Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-90

254 Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1932 május 2Jf-én, kedden. A gyógykezelés, a kórházi ápolás szegénységi bizonyítványhoz van kötve. Tegyük fel, hogy egy hadirokkantnak, aki súlyos baja miatt gyógykezelésre szorul, véletlenül van egy kis viskója valahol a környéken, akkor már nem kaphat szegénységi bizonyítványt, nem részesül kórházi ellátásban, nem tudja ni agát gyégyíttatmi. Azt hiszem, nem kell külön jogot váltania a hadirokkantnak ahhoz, (Ügy van! a baloldalon.) 'hogy ő bármilyen gyógyellátásban vagy gondozásban részesüljön, es ezért helyesnek tartanám, ha nem szegénységi bizonyítvány kiváltására utaltatnék és szegényjogon bíráltatnék el ^iz ilyen esetekben, hanem rokkantsági jogon és ezen a rokkantsági jogon biztosítanák számára a gondoskodás előnyét. Szóvá kell tennem a temetési segély kérdését is. A temetési segély címén az elhunyt által élvezett járadék háromhavi összege nyujtatik. Ez a 25%-os rokkantnál legénységi állományban 3 pengőt, legénységi hadiözvegynél 5 pengőt tesz ki. Lehetetlen ebből az öszszegből a végtisztességet nyújtani, (Ügy van! a baloldalon.) rendesen, méltóan megadni, és azt kell, hogy kérjem, hogyha már az életben nem gondoskodtunk a hadirokkantakról, legalább azt tegyük lehetővé számukra, hogy végtisztességük ' tisztességben, méltányos becsülettel adassék meg. Szólnom kell a felülvizsgálatok revíziójáról is. (Helyeslés a baloldalon. — Kun Béla: Nagyon séremes!) A kerületi illetékes igénymegállapítóbizottság szakorvosok bevonásával hozott határozatait a rokkantak megvizsgálása nélkül változtatta meg nem egy eseben a. népjóléti, minisztérium, és akiről a bizottság orvos közbenjöttével százszázalékos rokkantságot állapított meg, arról 75—50%-os rokkantsági fokot állapítottak meg. Elismerem, hogy takarékoskodnunk kell és szükséges is mindenütt takarékoskodni, de ha van egy hely, áttol takarékoskodni nem szabad, úgy ez az, ahol a rokkantakról van szó. mert nem lehet valakinek a bőrére, aki a bőrét már vásárra is vitte, takarékoskodni. (Jánossy Gábor: Ebben csak orvosok döntsenek, ne pedig jogászok és közigazgatási tisztviselők! — Kun Béla: Sokszor az orvosok is úgy vannak utasítva! — Meskó Zoltán: Azt nem lehet, nem szahad egy társadalmi osztályt megbántani! — Hodossy Gedeon: Orlvost nem lehet utasítani! — Kun Béla: Mégis olyan volt ,a látszat ! — Jánossy Gábor: Orvost nem lehet befolyásolni! — Hodossy Gedeon: Az orvos eskü alatt vizsgál, és őt utasítani nem lehet! — Kun Béla: Nem rigorozitás kell, hanem szív és lélek! Ezt kell tudnia az oryosnak is, aki rokkantakat vizsgál! — Meskó Zoltán: Ebben igaza van! — Jánossy Gábor: A szónok is szeretne már egy szót szólni!) Szabad talán nekem is néhány szót szólnom. (Derültség.) A rokkantaknak a'mai munkanélküliségben munkaalkalmakhoz való juttatása súlyos probléma akkor, amikor tudjuk, hogy még a teljes ép és egészséges is csak nagynehezen tud munkához jutni. Azonban ^ ezen a téren is helyes az, ha beavatkozó intézkedés is történik a .rokkantak érdekében. Méltóztassanak körülnézni a külföldön, meg méltóztatnak állapíthatni azt, hogy a külföldi államoknak, a hadviselő államoknak legnagyobb része rendeletek