennek következtében tehát sem eladás, sem öröklés formájában nem hoznak illetéket az államnak. De míg öröklés formájában 30—35 évben cserél gazdát egy-egy birtok, tehát azt a 4.5%! illetéket minden 30—35 évben fizettetik meg vele, addig az egyházi, illetiőleg ilyen kötött birtokoknál az illetékegyenérték évente az értéknek félszázaléka. A bizottság által megbecsült föld értékének félszázalékát kénytelenek az ilyen birtok után fizetni, ami a földadónak körülbelül 6Q—70%-át teszi ki és ami azt jelenti, hogy az ilyen birtok egy 30 esztendős turnust véve figyelembe, a tőke 15%-át üzleti illetékben, tehát legalább háromszorosát annak, amit egy magánbirtok, ha pedig kamatokkal számítjuk, akkor kijön az, hogy a 9, sőt 10-szeresét fizeti egy ilyen kötött birtok annak, amit'egy magánbirtok illetékben fizet. És ott, ahol mindezeket a papság megváltotta a községgel szemben, ahol a főszolgabíró jelenlétében a miniszter úr által kiadott rendeletek, szabályos betartásával váltságot kötöttek, amelynek következtében a pap tehát mindezeket a járandóságokat a községnek engedi át és a község fizeti őt, ott az a helyzet állott elő, hogy a községben ma képtelenség adókat behajtani és magától értetődő dolog, hogy a községházára befolyt adóknak az elhelyezése elsősorban magának a községházának a belső területén történik, a behajtott állami adókat be kell szállítani, a községi adókból pedig, amelyek befolynak, elsősorban a községi közigazgatás terheit kell fizetni és csak másod-harmadsorban kerül a sor a pap, illetőleg tanító járandóságának kifizetésére. Ma még a legjobb helyzetben van a régente annyira lesajnált kongruás papság, ennek a helyzete a legirígylésre méltóbb aránylag, mert ez legalább biztosan megkapja járandóságát. Ha meg méltóztatik engedni, akkor azokból a sok árkusra terjedő levelekből, amelyeket kaj punk, ezen bajok ismertetésére mindegyikből ' csak egy-két mondatot felolvasok. Ezekből i meg méltóztatnak látni, milyen panaszai vannak a papoknak.
