Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91 lésügyi minisztériumban nem volt egységes elgondolás, de azt mondom, hogy mire ezen a hármas retortán keresztül megy, addigra az egység, a harmónia teljesen hiányzik és az eredmények azok, amelyekre ráutalni bátor voltam. Ugyanezt mondom egyes detail kérdésekben is. Nem képtelenség-e az, hogy itt a magyar kormány kiviteli engedélyt ad a műtrágyagyáraknak arra, hogy most kétezer vagon műtrágyát veszteséges áron Németországba kiszállítsanak? (Ügy van! Ügy van!) Miért? Behoztunk külföldről devizáért piritet és foszfátot, amiből meggyártottuk itt a műtrágyát. Valóban nagy szüksége volna a magyar talajnak arra, hogy ennek a műtrágyának segítségével felfokozzuk a termelést és annyi organizátorius képesség sincs ebben az országban, hogy a már megtermelt műtrágya magyar talajon a magyar búzatermelést fokozza, hanem kivisszük azt Németországba vevőinknek, hogy ők termelhessenek a mi általunk veszteségre eladott műtrágya segítségével búzát és mi azután ne konkurrálhassunk a mi lefogyott búzatermelésünk mellett velük. Hasonló ehhez az az eset, amely most történt, amikor export prémiumokat adott a kormány arra, hogy azt az úgynevezett baromfibúzát, (Magyar Pál: Csirkebúzát!) a kisebb fajsúlyú búzát Németországba kiszállítsuk, ahol azt eozinálva, baromfietetésre fordítják, felhasználják tehát arra, hogy konkurráljának a mi baromfikivitelünkkel, (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) mi pedig ezt az I. G. Fanben ittlévő követeléseinek törlesztésére használjuk fel. Engedelmet kérek, itt egységes, átgondolt közgazdasági külkereskedelmi politikának nem lehet nyomait látni. Szerintem nem az egyes tárgyaló közegek, nem az egyes miniszterek hibájából, mert meg vagyok győződve arról, hogy mindegyik külön-külön ezeknek egységes elgondolásba való foglalásával képes lett volna vagy képes lenne egészséges kereskedelmi politikát folytatni, de így szétágazva, három részre taglalva, sőt bizony nagyon sokszor, egymás ellen dolgozva, nem juthatunk más kereskedelempolitikai eredményekhez, mint ezekhez. Ezeket voltam bátor a mélyen t. külügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlani. Egyúttal rá kívánok mutatni arra, hogy amikor a külföldi államokban, mint például Németországban külön közgazdasági miniszter van, aki egységesen kézben tartva intézi ezeket a kérdéseket, s amikor, a jelenlegi osztrák kormányban külön kereskedelempolitikai miniszteri állást kreáltak azért, hogy ezek a kérdések egységesen intéztessenek, akkor, azt gondolom, mégis csak meg lehet a mi kormányzatunkban is ezen kérdések egységes intézésének útját ásni, s különsen akkor, amikor a külügyminiszter úr személyében olyan gazdaságpolitikusunk is van, aki valóban bír tájékozottsággal és képességékkel erre, nem volna nehéz ennek a kérdésnek olyan harmóniáját előidézni, amely azután az ilyen — bevallom — magyar szempontból szégyenletes eredményt, mint amilyennel a cseh vámháború járt, a jövőre nézve lehetetlenné tesziEzeket voltam bátor, a t. Képviselőháznak figyelmébe ajánlani és tisztán ezekből a gazdaságpolitikai elgondolásokból nem vagyok képes a költségvetést elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gratz Gusztáv! KÉPVISELŐHÁZI NAPI-Ó VIII. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 307 Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallgattam előttem szólott igen t. kép vis előtár sam fejtegetéseit s a magam részéről is teljesen osztom azt a nézetét, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben mindazoknak a munkaerőknek, akik külügyi szolgálatban állanak, nagy figyelmet kell for,dítaniok a gazdasági kérdésekre és t- képviselőtársam anynyira ment ebben a tekintetben, hogy azt mondotta, hogy külső hatóságaink minden egyes munkásának tulajdonképpen külkereskedelmi ágensnek, ügynöknek kellene lennie. Ez talán kissé túlzott kifejezés, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ezzel bizonyos tekintetben túlsókat vártunk külképviseleteinktől, de másfelől talán egy kicsit túl keveset is, mer,t azoknak a férfiaknak, kik bennünket a külföldön képviselnek, vannak más fontos feladataik is. De bármint legyen is a dolog, tény az, hogy a mai korban,, amikor a gazdasági kérdések olyan erősen játszanak bele a politikai kérdésekbe is, szükséges az, hogy azok, akik politikai kérdésekkel foglalkoznak, a gazdasági kérdések iránt is kellő megértéssel bírjanak. Ebben a tekintetben igen szerencsés helyzetnek tartom, hogy ma, amikor tényleg a gazdasági válság tengelye körül kell mozognia majdnem minden ország külpolitikájának, egy olyan férfi vezeti a magyar külpolitikát, aki a pénzügyi kérdések terén teljesen járatos és akinek a gazdasági és kereskedelempolitikai kérdések iránt is elvitázhatatlanul igen nagy érzéke Van. A magyar külpolitikának és talán nemcsak a magyarnak, ma még inkább, mint bármikor, a gazdasági érdekek szolgálatában kell állnia. Jó a külpolitika akkor, ha előmozdítja azokat a törekvéseket, amelyek a mai gazdasági válságból kivezetik az országot. Eossz volna a külpolitika akkor, ha ezt a kibontakozást akadályozná, vagy ha nehézségeket gördítene az útjába. És elégtelen volna akkor, ha egyáltalában nem kapcsolódnék bele a nemzet aktuális életérdekeibe és ha magasröptűségre való törekvésében annyira eltávolodnék a földtől, hogy már nem is venné észre a mindennapi élet tragikus bajait és szenvedéseit. Hiszen a külpolitika nem egyéb, mint a nemzet életösztönei érvényesülésének egyik módja. Alkalmazkodnia kell ahhoz, amit egy adott időszakban a nemzet életösztönei feltétlenül megkívánnak. Ez az alkalmazkodás nem jelenti azt, hogy a külpolitika céljait kell a mindennapi szükségletek szerint folytonosan módosítani és minduntalan megváltoztatni. Politikai céljait egy nemzet sohasem adhatja fel, a külpolitika végcéljainak t tehát állandóknak kell maradniuk. Ha a célokban való szívós kitartásra nem volnánk képesek, akkor egyáltalában nem is volna érdemes a külpolitikában, ahol az eredmények igen-igen lassan érlelődnek, célokat kitűzni. De sohasem szabad szem elől téveszteni azt, hogy ugyanazokat a célokat igen különböző utakon lehet megvalósítani. Ezeknek az utaknak megválasztásában pedig hozzá kell simulni a változó helyzetekhez és a nemzetnek mindenkori életszükségleteihez, A célokban való ingadozás és a habozás éppen olyan súlyos hiba volna, mint amilyen súlyos hibának tartanám a célok elérésére alkalmazott módszerek tekintetében a túlságos merevséget és az alkalmazkodási képesség hiányát. Ezt a szempontot állandóan szem előtt kell tartani és annak megértését közvéleményünkbe belevinni annál szükségesebb, mert külpolitikai téren olyan tradiciók befolyása alatt állunk, amelyek sok követésre méltó jóoldaluk mellett bizonyos te41