útján szorította a nagyipart és a nagykereskedelmet arra, hogy rokkantakat alkalmazzanak könnyű munkára (Helyeslés.) ott, ahol a rokkantak is elvégezhetik a munkát. (Jánossy Gábor: Ügy van! Nem tanácsok, hanem kényszerítőeszközök kellenek!) Ha méltóztatnak külföldön nagyobb gyárakban megfordulni, vagy nagyobb üzemek előtt elmenni, meg méltóztatnak iátni azt, hogy a munkafelügyelői és portási állásokat majdnem kizárólag rokkantak töltik be. En még nem is kérem azt, hogy rendeleti úton szoríttassék erre itt is a nagyipar és a nagykereskedelem, (Jánossy Gábor: Ha máskép nem megy, akkor úgy!) de legalább az állami üzemek mutassanak példát arra, hogy könnyű munkákra, amelyeket rokkantak is elvégezhetnek, (Fráter Jenő: Ugy van!) legelsősorban rokkantakat alkalmazzanak. (Úgy van! Ügy van!) Szólnom kell arról a kérdésről, amelyről az igen t. előadó úr is szólott, hogy az állami engedélyek és a különböző állami előnyök elsősorban a rokkantakat illessék. (Kun Béla: A rokkantak elől sokszor elhalásszák más protekciósok.) A sorsjegyárusítási és a dohánytőzsdeengedélyek terén kellene, hogy a rokkantak előnyben részesüljenek. Megállapítom, azt, hogy igenis kaptak rokkantak is trafikengedélyeket, de künn a külterületeken, olyan területeken, ahol exisztenciájuk még jobban tönkrement, mert a házbérrevalót sem voltak képesek megkeresni. (Jánossy Gábor: Arra csak a madarak repülnek!) Ezzel szemben azonban, sajnos, látunk az utcákon és a kapualjakban télen, hóban-fagyban és máskor is a hideg aszfalton könyörgő, szánalmas rokkantakat, akik csonka karjukat nyújtják ki alamizsnáért, szégyenére a magyar társadalomnak és szégyenére valamennyiünknek, akiknek itt legelsősorban a róluk való gondoskodásról kellene tárgyalnunk. (Ügy van! Ügy van!) Juttatott a rokkanttársadalornnak a földbirtokreform is, de ez a földbirtokreform, amely a rokkantaknak juttatott, nem előnyt, hanem még inkább terhet jelentett. Ha pl. holdanként 10 mázsa termést veszünk alapul, — amit nem lehet — akkor vetőmagra 100 kilogrammot, a személyzetre, cséplésnél 100 kilogrammot, trágyázásra 80 kilogrammot, fuvarozásra 50 kilogrammot, vetésre, szántásra, boronálásra és vetőgépre 80 kilogrammot, hordásra 100 kilogrammot, közadóra holdanként 100 kilogrammot, a megváltási ár törlesztésére 20 aranykoronás tiszta jövedelemnél 240 kilogrammot véve, összesen tehát 850 kilogramm búzaterhet, akkor mindössze 150 kilogramm maradna, így tehát a kiosztott földek átlagtermését 10 mázsa búzában megállapítani lehetetlenség. (Kun Béla: TTgy van! —- Csikvándi Ernő: Nem minden évben van így!) Csak a mostani helyzetet veszem. (Jánossy Gábor: Most van készülőben a. megváltási ár törlesztési részletének leszállítása! — Farkas István: Már két év óta mindig ígérik!) Nem azért hoztam fel ezt, mintha a földbirtokreform intenciója nem az lett volna, hogy segítsen, csak meg akarom állapítani azt, hogy, sajnos, nem segítséget, hanem végeredményben még inkább terhet jelentett. Fel kell még hoznom a közlekedési kedvez-^ menyek kérdését is. fel kell hoznom azt, hogy a közlekedésügy terén milyen állapot van nálunk a rokkantakra nézve és milyen állapot van másutt. Nem beszélek a nagy nyugati államokról, de beszélek egy Balkánállamról, amely legalább