Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
Az országgyűlés. képviselőházának 9 pában, mindazonáltal a maguk részéről sohasem felejthetik el, mekkora részesedés terheli Magyarországot a világháború felidézésében á egyáltalán a kettős monarchia imperialista politikájában.» Mindezeket aí dolgokat akkor, azokban az időkben kényszerűségből el kellett ismernünk, alá kellett írnunk. Hiába hivatkoztunk már akkor is Tisza grófnak abszolút tiltakozó magaviseletére a háború gondolatával szemben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ahogy nekem Sarolea professzor igen bölcsen mondotta, pedig nem a mi pártunkon volt akkoriban: Sajnos, ugyanazok csinálták a békét, akik a háborút csinálták volt s a háborús atmoszféra volt a domináló. Ennek súlyos erkölcsi és anyagi terheit viseljük immár 12 év óta. Magyarországot színleg és állítólag a népek önrendelkezési jogának wilsoni pontja értelmében darabolták fel. De nyilt dolog, tisztán áll, hogy ez a feldarabolás szintén a háborús bűnösségből folyó büntetés eredménye. Második nagy momentuma ennek a szégyen-paragrafusnak erkölcsi sárga foltja: az egész világ előtt, való megbélyegeztetésünk. Végül harmadszor viseljük a ránknyomott, a háborús bűnösségért ránkszabott büntetés jóvátételi részét. Nem akarok e kérdés részleteibe belemenni. Mindnyájan tudjuk, hogy fizettünk, fizetünk és fizetni fogunk ezek szerint még hosszú évtizedekeni át. Ám mi lesz, mi legyen akkor, ha 12 év oknyomozó történeti kutatásai és kétségbevonhatatlan adatai alapján egyszerre csak kisül; hogy nem mi voltunk a háború támadó kezdői, hogy mi nem vagyunk a háborús bűnösök, hogy más vagy mások a háborús bűnösök, szóval ha kisül, hogy ez a háborús bűnösség hamis legendájára emelt egész alkotmányi — most már kimondhatjuk, mert nem mi konstatáljuk, hanem maguk a franciák konstatálják — a diplomáciai hamisításoknak és félrevezetéseknek oly óriási valótlanságára épült fel, amely valóban párját ritkítja a világtörténelemben. Már pedig ez így van, ma már tisztán áll, — hiszen ezt leszek bátor ezután indokolni — hogy mi nem vagyunk háborús bűnösök, nem mi vagyunk) aí háborús bűnösök. Itt nem: lehetséges más, mint — Deák Ferenc szavaival élve — visszagombolni a mellényt, vissza az utolsó gombig, tehát a kiindulópontig, vagyis a há borús bűnösségig, mert ez a ránkfogott hazug alap az, amelyre az egész magyar tragédia fel épült. A nemzetközi fórumokon a kérdés nemzetközi tisztázása óhajtandó. Tudom, sokan azt mondják: édes Istenem, ezek már elmúlt dolgok, nem fontosak, nem aktuálisak, nem praktikusak. Bocsánatot ké^rek, bai ellentmondok ennek. Én azt mondom: nagyon is aktuálisak, nemcsak ai sárga folt, a megbélyegző szégyen-paragrafus eltüntetése szempontjából, hanem abból a praktikus szemDontból is, hogy ha nem vagyunk háborús bűnösök, miért kelljen egy nem létező bűnünket jóvátennünk, miért fizettünk, miért fizetünk és miért kelljen a jövőben is továbbra fizetnünk azokat a súlyos jóvátételeket, amelyekről mindnyájan tudomással bírunk. Hogy ezek után a- háborús bűnösség tisztázása minő junktimba kerül a revízió gondolatával, eztazt hiszem — nem szükséges bővebben fejtegetnem, Nagy Emil igen t. barátom és képviselőtársam a minap igen érdekesen beszélt erről a témáról és perújításról szólt. Ha megengeülése 1932 május 27-én, pénteken. 