Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. A miniszter úr bizonyára kijelentette nekik, hogy a jövőben nem szabad polgári ruhák készítésével foglalkozniuk, mégis a következő körlevelet küldték szét. Már magából a címzésből is azt lehet látni, hogy jó vevőkre számítanak, mert a címzés nagyméltóságú, méltóságos és nagyságos uraknak szól (olvassa): «Mellékelten közöljük árjegyzékünket, egyben felhívjuk nagybecsű figyelmét arra, hogy a honvédelmi minisztei úr ő nagyméltósága ruhabeszerzés kedvezményét az özvegyekre és^ árvákra is kiterjesztette és ennek lebonyolításával szintén részvénytársaságunkat bízta meg. Az általunk készített ruházati cikkek anyagát, valamint az elkészítést a honvédruhatár közegei állandóan felülvizsgálják. Kérve, méltóztassék rendelésével megtisztelni...» Az utóirat így szól (olvassa^: «Árjegyzéki áraink a gazdasági hivatal útján történő levonás mellett 12 havi részletre is érvényesek.» Kérdezem, mélyen t. Ház: egyenlő versenyképesség-e az, ha most akármelyik tisztviselő elmegy az Országos Ruházati Intézethez, ott ruhát rendel és 12 havi részletben vonják le tőle a gazdasági hivatal útján a fizetendő öszszeget, amikor a magániparos egyáltalában nem is peresítheti a köztisztviselőt tartozásáért, mert elveszíti a pert. Egyenlő verseny az, hogy neki még a törvény sem nyújt erre segítséget, ugyanakkor azonban törvényes vagy legalább is hatósági intézkedésekkel segítségére vannak • az Országos Ruházati Intézetnek abban, hogy ezt csinálhassál? De tovább megyek, mélyen t. Ház! Huszonhét szabóipari üzem van, amelyek közül éppen a miniszter úr tárcájához tartoznak a Ludovika Akadémián, a m. kir. csendőrparancsnokságnál, a m. kir. testőrparancsnokságnál, a koronaőrségnél, a folyam őrségnél és a laktanyákban működő szabóüzemek, (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Mindenütt van! Száz év óta van!) Az a baj, hogy mindenütt van. Békében is voltak minden laktanyában javítóműhelyek, amelyek a bakáknak, szóval a katonának ruháit javították. Most azonban civileknek is dolgoznak egyes helyeken. Például egy törvényszéki bíró felkeresett egy szabómestert és megkérdezte: mennyiért, csinál ön egy fazont, mennyiért vállalja egy ruha elkészítését? Amikor az árat meghallotta, azt mondotta: kérem, én nem fogok önnél rendelni, noha 12 éves kuncsaft vagyok, hanem egyszerűen elmegyek a Pálff y-téri laktanyába, mert ott nekem ciivilruhát is csinálnak. Konkrét adattal is tudok szolgálni'a miniszter úrnak e tekintetben. Lehetetlenségnek tartom, hogy a laktanyákban, vagy a honvédségnél, vagy bárhol másutt levő közüzemekben polgári, vagy egyéb új ruhák készítésével foglalkozhassanak zsoldos katonák. Bizonyára a miniszter úr is megengedi, hogy ez az önálló iparosságnak igazán nagy sérelmét jelenti. De nemcsak a szaklapok foglalkoznak vele, hanem a napilapokban is állandóan írtak róla és olvasom az egyik napilapban ... (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Megrendelték a cikket! — Zaj.) Hozzám azok a lapok, amelyekben ezek a cikkek megjelentek, nagyon távol állanak. Ugyebár, én arról nem tudhatok, csak azt látom, hogy ez így van. (Zaj a baloldalon.) A lapnak a szelleme áll tőlem távol. (Lázár Miklós: De helyesli!) Helyeslem, sőt nemcsak hogy helyeslem, de kérem is a t. Házat, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben, végtére a kereskedelemügyi miniszter úr is kijelentette, hogy a honvédelmi miniszter úrülése 1932 május 27-én, pénteken. 