Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

312 Az országgyűlés képviselőházának Takách Géza jegyző: Sándor István! Sándor István: Igen. t. Képviselőház ! Én a napirendi javaslatot elfogadom;. Méltóztassa­nak azonban ' megengedni, hogy egy nagyon szorgalmas népet ért súlyos csapásról beszél­jek és a nép számára való segítség kérésére ezt a jelen viszonyok között egyetlen lehetsé­ges alkalmat használjam fel. Kecskemét város határában május 8-án először, majd most, május 23-án nagy jégverés volt és különösen a második jégverés volt bor­zalmas, összesen 35—40.000 kat. hold terület le­het az, ami érintve van, de természetesen, a jég szokása szerint, némely helyen, egyes terü­leten, csak 10%-os, más helyen pedig — ahogy helyesen mondják a minduntalan sírva fakadó öreg földmívesek és intelligens emberek is — nem száz, hanem 3—400%-os a kár, mert magát a fát, a tőkét is úgy tönkreverte, hogy évekig tartó legnagyobb gondozás mellett sem képes azt kiheverni az a növény és nem képes a maga hozamát megteremni. Ezeken a puszta részeken, amelyek érintve vannak, — amint méltóztatnak tudni, Kecs­keméten kifejlett a tanyarendszer — 4496 lakott ta,nya van 20.000 lélekkel. Ezek túlnyomórész­ben kisemberek, akik a maguk 2—3—4 hold földjéből és hajnalban elkezdett és napnyugtáig vagy holdvilág mellett is folytatott kemény munkájukkal az ország egyik legrosszabb föld­jéből arany valutát csináltak; 2—3 hold földből jó módban megél egy család, amelynek termé­sét külföldre viszik, külföldi pénzt hozva be érte. Most ennek a népnek egy része érintetett ilyen súlyosan és látogattatott meg ilyen súlyos csapás által. Méltóztassanak elképzelni, ahol például rozsvetések vannak, azokat nem min­denütt fogják tudni lekaszálni, úgy a földhöz és a földbe vannak verve. Másutt lekaszálják ugyan, de takarmánynál egyébnek nem hasz­nálják. Ahol például a mi szorgalmas népünk elkezdte a földieper-kultúrát, amely földieper­ből szezonjában az érés idején 1—6 vágón szo­kott lenni a piacunkon, ott most maga a tő is beteg és ha kiheveri is, de nem mindenütt fogja a jégverést kiheverni. Ahol a szőlőkultúra van alkalmazásban és elterjedve, ott messziről is láthatók a már kifosztott, sok szőlőt hozó szőlőtőkék. Ez a szőlővessző (Felmutatja u szőlővesszőt.) — a tavalyi szőlővesszőt is leütötte a jég — a határ­nak kevesebbet szenvedett részéből való, ahol a kár nincs több 60—70%-nál. A fáknak, gyü­mölcsfáknak levagdalta, letördelte a kisebb ágait, az idei termőágakat és amelyeken a jövő évi rügyek kifejlődtek volna. Ez azonban nem volt elég, össze-vissza vagdalta, sebezte a fák kérgét, úgyhogy azok egyrészt a sokféle betegséggel szemben elvesztették ellenállóképes­ségüket, másrészt pedig csak nagy gonddal és évekig tartó munkával lesznek megtarthatók. Mármost ennek rendkívül súlyos következ­ményei lesznek arra az érintett népre, arra a 20.000 emberre. Kétségbeesetten • panaszkodtak. Nálunk nagyon kevés még a középbirtok is, leg­nagyobbrészt kisbirtokok vannak, de éppen Köncsögpusztán, egyikén a lehető legrosszabb homokföldeknek, négy középbirtok van egy­más mellett összesen 2720 hold területen. Ezek kénytelenek 50 családos munkást, akik konven­ció mellett vannak alkalmazva, 202 családtaggal elbocsátani, mert maguknak sincs kenyerük sem és egy kis vetőmagjuk sem a következő észten dőre. 45 pár arató dolgozott ezekben a gazda­ságokban; természetesen még egyéb segédsze­91. ülése 1982 május 27-én, pénteken. mélyzet