295 dik, én még talán többet mondok, azt mondom, hogy itt in radice való nullitásról van szó. Ez nem más, mint amit a jogban úgy neveznek, hogy error in personam redundáns, vagyis tévedés a személyben. Nem vagyunk az a persona, az a személy, aki a háborús bűnös, tehát nem minket illetett és illet a sárga folt és azok a reparációk. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a mi háborús ártatlanságunkat illetően néhány fontosabb adattal szolgáljak, néhány fontosabb adattal támasszam alá, a legteljesebb tárgyilagossággal, az éppen elmondottakat. Talán azzal kezdhetném, hogy Magyarország azóta, hogy belépett a Népszövetségbe, a legtürelmesebb korrektséggel tett eleget mindig, mindenütt mindennek, ami a Népszövetség alkotmányának 26. paragrafusában benne van. Teljes^ elismerés erről a helyről mindazokért a jókért, amiket a Népszövetség velünk szemben gyakorolt. Sajnos, más esetekben, példának okáért, a kisebbségi ügyekben s az optáns bírónevezés dolgában annál szűkkeblűbben viselkedett, de — édes Istenem — nem akarunk túlságosan panaszkodni. Van azonban egy paragrafus, a, 26 paragrafusból álló népszövet ségi alkotmánynak egy paragrafusa, amely javunkra szól: ez a 19. §. Méltóztassék megengedni, hogy ne idézzem, hiszen valamenynyien könyvnélkül tudjuk ezt. Valahányszor ezt emlegetjük, bizonyos oldalakról mindanynyiszor pergőtűz támad ellenünk: azt mondják: lázadók, árulók vagyunk a Népszövetség alkotmánya ellen és állandóan hivatkoznak az újonnan kovácsolt dogmára, a békeszerződések érinthetetlenségére. Ezeket is méltóztatnak mind ismerni, én csak ennek legutolsó kivirágzását akaromi felemlíteni s ez a lengyel eredetű, erkölcsi lefegyverzésnek, a «désarmement morab-nak tana 1 , ami voltaképpen arra céloz, a Népszövetség kvázi parancsoljon rá az egyes államokra, hogy azoknak legislatiója oly büntető szankciókat hozzon alkalmazásba azokra! a honosokra nézve, akik a szerződések érinthetetlensége ellen szólni vagy írni mernek, amelyek valósággal szájkosárnak felelnek meg. Pedig kötelességem itt rámutatni arra, hogy a 19. % eredeti elgondolása szerint, egétszen más valaminek készült, mint amivé a jelenlegi; formulázásban lett. Azok a bizonyos tárgyalások 1919-ben Parisban, a Hotel Crillon-ban meglehetősen viharosak voltak, Wilson akkor már nagyon betesr volt, de Lord Robert Cecil egészen, más 19. §-t akart és ez fontos a legislator intenciója szempontjából. Ök az eredeti angol terv szerint tízévenként automatikus revíziót akartak mindénnemű szerződések számára, tehát hogy a Népszövetség, mint legfelső felügyelő fórum, tízévenként automatice revideáljon minden nemzetközi szerződést. Három évvel ezelőtt az angolok, Lord Robert Cecillel az élükön. Madridban úgy a Népszövetségnél, mint a^ népszövetségi ligáknál reaktiválni akarták — így nevezik ők saját maguk — á 19. §-t eredeti értelmében. Szóbahozom ezt azért, mert ez bennünket a legközelebbről érdekel. Nos, az az 55 állam, melyek a Népszövetséget alkotják, e magyar fellépés folytán pro- és antirevíziós pártra szakadtak. Ezalatt a volt központi hatalmak nagy kutató munkát végeztek hosszú éveken át a háborús bűnösség kutatását illetőleg, s igen érdekesen és értékesen kapcsolódott be a központi hatalmak e munkájába az Északamerikai Egyesült Államok tudományos világa, az ottani szellemi arisztokrácia, amely az
