Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

318 Az országgyűlés képviselőházának magyarság feltétlen és elsőrangú követelése a határkiigazítás során. Örömmel állapítjuk meg, hogy ez alatt a tíz esztendő alatt odakint, <a megszállott területeken is sok tekintetben hangulat- és véleményváltozás állott be és itt elsősorban azt állapítom meg, hogy a horvátokkal szemben a magyarság helyzete egészen más, mint ezelőtt volt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szükségesnek és kívánatosnak tartom innen, a magyar parlament terméből annak kijelentését, hogy a magyar nemzet szimpátiával kíséri azokat a törekvéseket, amelyeket a horvát és szlovén nemzet a maga önálló létéért folytat. Nemrégiben hallottam a horvátok egyik értékes vezérének, Frank Ivánnak a beszédét, aki valamikor ebben a Házban is szerepelt és aki annak idején a horvát önálló törekvések egyik legelkeseredettebb harcosa volt. Ma ez a Frank Iván a legteljesebb mértékben egyetért a mi nemzeti aspirációinkkal és ezeket az aspirációkat a horvát nemzet törekvéseivel egy vonalban és egyértelműleg kívánja megoldani. Innen kell kijelentenünk, hogy a magyarságnak a határreviziós mozgalma során Drávántúli aspirációi nincsenek és a horvátok törekvéseit szimpátiával és szeretettel kíséri. Nemrégiben a kezembe került egy értékes munka, amely ismeretlen a magyar társadalom előtt s ez egy érdekelt vezérkari tisztünknek a déli végek elhatárolásáról szóló munkája. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből a munkából egypár passzust felovassak annak dokumentálására, hogy az a bizottság, amely a Miller and-féle kísérőlevél értelmében itt nálunk határkiigazítást végzett, minő elfogultsággal, mánő rosszindulattal kezelte az| egész határkiigazítási akciót és mennyire nem várhattunk mi annakidején a magyarság néprajzi területére vonatkozólag is érvényes határjdigazítást. A bizalmas jelentés, amely teljesen ismeretlen a magyar társadalom előtt, azt mondja, hogy (olvassa): «Angliát képviselte egy alezredes, akit elnöknek neveztek ki, komolyan, angol praktikussággal gondolkozó, kifogástalan jel; lemű gentleman, jó katona és műszakilag eléggé képzett. Elnökségében megóvta semlegességét, de a párisi utasítások és a francia (biztosnak velünk szemben tanúsított magatartása miatt akadályozva volt Magyarország javára igazságot szolgáltatni. Franciaországot Maurice Marminía gyalogsági ezredes képviselte. Szerbiában a háiború :adatt mint összekötőtiszt szolgált, sok szál köti Szerbiához, szerbebb volt a szerbnél is. Magyarországot és a magyart gyűlöli. Olaszországot Giovanni Valvassori olasz vezérkari ezredes képviselte. Igen tájékozottnak bizonyult, különösen műszaki dolgokban. Nem igen mert fellépni szövetségesei ellen, de mindig megvolt a hajlama, hogy érdekükben cselekedjék. Olykor sikerült neki a francia biztos kirohanásait 'ellenünk ellensúlyoznia. Japánt Heidsuke Yanagawa lovassági alezredes képviselte. Nagyon jószívű, az angolt gépszerűen követő*, a mi viszonyainkkal naivan szembenálló, de jó megfigyelőképességgel bíró gentleman. Az SHS. államot J. Voine Tcholak Antitch ezredes, a nisi lovashadosztály parancsnoka képviselte. Baranya vármegyében a megszálló csapatok parancsnoka lévén, a magyar politikában és viszonyokban kiválóan tájékozott. Atyja — bécsi szerb attaché — révén ügyes balkáni diplomatává fejlődött, a franeiabarát politikának képviselője, ki azonban hangoz92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. tatja magyarbarát voltát is. A szerb érdekeket kiváló ügyességgel képviselte». T. Ház! Ezek az adatok jellemzőek arra vonatkozólag, hogy itt a magyarság egy komoly, a Millerand-féle kísérőlevél értelmében megkívánható határkiigazítást nem ^váriiatott. Én a mi külügyi politikánk részéről sokkal aktívabb revíziós politikát kérek és kívánokAzt hiszem, ezen a téren sokkal élesebblen kívánja ezt a revíziós politikát az egész magyar társadalom és közvélemény, mint ahogyan annak eddig itt, a külügyi vita alkalmával mi kifejezést adtunk. Nagyon jól tudjuk, hogy a mi gazdasági problémáink azonnal megoldódnának, akkor is, ha csak a környékező városövezet, amely a trianoni határ mentén túl van, kezdve Beregszászon, Szatmáron, Nagykárolyon, Nagyváradon, Aradon, Szabadkán végig, egy jogos hatákiigazítás során visszakerülne hozzánk, abban a pillanatban piaca volna a mi termékeinknek és a mi fiatalságunk, a mi állásnélküli intelligenciánk iel tudna helyezkedni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennél a kérdésnél bátor, vagyok ismételten felhozni azokat az incidenseket, amelyek az utóbbi időben a jugoszláv határ mentén történtek. Ezt a kérdést bátor voltam már egyszer egy napirendi felszólalás keretében idehozni. Névszem és dátumszerű adatokkal bizonyítottam, hogy szuverenitásunkat sérti az az állapot, amely a jugoszláv határon van- Embereket, akik áttévedmek, össze-vissza vernek, sőt átcsalogatnak, fegyverrel átkényszerítenek embereket a jugoszláv határon és állandóan olyan retorziókkal élnek velük szemben, amelyek a hirdetett békés, baráti baráti viszonyt megcáfolják, sőt ennek ellenkezőjét hirdetik. Hogy mást ne mondjak, azóta a felszólalás óta történt például az, hogy a magyar, kormány megengedte, hogy a Nemzetközi Vásár ideje alatt azok a határmenti lakosok, akik határátlépési igazolvánnyal szoktak átjönni, felutazhatnak Budapestre. Amely pillanatban ezt odaát megtudtak, teljesen elzárták a határt és egyetlenegy embert, még a határmenti lakosságot sem engedték át. Tisztelettel kérem a külügyminisztert, méltóztassék erre vonatkozólag kijelentést tenni, hogy szuverenitásunk és a mi határmenti lakosságunk érdekei megvédelmeztessenek. A napokban egy újságírókból álló társaságot vittem el a jugoszláv határra s ezek az újságírók megdöbbenéssel állapították meg, hogy páncél tornyok, betonfedezékek és drótsövények állainak a magyar határ mentén, ezzel szemben pedig a mi vámhatárőrségünk határozottan gyenge, úgyhogy akármely pillanatban betörések, rablások és ilyenféle dolgok történhetnek ott, aminthogy meg is történt, hogy egyes ta;nyakból kénytelenek voltak a magyar állampolgárok kiköltözni azért, mert a baromfit és mindenféle egyéb jószágaikat folytonosan lopkodták. Ez már a mi szuverenitásunkba vág és tisztelettel kérünk erre vonatkozólag erélyes intézkedéseket, Szóvá kell azután tennem a román megszállott területen maradt magyar nyugdíjasaink ügyét. Ez nem egy másik állam belügyébe való 'beavatkozás, hanem a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos. Végre is Magyarország sokkal nagyobb terhet vállalt a nyugdíj terhekből, mint ami őt arány szerint megillette volna. Ezzel szemben a tény az, hogy a Komániában maradt szerencsétlen magyar nyugdíjasok április óta nem tudnak a nyugdíjukhoz hozzájutni. Szóvá kell tennünk ezt itt a par-