Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. a birtokára, ma a bankok nem tudnak hitelt adni és így az illető nem tud magán semmiképpen sem segíteni. A földadó elengedése magában véve nem sokat segít rajtuk, ha r a többi adókat meg kell fizetniök. Kérik tehát, hogy ott és olyan arányban, — nem is kérnek többet — amilyenben a kár őket érte, a járulékos adókat is engedjék el. Azt kérik azután, hogy ahol újra kell majd ültetni a gyümölcsfákat, — fiatalabbak a gyümölcsfák — ott kapjanak ingyen állami gyümölcsfa-csemetéket. Azt is kérik, hogy miután az a jég által össze-vissza sértett szőlő sokszorosan ki van téve. a peronoszpóra pusztításának, amelynek következtében még maga a tőke is elpusztulhat, ma pedig nekik pénzük néha még petróleumra és sóra sem igen akad, nemhogy rézgálicra akadna, azt kérik, hogy ingyen rézgálic-segélyben részesüljenek. Azok, akik ilyen nagy kárt szenvedtek, sokkal kevesebben vannak, mert mint előrebocsátottam, az egész területet ekkora kár nem érte, nem lehet több, 10—12, maximum 15.000 katasztrális hold területnél, amelyet ilyen mértékben ért a csapás, a többit kisebb mértékben érte. Itt van még a munkaalkalom kérdése. Ezeknek az embereknek nagyrésze vagy maga megművelte, vagy családtagjaival együtt munkálta a birtokát, de nagyon sok egyszerű kisgazda bizonyos szorgos munkaidőben napszámosokat hívott a környékbeli munkások közül. A munkaalkalmak már úgy is súlyosan, katasztrofálisan lecsökkentek, mert r átlag egy munkás munkaerejét a jégveréstől függetlenül nálunk 2—3 napon tudja egy héten értékesíteni, de most ezen a területen, aki eddig napszámot fizetett, az is napszámosmunka után szaladgál. A pillanatnyi segítés módja és eszköze az volna, ha a kormány adna bizonyos gabonamennyiséget, hogy legalább kenyérmaggal rendelkezhessenek. Meg kell említenem, hogy a város főispánja rögtön a jégverés után fenn járt Budapesten, a földmívelésügyi miniszter urat is felkereste, aki már előzetesen tudomással bírt ezekről a dolgokról. Ö is, a kormány is foglalkozott már a kérdéssel és a sürgős segítségre nézve kegyesek voltak kilátást nyújtani. El kell, hogy mondjam a továbbiakat is. A jövő esztendőben is biztosítani kell ennek a népnek a megélhetését, ezt pedig mással nem vélem elérhetőnek, mint valami közmunkával, például útkészítéssel és javítással, azon a környéken, ahol laknak. Erre nyújtson bizonyos támogatást az állam, úgyhogy akinek kocsija, lova van, valamit keressen az igájával, aki pedig csak napszámmal kereshet, akár azért, mert munkanélkül maradt, akár azért, mert a földje nem hoz semmit, bizonyos foglalkoztatást kapjanak. Nagyon kérem a mélyen t- Képviselőházat és a kormányt, méltóztassék ezt a kérést azzal a szeretettel felkarolni és annak érdekében olyan erőfeszítést kifejteni, amilyent a mérhetetlen sötét nyomorúság és a nép nagy és odaadó szorgalma megérdemel. (Helyeslés.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tényleg Kecskemét vidékét május 23-án jégverés érte. A jégverés mérve ma még pontosan megállapítva nincs, merit hiszen ilyien jégverésnek különböiző mérve van minden darab földön különkülön, úgyhogy ma azt mondani, hogy mindenütt 60—80 vagy 100%-os kár van, nem lehet. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 313 Kétségtelenül a következő napokon az általam kiküldött gazdasági felügyelő pontosán meg fogja állapítani, hol mennyi kár vanKörülbelül 15—20.000 katasztrális hold a hivatalos jelentés szerint az a terület, amelyen nagyobb jégverés történt és különösen szőlőben, gyümölcsösben, rozsban és búzában is tetemes kárt okozott. Ezt a hivatalos jelentést mind Zsitvay igazságügyminiszter úr, mind Sándor István képviselő úr, akik Kecskemét városát képviselik, nekem, említették és a hivatalos jelentések alapján már eddig is első segítségkén egy vágón 100 napos tengerit vetőmagnak, azonkívül megfelelő kölesvetőmagot kiutaltam, hogy mentől gyorsabban lehessen ezeket a földeket újra bevetni. (Helyeslés.) Hogy azután a károsodás a jégverésérte mezőgazdasági terményeknél tulajdonképpen milyen lesz, az attól is függ', hogy a száznapos tengerinek és a kölesnek milyen lesz a termése. Remélhetőleg ez a termés Isten segítségével .lesz olyan, hogy ezt a súlyos károsodást mégis legalább némileg

1 ienyhíteni fogja. Azonkívül az ínségbúzából két vágón búzát utaltattam ki, hogy ezáltal a közmunkák ott meginduljanak és momentán az a nehéz helyzet, amely ott a jégverés által keletkezett, némileg enyhüljön. Ezek az intézkedések történtek meg^ és a következő intézkedések a lehetőség s.zerint és a kár magassága szerint fognak azután a következő időben megtörténni (Elénk helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadta. Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs, azért annak felolvasását mellőzöm. Dinnyés Lajos képviselő úr mentelmi bejelentést kíván tenni. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A magyar nemzet hősi repülőhalált halt fiainak temetésén nemcsak mint törvényhozó tartottam erkölcsi kötelességemnek résztvenni, hanem mint a hősi halált halt Endresz György barátja is. E kegyeletes érzéstől vezettetve, mentem ki két képviselőtársammal a Délivasúthoz, és az ottani gyászszertartás után csatlakoztunk a menetnek ahhoz a részéhez, ahol a székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagok mentek, a tiszti küldöttséggel egy vonalban. Mögöttük helyezkedtem el én is, valamint velem együtt XJrmánczy Nándor és Kun Béla képviselőtársam is. A menet ebben a beosztásban ment az Alagúton keresztül és így érkezett meg a budai lánchídfőhöz, minden zavaró incidens nélkül. Senki semmiféle kifogást nem emelt a menet beosztása ellen, sőt Hlatky Endre miniszteri osztálytanácsos, a sajtófőnök is ott köztünk jött. Amikor az említett helyre értünk, egyszerre csak azt látom, hogy a menet első sorában haladó cilinderes úr visszafordul, odamegy a székesfővárosi bizottsági tag urakhoz és erélyes hangon — nem figyeltem a szavakra pontosan — azt mondotta, hogy civileknek itt nincs helyük, menjenek onnét, sőt azt is hallottam, amikor rendőr hívásával fenyegetődzött. Ezek az urak, akik eljöttek, hogy kegyelettel vegyenek részt a temetési menetben, nagy megütközéssel vették a miniszteri tanácsos úr kijelentéseit {Egy hang bál)'elől:

f Ki volt?) — Barsy Aladár dr. miniszteri tanácsos^ — és visszafelé jöttek, hogy más helyet foglaljanak el. Ekkor odajött hozzám is és erélyesen így szólt hozzám: «Kérem, itt civileknek semmi keresnivalójuk nincs, azonnal távozzanak.» (Egy hang balfelől: ö nem volt