Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 9 úr a következőket mondotta (olvassa): «Vagy komolyan akarják a genfi konferencia urai a békét és akkor komolynak kell lennie a leszerelési konferenciának is, akkor eredménnyel is fog az végződni, vagy pedig nem. A magyar nemzet felfogása szerint úgy érzem, hogy ezt a konferenciát csak egy gondolat uralhatja, ez pedig a teljes egyenjogúság ezen a vonalon.» Szükségét érzem annak, hogy ebben az összefüggésben a szociáldemokrata munkásmozgalomnak, mégpedig nemcsak a magyar, hanem az egész világ szociáldemokrata munkásmozgalmának hivatalos álláspontját itt leszögezzem, mégpedig annak a jelentésnek alapján, amelyet a szocialista munkásinternacionale titkársága a Bécsben tartott kongresszus elé terjesztett a múlt év júliusában. A t. Ház nem fogja rossznéven venni, ha ezt az eredeti német szöveg alapján olvasom fel. Két rövid bekezdés az egész (olvassa): 1. Das System der Abrüstung kann stabil und endgültig nur auf der Gleichheit der Pflichten begründet werden. Nichts wäre für den Frieden verderblicher, als die Siegervölker und die besiegten Völker auf die Dauer nach verschiedenem Recht behandeln zu wollen. Der I. G. B. und die S. A. I. verlangen, dass schon bei der Konferenz von 1932 ein entscheidender Schritt zur Gleichheit gemacht werde. 2. Man darf nicht daran denken, die Gleiheit durch die Wiederausfrüstung der auf Grund der Friedensverträge entwaffneten Länder herzustellen. Der Abrüstungsvertrag darf nicht die Gelegenheit zu einur Aufrüstung ir gen welch er Art bieten. Er darf aber auch nicht eine Stabilisierung der Rüstungen bedenten, die van der Arbeiterklasse als eine Herausforderung angesehen werden würde. Der I. G. B. und die S. A. I. verlangen eine wesentliche, sofortige und allgemeine Herabsetzung der Rüstungen.» T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ez világosan, minden félreértést kizáró módon leszegezi azt, hogy a világ legnagyobb politikai szervezete, a «Szocialista Munkásinternacionale» és a «Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége» elítéli és a legsúlyosabban megbélyegzi azt az egyenlőtlenséget, amiely a leszereltség tekintetében fennáll, de ebből azt a konzekvenciát vonja le, hogy nem a leszerelt országokat kell a többiekkel, tehát a még le nem szereltekkel egyenlő mértékűre felszerelni, hanem a leszerelés kérdésében egy erélyes, gyors, átfogó tempót megvalósítva, a leszerelést, — amelyet különben a békeszerződések mindenütt egyformán becikkelyezett pontjai meg is ígérnek — végre kell hajtani annál is inkább, mert a nyomorgó, pusztuló világ ezeket a terheket egyszerűen nem képes elviselni és nem képes ezeket kiizadni. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Az imént felszólalt szociáldemokrata t. képviselőtársamat több olyan közbeszólás és megjegyzés zavarta meg. amelyekből a t. közbeszóló képviselő uraknak aa iránti érdeklődése nyilvánult meg, hogy vájjon a szomszéd országoknak a szociáldemekratái s általában a szociáldemokraták ebben a kérdésben milyen magatartást tanúsítanak. Nos, én kijelenthetem, t. Ház, hogy a szociáldemokrácia — amint ezt itt is tette —minden országban egyik legfontosabb és legszentebb kötelességének tartja, hogy a leszerelés megvalósítása és a béke megalapozása érdekeben küzdjön. Kötelességének tartja ezt annál is 1. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 271 inkább és annál nyomatékosabban, mert úgy érzi és úgy tudja, hogy merőben megváltozott a világ képe a legutolsó néhány évtized lefolyása alatt és ha valamikor a régi időkben tal an tényleg a testi erőnek, a bátorságnak, a felkészültségnek és az egyes országok fegyveres erejének az Összemérése volt a háború, akkor a mostani világban azt mondhatnám, a háború szinte 90% -ig a civilek problémájává vált. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) r A háború a civilek problémája nemcsak azért, mert a régi időknek ez a talán akkor még lovagiasabb és férfiasabb módszere újabban elenyészik és megszűnik, hanem azért is, mert a háborús metódusok olyan körre terjednek ki a technikának aggasztó méretű megnövekedése, másrészt pedig a háború hihetetlen elaljasodása folytán, hogy ez a körülmény semmi egyéb, mint a frontmögötti civil lakosság ellen folytatott irtó hadjárat s végeredményben, végső analízisében magának a kultúrának és a civilizációnak kiirtása és tönkretétele. Hogy a civilek ebben a tekintetben régtől fogva reklamálják jogukat, erre vonakozólag lehet talán egy egészen megtámadhatatlan autoritásra hivatkoznom és ez nem kisebb ember, mint Immanuel Kant, aki ezelőtt nem kevesebb, mint 137 esztendővel megmondotta azt (olvassa): «Tegyük fel, hogy a polgárok hozzájárulása szükséges elhatározni, legyen-e háború vagy ne legyen. A polgárok nagyon jól meggondolnák, hogysem ilyen rossz játékba kezdjenek. Hiszen a háborúnak minden szorongattatását kellene evvel magukra vállalni. Például hogy: maguk katonáskodjanak; a háború költségeit a saját vagyonukból előteremtsék; a pusztulást, amit az maga után hagy, nagy bajlódással helyreállítsák; a baj betetőzése gyanánt més a békét magát is megkeserítő adósság terhét is maguk vállalják, amely a közeli mindig új háborúk miatt soha egészen letörlesztve nem lesz.?> Azv emberiség életének egyik legnagyobb lángelméje 1795-ben mondotta ezeket és azóta még mindig nem tanult az emberi nem legnagyobb fiai egyikének ezekből a megállapításaiból és e pillanatban is katonák tanácskoznak Genfben azon, hogy saját hivatásukat miként tegyék feleslegessé. El lehet képzelni, igen t. Képviselőház, hogy olyan emberek, akiknek életeleme és exisztenciája az, hogy háborúk legyenek, hogy hadseregek legyenek, hogy háborús felkészülés legyen, sőt, hogy az, mindenképpen fokozódjék és növeltessék.majd komolyan fosnak leszerelést csinálni és hogy valami jó származhatik abból, ami ezidőszerint Genfben végbemegy? A népek tisztában vannak azzal a szörnyű világcsalással, amely ott ezidőszerint végbemegy és tudják azt, hogy amíg a kapitalisztikus társadalmi és termelési rendszer fennáll, addig a háború megszüntetésére nem is lehet számítani. \ De ennél többet is tudnak: szerte a világon mindenütt szembeszállnak a széles munkástömegek a háborús katonai klikkeknek'magatartásával és szempontjaival, mert tudják, hogy a háború tulajdonképpen nem más,mint a fegyverkezési világkapitalizmus üzlete. Itt van a kezemben egy kis füzet. A legszebb és legjobb beszédek egyike van benne, amit csak ebben a kérdésben valaha elmondottak. Címe: «Az ágyúkereskedők a béke ellen.» (Les Marchands de Canons contre la Paix.) És ezt a francifi parlamentben, tehát a világ legjobban felszerelt országában, a legna-