Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

320 Az országgyűlés képviselőházának Iákba járatják. Ezek ellen az Üskoiák ellen különböző pontokról sorozatos panaszok me­rültek fel. Az iskolákban a tanerőt — egy ki; vétellel — nem a modern kornak megfelelő diplomás egyének. Az iskolák nívója rendkí­vül alacsony és legfőbb hibájuk az, bogy a tanerők valóságos éhbérért megerőltető szel­lemi munkát kénytelenek végezni és helyen­ként több, mint száz gyermeket tanítanak egy terembe összezsúfolva. Mindezeken felüi meg délutáni munkát is tartoznak a tanerők vé­gezni. Ezzel szemben a Segélyegylet, amely nem egyéb, mint néhány úr privát gyüleke­zete és amelynek a kolóniával semmiféle kap­csolata nincs, csupán a házbérre havonta 800 milreiset ad ki. Sao Paulóban néhány héttel ezelőtt, közis­merten konzuli sugalmazásra, az eddigi há­rom magyar lap mellett egy negyedik lap je­lent meg, amelyről egyelőre lehetetlen meg­állapítani, hogy milyen pénzből tartják fenn. Ha magánpénzből, akkor a mai viszonyok kö­zött bűn és lelkiismeretlenség volt magánsze­mélyeket olyan irányban befolyásolni, hogy pénzüket egy hiábavaló, reménytelen, és fölös : leges üzleti vállalkozásba öljék- Ha állami pénzből, akkor ez a bűn ós lelkiismeretlenség még fokozottabb mértékben áll fenn. A konzuli, illetve követségi munkák után az illetékeiket dollárban úgy állapították meg, hogy ezek az illetékek a magyar kolónia ré­széről megfizethetetlenek. Ezek következtében valószínűnek tartjuk, hogy a konzulátus, il­letve követség itteni bevételei nemhogy szapo­rodni, hanem csökkenni fognak. Részletekre ezen a téren nem akarunk kiterjeszkedni, csupán megállapítjuk, hogy például a jogügyi védelemért hivatalosan felszámítható összeg sok­szorosan felülmúlja azt a honoráriumot, amit itt általában ügyvédnek fizetni szoktak. Ilyen illetékek mellett a magyar konzulátus és kö­vetség, mint a magyar kolónia érdekeit védő szerV, nemcsak fölösleges, hanem egyenesen terhes intézmény­A magyar konzulátus, illetve követség szi­gorúan bürokratikus formák betartásával mű­ködik. Rióban és Sao Paulóban nagy házakat bérelnek, jelentős tisztviselői és altiszti appa­rátussal dolgoznak, ugyanakkor, amikor az utódállamok konzulátusai egy vagy két szo­bában^ helyezkednek el. Ez a hatalmas admi­nisztráció óriási összegeket emészt fel, olyan összegeket, amelyek nem állnak arányban sem a végzett munkával, sem a koldus Ma­gyarország teherbíróképességével. Tekintettel arra, hogy az itteni magyarság 90%-a föld­munkás, a konzulátus és követség nagy össze­köttetéseit főleg olyan irányban tartottuk volna helyesen érvényesíteni, hogy ezekkel az összeköttetésekkel az interiorban, a közszere­tetnek és keresletnek Örvendő magyar mun­kásság részére állandó munkaalkalmakat sze­reztek volna. Idejében elkezdett helyes kolonizációval szintén nagyarányú munkát lehetett volna végezni. Itten hatóságaink azonban a több tíz­ezerre rúgó interiori magyarságot teljesen el­hanyagolták és magukra hagyták. A városban ugyan történnek kísérletek a munkanélküli magyarok elhelyezésére, ezek azonban nem jár­tak megfelelő eredménnyel és kár volt fenntar­tani a drága munkaközvetítőt. A Brazíliai Magyar Köztársasági Kör minden szerénysége mellett is kénytelen megállapítani, hogy mun­kaközvetítő nélkül, csupán a tagok támogatá­sával, csendben és reklám nélkül több