279 ral karöltve oda fpg törekedni, hogy úgy az Országos Ruházati Intézmény, mint a laktanyákban működő szabóüzemek tényleg visszaszoríttassanak arra a működési térre, amely őket megilleti. Az Országos Ruházati Intézményt pedig szerintem, mint közérdeket nem képviselő intézményt, meg kell szüntetni. Végezetül legyen szabad a miniszter úr ő excellenciájának figyelmét felhívnom még egy dologra. Bár én a költségvetés általános tárgyalásánál egy indítványt terjesztettem be arra nézve, hogy a hadirokkantak ügyét osszák be a miniszterelnökséghez, de ha^ ez nem történhetik meg, mint ahogy úgy látom, nem is fog megtörténni, kérem a miniszter urat, hogy a hadirokkantak kérdését karolja fel nagy szeretettel, amely eddig bizony hiányzott számukra. En konkrété, számadatokkal rámutattam azokra a sérelmekre, amelyeket ezeknek a szerencsétlen embereknek 14 esztendőn keresztül el kellett viselniök. Nekem meggyőződésem az, hogy most ismételt parlamenti felszólalásom után a kormány mielőbb jönni fog a hadirokkanttörvénnyel, amelynek keretében törvényesen fogják elintézni a hadirokkantak ügyét. A költségvetést annak reményében, hogy a miniszter úr a közüzemekre vonatkozó észrevételeimet helyesli, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Vissza kell térnem arra az incidensre, amelyet a mai ülés folyamán Friedrich István t. képviselő úr szóbahozott és amelyre a miniszterelnök úr válaszolt. Mindenekelőtt ki kell jelentenem az ügy teljes tisztázása céljából, hogy maga a rendőrség és katonaság ennél a szomorú gyászszertartásnál mintaszerűen viselkedett, (Ügy van! Úgy van!) úgyhogy az ellen semmiféle szavunk és kifogásunk nincs,

en; ezt meg kell mondanom. Ellenben újra ismertetnem kell a tényállást, mert ebből kiderül, hogy Budapest törvényhatóságát sérelem érte, amelyért elégtételt kell kapnia, A tényállás röviden a következő: Diószeghy János nyugalmazott belügyi államtitkár, s zab ad elvűpárti bizottsági tag felállt a szerdai közgyűlésen és előadta, hogy a törvényhatósági bizottság küldöttségét sérelem érte a hősi halált halt repülők temetésén. Diószeghy János elmondta, hogy a főpolgármester útján a temetésre hivatalosan meghívták a törvényhatósági bizottság tagjait. Nyolcan jelentek meg a temetésen. A Lánchídnál egy Barsy nevű miniszterelnökségi miniszteri tanácsos élesen rászólt a főváros képviseletében megjelent bizottsági tagokra és a következőket mondotta: «Civil urak távozzanak!» (Rassay Károly: Hát ő micsoda? Generális, vagy micsoda?) Amikor közölték vele, hogy az illető urak hivatalos minőségben jelentek meg, Barsy újból rájuk szólt: «Azonnal távozzanak, mert rendőröket hivatok!» Diószeghy Jánosnak, a szerdai közgyűlésen tett eme bejelentésére nagy zaj támadt és pártkülönbség nélkül éles szavakkal tiltakoztak a miniszteri tanácsos eljárása ellen. Ilyen közbeszólások hangzottak el: Gyalázat, disznóság, példátlan gazság, megőrült bürokrácia! (Wolff Károly: Ha nekem mondta volna, mást csináltam volna. Elvégre a főváros képviseletéről van szó.) Amikor egy teljesen szavahihető férfiú több tanú jelenlétében elmondja ezt a tényállást, (Rassay Károly: A főpolgármester úr is beismeri! — Dinnyés Lajos: Nekem is mondták! — Wolff Károly: Ha ő hibát csinált, ő felelős érte!) amikor a főváros képviselőtes-