is. 22 ember dolgozott hetekig ezeken a területeken a cséplőgépeknél. Ezek elvesztették a munkát. Ez a négy gazdaság, amelynek tulaj­donosai hirtelen át tudták a következményeket tekinteni, megállapította, hogy napszámosnmn­kában háromezer munkanap marad el. Amint tehát már ebből is méltóztatnak látni, itt nem egy társadalmi osztály van érintve, a középbir­tokos éppen olyan szerencsétlen helyzetben van, mint a kis- és törpebirtokos, de kihat ez a nap­számostömegekre, munkástömegekre, sőt kihat közvetlenül a kereskedelemre is, mert hiszen az a gyümölcs és bor, amely ott terem, nagyon sok kereskedőt, kereskedelmi alkalmazottat, csoma­golót stb. foglalkoztatott volna, akiknek a kere­seti lehetősége mindenesetre csorbulni fog, to­vábbá a fuvarosok, ládagyártók mind megérzik ennek a csapásnak a súlyát. Amikor a csapás ilyen rendkívül naf TT és annyira szerencsétlen helyzetben érte ezt a népet, már 24-én összeült itt egy csomó parasztgazda; érdemes volna fel­olvasni a kérvénvüket, amelyet tömegesen írtak alá, — de nem akarom most az időt rabolni — hogy bebizonyítsam, milyen értelmesen hivat­koznak arra, hogy náluk a szárazság miatt már két-shárom nyáron át igen magas, száz százalé­kot megközelítő kárai voltak a homoki gazdá­nak a termelésben, erre következett az általá­nos gazdasági válság és most még ez a csapás is a nyakukra jön. Nem azért, mert annak a kerületnek a képviselője vagyok, hanem mert kint jártam a város főispánjával, polgármeste­rével, — kiknek közbenjárására Zsitvay Tibor igazságügy miniszter úr, mint városunk másik képviselője, nyomban hathatósan közbelepett — újságírókkal tegnap azokon a területeken és magam láttam a nyomorúságot és a kétségbe­esést, azt kell mondanom: igaz, hogy mindenki szerencsétlen helyzetben van ma Magyarorszá­gon, igaz, hogy nincs a segítésre pénz, (Ra­kovszky Tibor: Erre kell ,% mé^is annak, akit az Isten ilyen súlyosan meglátogatott és meg­vert, annak, akinek még van valamije^ és az országnak mégis csak van valamibe, támoga­tásra kell sietnie. (Ügy van! Ügy van!) Leteszek itt néhány, tegnap délután készült fényképet a Ház asztalára, hogy akiket érdekel a pusztítás mérve, módjukban legyen^azt megtekinteni és meggyőződni a dolgok felől. Itt csak azt akarom még előadni, hogy tegnap a gazdák és a szőlősgazdák Kecske­méten nagygyűlést tartottak, amely nagy­gyűlésről az elnökükkel küldöttség kereste fel a városházán a főispánt, a polgármestert és engem is, aki éppen ott voltam. írásban is be fogják nyújtani kérelmüket, amit elsősor­ban a földmívelésügyi miniszter úrhoz, de az egész kormányhoz is intéznek. Méltóztas­sanak megengedni, hogy kérelmeiket röviden megemlíthessem. A következő pontokat tartal­mazza: a felszántás alá kerülő területek ré­szére, ahol a termés teljesen tönkre van téve, száznapos kukorica- és cmuhar vetőm agv at kaphassanak lehetőleg ingyenesen és azonnal, (Dinnyés Lajos: Okh. nélkül!) mert csak ezzel biztosítható, hogy a föld az idén egészen ter­méketlen ne maradjon. (Helyeslés.) Azután kérik, hogy a régi adósságuk kamatait mér­sékeljék az ő számukra legalább átmeneti időre, viszont holdanként, a viszonyok és a lehetőségek, de egyúttal a művelési ágak kí­vánalmai szerint is megállapított kamat nél­küli kölcsönben részesíthessenek. Kérik, hogy az őszi vetés idejére ingyen rozs- és búzavető­magot kapjanak, mert ez sem áll rendelkezé­sükre. Ha némelyik még kaphatna is hitelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom