Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának 8 vény és a többiek semmi? Az Oti. törvény semmi?) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni nekem, hogy e kettőn kívül, amit az igen t. képviselőtársam most nagy fáradsággal megtalált, még vannak társadalmi problémák, még vannak olyan bajok, amelyeken segíteni kellene és segíteni lehetne, (Homonnay Tivadar: Például az egyházi karitász felekezetre való tekintet nélkül!) De méltóztassék megengedni, hogy itt egy kissé visszatérjek már most Túri Béla igen t. képviselőtársamnak egyik megállapítására. Túri Béla igen t. képviselőtársam párhuzamot iparkodott vonni a szoeiáldemokratapárt taktikája és politikája, valamint a keresztényszociális párt taktikája és politikája között és mintegy védekező álláspontra helyezkedve, iparkodott bennünket beszéde folyamán támadni. Azt mondotta, hogy a szociáldemokratapárt munkája és működése nem lehet áldásos, nem lehet hasznos a közre, a társadalomra nézve, mert a szociáldemokratapárt osztályharcot folytat és ezzel mintegy fából faragott éles karddal iparkodott felénk sújtani, gyöngíteni iparkodott mindazt, ami itt délelőtt elhangzott. Mélyen t. Képviselőház! Túri Béla — és mivel valószínű, hogy egész pártja egységesen vallja ezt — nagyon jól kell, hogy tudja és tudják, hogy az osztályharcot csinálni nem lehet. Még nem voltak szociáldemokraták, még nem voltak vörös elvtársak, amikor az osztályharc már régesrégen megvolt. Az erős ebb az erő jogán iparkodott mindig a gyengébbet igájába hajtani, a gyengébbet a saját maga részére kihasználni. Az ősembertől kezdve (Fráter Jenő: Kain is így csinálta!) egészen az ellenforradalmi szellemű egységespártig, az erősebb az erő jogán, az erőszak jogán iparkodott és iparkodik a gyengébbet leigázni. (Fráter Jenő: Az ész jogán! — Farkas Elemér: Ez így van és ez a baj a világon!) Nagyon örülök, hogy igen t. képviselőtársam megállapításaimat osztja, de szeretném, ha igen t. Túri Béla képviselőtársam és a kereszténypárt minden tagja is elismerné azt, hogy osztályharc van. Osztályharcot csinálni nem lehet és nem is csinálnak. Osztályharc ősidőktől fogva volt és van. (Farkas Elemér: Az osztályharcot csak élezni és kihasználni lehet!) Megnyugvással szolgáljon t. képviselőtársam nak, teljesen osztom, hogy azt az erősebb mindig és minden esetben élezni iparkodik, a gyengébb pedig mindig védekező állásban van. Ez így volt és így marad mindaddig, „amíg ez a társadalmi rendszer, amíg ez a tőkés társadalmi rendszer megmarad. Ezt akarjuk mi megváltoztatni. Mi ellene vagyunk az osztályuralomnak. De hogy ez az osztályharc megvan, ezt igazolja az őskortól kezdve, a legrégibb időktől kezdve a szabadok és rabszolgák szembehelyezkedése, a patríciusok és plebejusok ideje és kora, igazolja a hűbériség és a jobbágyság, a céhmesterek és a legények osztályhelyzete, ma pedig a burzsoázia és a proletárság: egymással szembeni helyzete. Ez tehát megvan. Ha pedig megvan, akkor, ha én a keresztényszocialista párton ülnék is, iparkodnék éppen a gyengébb félnek, az elnyomott, jogtalan népnek az érdekében szembeszállni az erősebbel. (Kocsán Károly: Ezt tesszük!) Nagyon csábító volna egy példára hivatkoznom t. közbeszóló képviselőtársam. Azt mondhatnám, hogy elismerem, hogy a pápa tudja mindezt, de vájjon tudják-e ezt a keresztényszocialisták? (Tobler János: Maguk se tudják már ?. ülése ÎÙBÈ május tèê-an, hétfőn. 197 mindazt, amit Bébel mondott!) De Bébel szellemében dolgozunk, önök azonban nem dolgoznak a «Rerum novarum» szellemében. (Felkiáltások a közéven: Ugyan! Ugyan!) Jól van t, képviselőtársam, !hát térjünk a rerum novarum ügyére. Én azt mondom, ha önök ebben a szellemben akarnának dolgozni, akkor nem volna szabad ezt a költségvetést megszavazniuk. Nem volna szabad, — ismétlem — megszavazniuk, mert ha van egy javaslat, ahol a szenvedő, nyomorgó magyar népnek az érdekeit védeni lehet, ha van egy törvényjavaslat, illetőleg egy költségvetési javaslat, ahol a falu szegényeinek, a nyomorgó anyáknak, szülőknek és szenvedő gyermekeknek az érdekeit védeni lehet, akkor ez a törvényjavaslat az. És mit látunk? A t képviselő urak itt felállnak, elmondják beszédeiket, amelyekben felsorolják mindazt, amit különböző téren szeretnének, de megfeledkeznek azoknak a fájdalmas problémáknak a feszegetésérő 1, amelyekről pe dig beszélni kell. Én egy pillanatig nem hallottam az igen t. keresztényszocialista képviselő urak részéről egy hangot sem ennél a javaslatnál arról, amellyel pl. a hadirokkantaknak szörnyen szomorú és fájdalmas helyzetét iszóyátették volna. (Farkas Elemér: Majd meg fogja hallani a honvédelmi tárcánál. — Tobler János: Ez önöknél csak egy konjunktúra-jelszó! — Zsindely Ferenc előadó: Előadói beszédemben is szóvátettem! — Tobler János: Bocsánatot kérek, t. előadó úr, ön nem keresztényszocialista képviselő!) Méltóztassék vigyázni, mert a mitgefangen, mitgehangen elvénél fogva önre is sor kerülhet. Túri Béla t. képviselőtársam egy pillanatra sem tette szóvá azokat a sérelmeket és fájdalmas számokat, amelyek itt sírva és kiabálva kérnek orvoslást. Hát a t. kereszténypárt nem látja, vagy nem akarja tudomásul venni azt, hogy a népjóléti tárcánál például a takarékosság szent elvének hangoztatása alapján a közegészségügyre 6,900.770 pengővel kevesebb van előirányozva? Nem méltóztatik tudni, t. kereszténypárt, hogy az egészségügyi intézményekre 1,622.300 pengővel, a gyermekvédelemre 4,115.840, a fertőző betegségek elleni védekezésre 134.500, a népbetegségek elleni védekezésre 230-000, a bába- és ápolóképzésre 26.850, a hadirokkantak támogatására 2,436.000, az állami elme- és ideggyógyintézetekre 160.890, a nem állami gyermekmenhelyeken lévő gyermekek intézeti elhelyezésére 115.000, a háború anyagi károsultjainak támogatására 1,600.000 pengővel van kevesebb előirányozva a tavalyi öszszegnél. Kérdezem teljes tisztelettel Túri Béla t. képviselőtársamat: nem lett volna-e okosabb ma ezekkel a kérdésekkel, ezekkel a számokkal foglalkozni, amely számok mögött irtózatos szenvedés és nyomorúság kiált a magyar parlament segítségéért. Ahelyett, hogy itt bennünket támadott, okosabb és értékesebb lett volna érdekes felszólalása, mert hiszen valamennyien ismerjük a gyermekvédelem elhanyagolt, szomorú sorsát, tudjuk, hányszor tízezer gyermek várja a segítséget, elhagyott gyermekek, akiket a sors kegyetlen szeszélye kidobott a társadalomba, akik szülői védelem nélkül vannak. Az államra hárulna az a kötelesség, hogy ezeknek a gyermekeknek jövőjéről kellő mértékben gondoskodjék. Kérdem, hogy ugyanakkor, amikor a belügyi tárcának egyes tételeit óriási összegekkel felemelték, nem lett volna-e helyesebb, ha a gyermekvédelemről, a jövő magyar generációról gondoskodtak volna,