Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
Az országgyűlés képviselőházának 91 ideje volna már, hogy a szellem megváltozzék, ideje volna már, hogy a kölcsönös szemrehányások, egymás bajainak és* hibáinak túlzott ecsetelése helyett közös erőfeszítéssel keresnők meg a mai helyzetből a kivezető utat. (Ügy van! Ügy van!) En csak megdöbbenéssel látom azt a szellemet, amely pl. egy olyan jótékony akcióval szemben a mai határon túl jelentkezik, aminőt Papp Antal volt munkácsi érsek -\ kezdeményezett az elszakított területeken lévő ruténség élelmiszerekkel való ellátása érdekében. Odaátról, a határon túlról érkezett az a felhívás, — úgy emlékszem, Kurtyak ^ prágai képviselő tette közzé — hogy az éhező rutén nép részére élelmiszeradományok küldését kérik és volt lelkipásztoruk, az igazán fenkölt és nemeslelkű Papp Antal érsek úr (Éljenzés) indította meg az akciót a görög katholikus hívek közt itt Magyarországon, s úgy tudom, körülbelül hét vagon élelmiszer gyűlt össze, amit azonban most nem engednek át a csehszlovák határon, {Zaj.) nem engedik meg, hogy a rutén földön^ éhező nép hozzájusson ezekhez a könyöradományokhoz. Ilyen adományokat még a hadviselő hatalmak a háború idején is kölcsönösen átengedtek az egyik ország területéről a másik ország területére, most pedig hetek óta folyik már a diplomatizálás és a parlamentírozás ekörül a kérdés körül, mert amikor Kurtyak képviselő úr részére gyűjtötték ezeket az adományokat, Prágából kívánság érkezett, hogy a prágai _ vöröskeresztnek adják át az élelmiszereket. (Zaj.) —- Kóródi Katona János: Mi van a rutén népszavazással?) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Eckhardt Tibor: T. Ház! Lejárt a beszédidőm, nem óhajtom ezeket a fájdalmas és nagyon kínos kérdéseket itt tovább pertraktálni, csupán rá akarok mutatni arra a feltétlen szükségességre, hogy ha itt Közép-Európáiban a további gazdasági elzüllést, — mert másnak a mai helyzetet nem nevezhetem — az anarchikus állapotok további kifejlődését és Középeurópa teljes csődjét meg akarjuk akadályozni, akkor nem abban a szellemben kell azokat a kérdéseket kezelni, mint ahogy, sajnos, aczt kell mondanom, Közép-Európa rossz Sizelleme, Benes, ezt az utóbbi tíz évben cselekedte, (Ügy van! Ügy van!) hanem egy új, modern szellemnek kell itt felülkerekednie, amely a kölcsönös együttműködés, együttérzés és a hátsó gondolat nélkül való előbbre jutás, a népek kölcsönös megbecsülése és egy tisztességes nacionalizmus jegyében keres kibontakozást. A költségvetést nem fogadom el. {Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. Élénk taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Takách Géza jegyző: Túri Béla! Turi Béla: T. Ház! Azt hiszem, előttem szólott t. barátom szakszerű beszéde is teljesen meggyőzhet mindenkit arról és a legnyilvánvalóbb 'bizonyíték arra nézve, hogy nincs sürgősebb probléma ma, mint a Duna völgyében a gazdasági kérdés megoldása. Amit ő előttem elmondott, azt a legnagyobb részben, azt lehet mondani, minden vonatkozásban magam is vallom és magamévá teszem; különösen örülök, hogy rámutatott arra, ihogy a Benes-féle kijelentéseknek nincs valódi, pozitív tartalmuk, hogy az taktikázás, hogy Csehországnak is éppen olyan sürgős ez a probléma, mint Magyarországnak, örülök annak a megállapításának is, — magam is vallom — hogy Magyarország nem csinálhat franciaellenes politikát, mert Magyarországnak nincs is Franciaországgal érdekellentéte és remélem ülése 1932 május 27-én, pénteken. 301 is, — bár jelét nagyon kevés mértékben látom — hogy Franciaország tényleg felismerte azt a helyzetet, hogy az a rendezés, amely a trianoni békeszerződéssel és általában a páriskörüli békékkel történt, csődöt mondott és a népek romlására vezetett. Talán még azt is hozzátehetem: annak is örülök és remélem, hogy van valami igazság Eckhardt Tibor igen t. barátom kijelentésében, hogy Franciaországnak azt is be kell látnia, hogy nagyobb európai konvulziók, vagy válságok esetén nem számíthat a kisentente-ra olyan mértékben, •mint amennyire szeretné. Bár az elmondottakkal mindebben egyetértek és nagyon örülök, hogy ez a beszéd a magyar Képviselőházban elhangzott, mégis a Duna medencéjének problémájával kívánok én is foglalkozni. Talán lesz pár nüansz, amelyben eltérek t. barátomnak felfogásától, de ez nem akar az ő beszédével való szembehelyezkedés, vagy az általa kifejtett igazságoknak legcsekélyebb meggyengítése sem lenni. Abból indulok ki, hogy nincs ma sürgősebb és fontosabb probléma, mint a Dunamedence kérdése, tehát a mi külügyi politikánknak is ma az a legfontosabb teendője, hogy a Dunamedence problémáját jól előkészítse és minél jobb megoldásra segítse. A kérdés voltaképpen gazdasági; úgylátszik, mintha nem is a külügyi politikához tartoznék. Amikor felvettetett, maga Tardieu is azt mondotta, hogy gazdasági problémát akar megoldani politikai vonatkozások nélkül. így lett feltüntetve. Ha elméletben elvonták is a politikai vonatkozásokat, mindazonáltal ki meri tagadni, hogy ezt a gazdasági problémát is nem a politika szülte? Azt, hogy ma a Középduna mentén levő népek és országok olyan gazdasági válságban vannak, amilyenben vannak, mégis csak az a politika okozta elsősorban, amelyeket a páriskörüli békék képviseltek és amelynek szellemében azokat csinálták. Azt a világkrízist, amelyet annyiszor emlegetünk, ezt a gazdasági világkrízist mennyivel jobban bírná ki ez a Dunamedence, ha itt megmaradt volna az a nagy egységes gazdasági terület, amely a háború előtt volt. Éppen Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszéde még Csehországra nézve is bebizonyította, hogy nemcsak Csonka-Magyaronszágra, amelyet tudatosan tönkre akartak tenni, hanem arra a Csehországra is, amelyet céltudatosan fel akartak f emelni és naggyá akartak tenni, katasztrófát jelentett ez a politika. (Eckhardt Tibor: Mindenkinek rossz, senki sem nyert vele!) Miután azt is hozzátehetem, hogy nem is tartom a gazdasági kérdéseket ma Európában olyanoknak, hogy azokat politikamentesen, politika nélkül el lehetne intézni, azt kell mondanom, hogyha a gyökeréig vissza akarunk menni a dolgoknak és javítani akarunk a helyzeten, akkor Deák Ferenc egyszerű bölcseségét kell hirdetni, hogy a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. Itt kapcsolódik össze a Dunamedeneének gazdasági problémája a magyar revízió kérdésével. Én nem azt mondom, hiszen reálisabb politikát kívánok a. kormánytól, hogy itt most ez a revíziós kérdés megoldható. De egyet mégis kívánok: minthogy a revízió kérdése azzal szorosan kapcsolatban van, a kormánynak igenis vigyáznia kell, hogy olyan lépést ne tegyen, amiely a revízió útját a jövőben gátolja. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Én elhiszem azt, hogy a Tardieu4 0*