mun­92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. kast helyezett el, mint a nagy garral hirdetett munkaközvetítő. Mindezek megállapítása után a Brazíliai Magyar Köztársasági Kör helytelennek és megengedhetetlennek tartja, hogy ugyanakkor, amikor magyar munkástestvéreinek százezrei odahaza nyomorognak, a magyar kormány Bra­ziliában többszázezer pengőre rúgó költséggel olyan intézményeket tartson fenn, amelyek teljesen meddők és eredménytelen munkát vé­geznek. A magyar konzulátus és követség ha­táskörét egy velünk barátságos állam konzu­látusához beosztott tisztviselő is könnyen elvé­gezheti. Éppen ezért a Brazíliai Magyar Köz­társasági Kör közgyűlése átirattal fordul a kormányhoz és a külügyminiszterhez, amely­ben kéri, hogy: 1. a konzulátusok vagy követségek illetékeit sohasem arany dollár ban, hanem mindig az illető állani kereseti viszonyainak megfelelően, az illetö állam pénzében állapítsák meg; 2. kéri a Braziliában elköltött állami pén­zek felülvizsgálását abból a szempontból, hogy az ide kiutalt összegekből milyen összegek ju­tottak valóban szociális célokra, melyek vol­tak azok az intézmények, amelyek a pénzeket kapták és hogyan használták fel azokat.» Ebben az irányban meglehetősen súlyos panasza van a brazíliai magyarságnak. Ilyen panaszokat — ha nem is ilyen részletesen és pontok szerint kidolgozva — kapunk az Argen­tínába kivándorolt magyarságtól is. Neveze­tesen a magyar kormány rengeteg összegeket juttat az ottani konzulátusoknak és követsé­geknek szociális és jótékony célra, azonban ezek a pénzek sohasem jutnak rendeltetésük­höz, hanem olyan célokra költetnek el, ame­lyekre sem a Képviselőház azokat meg nem szavazta, sem az ottani magyarság érdekeit nem szolgálják azok a célok. (Tovább olvassa:) 3. «Kéri a riói és saó-paulói követség, illetve konzulátus leépítését, illetve úgy Rióba, vala­mint Saó Paulóban egy-egy adminisztratív tisztviselő kirendelését». A Saó Paulóba, általában a Braziliába ki­került magyarság legjobban tudja, hogy mit ér neki a konzulátus. Ha az odakerült magyarok maguk kérik ennek a konzulátusnak vissza­fejlesztését, nemcsak pénzügyi okokból, hanem azért is, mert feleslegesnek tartják és mert az céljait nem éri el, akkor arra kérem a t. kor­mányt, hogy a magyarságnak ezirányú kérel­mét feltétlenül teljesítse, márcsak megtakarítás okából is. (Tovább olvassa:) «4. Az ezen a módon felszabaduló jelenté­keny összegeket az itteni nyomor enyhítésére vagy a hazai munkanélküliek segítésére fordí­tani.» — Vagyis arra kéri a brazíliai magyar­ság a külügyminisztériumot, hogy azokat az összegeket, amelyeket tehát a konzulátus leépí­tésével és felesleges intézményének megszün­tetésével megtakarít, fordítsa az itteni, tehát a Braziliába került magyarok nyomorának eny­hítésére és szociális helyzetüknek javítására. Ez a levél — igen t. Képviselőház — nem egyedülálló. Ilyen levelet kaptunk Kanadából, kaptunk Dél-Amerika több államából és ezek mind azt bizonyítják, hogy a kivándorolt ma­gyarság igen rossz cserét csinált azzal, hogy ügyeinek intézése a belügyminisztérium ki­vándorlási osztályából átkerült a külügymi­nisztériumba. És igaza van ennek a levélnek, mert többszáz hozzánk érkezett levél bizo­nyítja, hogy ez a bürokratikus berendezkedés, amely minden egyes konzulátusnál van, az a szellem, amely a konzulátusokat eltölti, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom