Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
â78 Àz országgyűlés képviselőházának abban a nagy kérdésben, amely a katonai feladatoknak, a katonai felkészültségnek, a katonai készenlétnek és a katonai elhatározottságnak problémáit rejti magában. Ez a téma ugyanolyan, mint amire a francia gyermeket tanították a 70-es évek után az elzászi kérdésben, amelyet Gambetta is hirdetett, amikor azt mondotta: ez az, amit mindnyájan gondolunk, de amiről egyikünk sem beszél. Ez legyen az a térna, amelyre mindnyájan gondolunk, de sohasem beszélünk róla. Az utolsó csepp vérünkig gondolunk arra, hogy egyszer jóvá kell tenni azt, amit ellenünk vétettek és akkor mindenkire szükség van, elsősorban azokra, akik lelkiekben, szellemiekben, szívben és erőben a leghívatottabbak arra, hogy az első sorba álljanak. Ezért vagyok megbecsüléssel, ezért vagyok nagy szeretettel az intézmény iránt, de mivel látom ezeket a fogyatékosságokat, amelyeket itt felsoroltam, bár szerettem volna, hogy hasonló legyek azoknak a régi időknek ellenzéki férfiaihoz, akik a honvédelem költségvetését ellenzéki magatartásuk mellett is elfogadták, mert ez volt a legszebb tanújele hazafias erényeiknek, ezek miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy a honvédelmi költségvetést elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra, következik 1 ? Petrovics György jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi tárca költségvetéséhez egy konkrét kérdés folytán vagyok bátor röviden hozzászólni és egy konkrét kérdésre akarom felhívni a t. Háznak, főleg a miniszter úrnak figyelmét. Nagyon szeretném, ha ezt a kérdést kedvezőleg lehetne elintézni, mert ez sokezer emberben megnyugvást keltene. Tegnapelőtt Kállay Miklós képviselőtársam összehívta azokat a képviselőket, akik ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkoznak. Itt a Házban megjelentek az ország iparosságának vezetői, előadták azokat a súlyos, nagy sérelmeiket, amelyeket éreznek és amelyekre orvosságot, írt kértek a képviselőktől. Ezeknek a sérelmeknek egyike a közüzemek jogtalan iparűzése. A közüzemi kérdést több képviselőtársam ismételten és több tárcánál szóvátette. Csekélységem a honvédelmi tárcánál egy közüzemre akarja felhívni a miniszter úr figyelmét, amely közüzem, Országos Ruházati Intézet címen működik. Nekem már volt alkalmam a Házban részletesen rámutatni, hogy az Országos Ruházati Intézetnek, amely a háború alatt alakult, 1918-ban már hat millió korona alaptőkéje volt, 1920-ban ez már 11 millió koronára emelkedett; ez tehát nagyon jelentős vagyonnal rendelkező intézmény. Nem vitatom a szükségszerűségét a háború alatti időkben. Amióta azonban a háborút befejeztük, nem tudom megérteni, miért van szükség arra, hogy az állam egy szabóüzemet fenntartson". Elsősorban ebben az üzemben az államnak jelentékeny tőkéje fekszik, másodsorban kimutatható, hogy ez az üzem a nagy adókkal és terhekkel sújtott Önálló iparosságnak igazán olyan konkurrenciát támaszt, amelyet különösen a mai nagy munkátlanságban fokozottabb mértékben érez. Alkalmam volt egyízben a miniszter úr ő ; excellenciájához küldöttséget vezetni. Ott kértük, hogy ennek az üzemnek megszüntetéséhez járuljon hozzá, annyival is inkább, hiszen az iparfejlesztési törvény is kötelességévé teszi a kereskedelemügyi miniszternek, hogy egy éven belül mindazokat az; üzemeket, amelyekre állami szem9i. ütése 1932 május 27-én, pénteken. pontból és a közérdek szempontjából szükség nincs, szüntesse meg. Szerény felfogásom szerint az Országos Ruházati Intézet is ezeknek a közüzemeknek sorába tartozik, amelyeknek fenntartására államrezon szempontjából, vagy a közérdek szempontjából szükség nincs. A miniszter úr annakidején ígéretet is tett.a küldöttségnek. Azt mondotta, ő is belátja, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy az állam szabóüzemet tartson fenn, egyelőre azt az ígéretet tudja tenni, hogy ennek az üzemnek működését visszafejleszteti, mégpedig úgy, hogy csak közmunkákkal és esetleg bizonyos sportszerű munkák elkészítésével fog* foglalkozni. Vitatom azt is, hogy szükséges volna állami üzemet azért fenntartani, hogy állami közmunkákat, — legyenek azok hadügyi, vagy bármilyen közmunkák — ilyen közüzemmel végeztessük el, mert amint a háború alatt is ez a közüzem az állami rendeléseknek csak kis részét végezte el, éppen úgy állítom, hogy jelenleg is és a jövőben is a magánipar márólholnapra minden igényt ki tudna elégíteni, akár bármilyen ruházkodási téren. A magam részéről tehát vitatom, hogy jogos volna még sport- és egyenruhák készítésére is ilyen üzemet fenntartani akkor, amikor kimutattam, hogy ez az üzem az utóbbi években ráfizetéssel működik; tehát már takarékossági szempontból sem lehet megengedni, hogy legyen egy szabóüzem. amelyre az állam ráfizet, (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Nem fizet rá egy krajcárt sem!) A kimutatásban ez van! (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Másfél év óta nem az állam birtokában van!) Részvénytársaság alakjában működik, de az állam által lejegyzett és befizetett üzletrésztőkék felhasználásával- Rámutattam azonkívül arra is, — és adólajstromszámokra hivatkoztam, — hogy ez a közüzem milyen csekély adót fizet. Talán a két-három segéddel dolgozó kisiparos is nagyobb adóval van megterhelve, mint ez a hatalmas nagy közüzem, amely nem tudom hány száz géppel van berendezve és & munkák jelentékeny részét élvezi. Szeretném a miniszter úr őexcellenciáját meggyőzni arról, hogy ma, amikor munkaalkalmakról beszélünk, amikor munkalkalmak lehetőségét tárgyaljuk mindenfelé... (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Háromszázcsaládot foglalkoztat!) Ezt szakemberek fogják a jövőben is elvégezni, ellenben igazolni tudom azt is, hogy az Országos Ruházati Intézet által kiadott munkákat kevésbbé szakemberekkelés szakmunkásokkal végeztetik, hanem környékbeli sváblányokkal, olyanokkal, akik nem kimondottan .. .(vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Sőt falusi szövetkezetekkel!) Lehet, hogy falusi szövetkezetekkel; ha szakipari szövetkezetekkel, akkor helyeslem. De természetes, hogy amikor az ipartörvény értelmében is minden jogtalan iparűzéstől kell, hogy tartózkodjunk* akkor elsősorban az államnak kell szerintem jó példával előljárnia és szerintem nem lehet megengedni azt, hogy akár szabó-, akár cipészüzemeket tartson fenn az állam és ezekben az üzemekben — hangsúlyozom, a miniszter úr akarata ellenére, — nemcsak egyenruhák, nemcsak sportruhák, hanem mindenféle polgári ruhák készítését is vállalják. Azutóbbi időben megjelent a lapokban egy körlevél, — a miniszter úrnál bizonyára van ilyen körlevél — amely szintén igazolja, hogy a miniszter úr kijelentését az Országos Ruházati Intézet egyáltalában nem respektálta.
