Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
270 Az országgyűlés képviselőházának De nézzük, miért van szükség ezekre a nagyon szigorú regulákra, miért akarja ,a miniszterelnök úr egyik miniszteri tanácsosa megmagyarázni, hogy a déli pályaudvartól a Millenniumi emlékszoborig katonai díszmenet volt, attól kezdve azután vegyes díszmenet volt. így nem lehet disztingválni és nem lehet ilyen megkülönböztetéseket tenni. Teljesen felesleges, hogy a honvédelem és a dolgozó társadalom között ilyen incidensek előforduljanak. De engedelmet kérek, viszont abban a másik vegyes menetben szintén láttunk olyan jelenségeket", amelyek különben nem volnának megmagyarázhatók s amelyeket senki nem tesz szóvá. Láttunk .előkelő családtagokat, akik a magyar kormányt, a törvényihozást megelőzve haladtak .& menetben. Nem helyes. (Zaj.) Előkelő családtagokról beszélek. Senki ezt szóvá nem teszi, mert senki nem keres a mai nehéz helyzetben újabb zavarokat. Elnök: Kérem, méltóztassék rátérni a honvédelmi tálcára. Friedrich István: Ez honvédelem! Elnök: Nem vettem észre. (Zaj balfelM. — Andaházi-Kasnya Béla: Az utóbbi időben a katonák a honvédelmi minisztériumhoz tartoznak!) * Friedrich István: En arról a viszonyról beszélek, amelynek a honvédelem és a dolgozó társadalom között kell lenni. Es mert súlyt /helyezünk arra, hogy az a viszony a legjobb legyen és azt senki meg ne zavarja, innen, erről az oldalról mindig mindenkit meg fogunk támadni, aki ezt a viszonyt meg fogja zavarni, legyen az akár kormány, legyen az akár katonatiszt, legyen az akár civil. Azt kérem az igen t. honvédelmi miniszter úrtól, ragadja meg az alkalmat és néhány szóval fejezze be ezt az egész incidenst, jelentse ki, hogy ez nem egyezik^ meg az ő szellemével, a honvédelem szellemével, nem egyezik meg a kormány szellemével és itt nincs másról szó, mint egyetlenegy tisztviselőnek túlkapásáról és meggondolatlanságáról. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Sajnálom, hogy nem voltam itt Friedrich t. képviselőtársam felszólalásának elején és így csak az inkriminált incidens általa felhozott részleteinek végét hallhattam. Tegnap a napilapokból olvastam erről és mindjárt informálódtam, hogy tényleg történt-e ilyesvalami, hogyan és miképpen. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy a délivasúti állomásról tényleg bizonyos meghatározott katonai menetbe volt beosztva a felvonulás és ilyen sorrendben haladt is egészen az alagútig. Az alagútban sötét is volt, roppant nagy lódübörgés volt és ott ez a meghatározott és eddig egészen pontosan betartott rend annyiból megbomlott egy kicsit, hogy a különböző beosztású és sorrendben haladó egyének oldalt a gyalogjárón előbbre jöttek és egy kicsit összekeveredtek. Ezáltal az a szabályos menet tényleg megzayartatott. így történt, hogy a honvédküldöttséghez, amely teljes katonai menetben haladt, több civil úr is hozzácsatlakozott és melléjük keveredett. (Zai a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Borzasztó nagy baj!) Itt nem bajról vagy nem nagy bajról beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Az .kétségtelen, hogy egy menet mindig ünnepélyesebb és szebb, ha rendben halad. Akkor a rendezéssel megbízott egyik miniszteri tanácsos felkérte azokat a civil urakat, hogy tartsák meg a helyüket, úgy mint 91. ülése 1932 május 27-én, pénteken. addig is, amikor két lépéssel a honvédküldöttség mögött haladtak. Hogy ezt az alagútban kiabálva kellett mondania, ez, azt hiszem, a helyzetből folyik. Ha ott csendesen, például olyan hangon mondta volna ezt, mint ahogy én gyönge hangommal kénytelen vagyok itt a Házban beszélni, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőhaloldalon.) akkor kétségtelen, hogy egy szót sem értettek volna. Hogy^ ez a rendőrre való hivatkozás miképpen történt és hogy ez valami fenyegető alakban történhetett volna, ezt valóban nem hiszem és ez csak félreértés lei 1 "-tett. (Friedrich István: Itt ülnek a tanuk! — Petrovácz Gyula: A főváros küldöttsége állítja! Ezt mondották a főváros küldöttségének: Takarodjanak, mert rendőrt hívok! — Bródy Ernő: Fel voltak háborodva ezek az urak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Bródy Ernő: Elégtételt tessék adni! — Petrovácz Gyula: Ezek csak szavahihető urak! — Zaj.) Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Hogy ilyen kifejezések használtattak volna s hogy ezt éppen az a tisztviselő tette volna, Barsy Aladár miniszteri tanácsos, aki számtalan ilyen ünnepély rendezésében résztvett — aki eddig mindig úgy volt ismeretes, mint a lehető legtapintatosabb és legudvariasabb, (Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon. — Friedrich István: így nehéz valamit elintézni!)* ezt alig vagyok képes elhinni. Alig hihetem, hogy ő ilyen tapintatlan és mondjuk durva kifejezéssel illette volna az urakat, (Bródy Ernő: Azt mondta: Takarodjanak!) ezt én nem tudom elhinni. (Friedrich István: De miniszterelnök úr, itt ülnek a képviselők, akiket ugyanúgy elzavart! Tízméternyire a miniszterelnök úrtól: Dinnyés, Kun Béla, Kasnya, azután Urmánczy! Ez így van kérem! — Elnök csenget.) Arról volt szó, hogy a katonai küldöttség mögött maradjanak megfelelő sorrendben. Itt csakis sajnálatos félreértésről lehet szó, (Kun Béla: Hlatky Endre hozta helyre a hibát! Gavallér volt, úriember!) amelyet a képviselő urak és a városi kiküldöttek (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mint irányukban való sérelmet fogtak fel és fognak fel. Legyenek meggyőződve, hogy sem a kormánynak, sem az egész kormányzatnak, sem a honvédségnek (Friedrich István: Ezt tudjuk kérem! — Petrovácz Gyula: Meg vagyunk győződve róla!) abszolúte nem lehet intenciója, hogy itt bármikor valami kellemetlenség vagy súrlódás támadjon katonák és civilek között (Felkiáltások a baloldalon: Természetes! — Bródy Ernő: Budapest törvényhatóságát sértették meg!) és éppen, amikor kegyeletes ünnepélyre vonul fel az ország egész közönsége, akkor történjék valami ilyen eset % (Ulain Ferenc: Tapintatlan volt az a tisztelt úr! — Bródy Ernő: Adjon elégtételt Budapest törvényhatóságának!) Méltóztassék ezt a felvilágosításomat tudo-^ másul venni. Erre a dologra vonatkozóan töb-' bet igazan nem tudok mondani. (Buchinger Manó: Ha megcsinálják a, titkos választójogot, akkor kibékülünk! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik Kertész Miklós képviselő úr. Kertész Miklós: T. Képviselőház! Mielőtt a honvédelmi tárca költségvetésének egyes részj létkérdéseire kitérnék, mindenekelőtt az előadó Farkas Elemér képviselő úrnak néhány elvi jelentőségű megállapításával, beszédének néhány elvi jelentőségű részletével kívánok foglalkozni. Beszéde befejező részében a képviselő
