Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

196 Az országgyűlés képviselőházának most már a belügyniinisztériuni rendelkeznék. Annakidején volt egy nagyszerűen felépített közegészségügyi osztálya a belügyminiszté­riumnak, ahol igazán szépen és eredményesen dolgoztak. Most jön a kereskedelemügyi mi­nisztérium is, mert a szociáldemokratapárt azt kívánja, hogyi ezek a kérdések a kereske­delemügyi minisztérium hatáskörébe tartoz­zanak. Az ipari munkások biztosításra tehát ide­tartozzanak. Ha nézem a honvédelem közegész­ségügyét, nagyon természetes, hogy ezen az alapon a honvédelem közegészségügye fog tar­tozni a honvédelmi minisztériumüoz. Ha né­zem, a klinikákat, az orvosképzést, a bábakép­zést, akkor ezek a kultuszminisztériumhoz fog­nak tartozni és ezenkívül itt van most az előbb említett földinívelésügyi minisztérium: olyan dzsungel lesz ez, olyan fej nélküli ren­dezés lesz, amelyet megérteni nem lehet. Nem. tudom megérteni, hogy itten miért kell az il­lető tárcának, vagy pártoknak a közegészség­ügyben a szociálpolitikában duelluniot vívni? Ha már egyszer jövünk ilyen javaslattal a Ház elé, miért nem lehet ezeket a kérdéseket közös nevezőre hozni. Egy szociálpolitikai fő­osztály keretén belül mindezek a közegészség­ügyi intézmények, közegészségügyi rendelke­zések gyorsabban, eredményesebben és haté­konyabban volnának elintézuetők, amint azo­kat tényleg el is intézték a most elmúlt öt esztendő alatt. Ezt a részt be is fejezem. Szerettem volna még kérni az igen tisztelt miniszterelnök urat csak pár szóval, — már az általános vitánál rámutattam erre — hogy az Oti. alkalmazot­takkal szemben is ugyanazokat a mértékeket méltóztassék alkalmazni, mint a többi közszol­gálati alkalmazottakra. Sajnos, magáról az üti.-ról most már nem tudok beszélni. Nines időm. Az 1927 : XXL tcikk egyenlő elbánást biztosít az állami alkalmazottakkal, az 1930: XLVII. tçikk pedig azt mondja, hogy a lét­számcsökkentést hat éven keresztül kell ke­resztülvinni, csak tíz százalékkal szabad leszál­lítani és emellett ezt is kihalási rendszerrel, illetőleg a megüresedett állásoknak be nem töltésével. A t. kormányt arra kell kérnem, hogy a most; június végén elbocsátandó alkal­mazottakra ugyanezzel a mértékkel méltóz­tassék mérni. Talán lesz még alkalmam egyik-másik tárcánál felszólalni, csak még egy kérdéssel kívánnék foglalkozni. Azzal zárom beszéde­met, — kérek még egy percnyi türelmet — hogy nincs igazuk azoknak, akik azt hirdetik a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett, hogy az ínségesek átmeneti megsegítése felesleges. Nem, feltétlenül szükséges, mert azoknak a nagy hadserege mellett, akik eredmény nélkül keresnek munkát, akik saját hibájukon kívül megrokkantak, vagy tehetetlenek, meg kell alkotni a karitász nagy hadseregét, azt a had­sereget, amely gondoskodik ezeknek a súlyos bajbajutottaknak megsegítéséről, szenvedéseik enyhítéséről. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar: Befejezem. Az ember­védelem tragikus krízisét éljük. Nincs más megoldás, mint az, hogy támogassa a kor­mányzat azokat a szervezkedéseket, azokat a lehetőségeket, amelyek a nyomor enyhítésére már útban vannak. Igen t. Ház! Elsősorban felhívom a kor­mányzat figyelmét a családgondozásra és a szociális szakmunkára. Minél nagyobb az állam teherviselő képességének hiánya, minél na­39. ülése 1982 május &8-an, hétfon. gyobb a nyomor és a nélkülözés, annál nagyobb szükség van a családgondozásra és minél na­gyobb a nélkülözés, annál nagyobb szükség van a szociális szakmunkára. Ezeket a szociális szakmunkákat tehát szakszerű reform alá kell venni és az a szakszerű reform pedig nem egyéb, mint a szociális munkával foglalkozó egyének szakszerű kiképzése és a szociális szer­vezetek belső rendjének és külső kooperációjá­nak megteremtése. Ezekkel a kérdésekkel majd más alkalommal kívánok foglalkozni és kérem a kormányzatot, hogy azt a munkát, amelyet a katolikus és egyéb karitász, Vöröskereszt, a Szociális Misszió és a székesfőváros szegény­gondozói akciója kifejt, segítse elő. T. Ház! Egy mondattal fejezem be a beszé­delmet és pedig azzal, hogy bármilyen erős a magyar társadalom, bármilyen kiváló munkát fejtenek ki a missziók, jótékony hölgyek és egyesületek, a nyomoron nem tudnak enyhíteni, a társadalmi betegségek és nyomor ezer sebét nem fogják tudni meggyógyítani anélkül, hogy ne legyen egy központi szerv, amely egységesen intézkedik, s amely szerv egyformán, a társa­dalmi osztályokra való tekintet nélkül, minden­kinek a nyomorán segíteni kíván. A miniszterelnök úr iránt bizalommal vi­seltetem és a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következikH Takách Géza jegyző: Mojzes János. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Takách Géza jegyző: Esztergályos János. Esztergályos^ János: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde megkez­désekor pártom egyik tagjának felszólalásával foglalkozott, felszólalásának azzal a részével, amelyben megállapította, hogy Marx Károly előbb élt és előbb dolgozott, mint XIII. Leó, aki a Rerum Novarumot írta. Előttem szólott igen t. képviselőtársam azzal iparkodott ezt a meg­állapítást gyöngíteni, hogy Jézus Krisztus még előbb élt, mint Marx Károly. Teljesen igaza van igen t. képviselőtársamnak, mert ez elvi­tathatatlan tény, legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban nekem teljes tisztelettel és a fel­szólaló képviselőtársam részéről elhangzottak alapján a következő megállapítást tennem: ha Jézus Krisztus most élne, egészen bizonyos, hogy Jézus Krisztus itt ülne a mi sorainkban. (Derültség. — Homonnay Tivadar: Egy bizo­nyos, a kufárokat kiverné!) Ezzel szemben azt is bizonyosnak tartom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam és tiszteletreméltó pártja ebben az esetben Pon­cius Pilátus kormányát támogatná. Az igen t. képviselőtársam felszólalása ugyanis nem mu­tatott más színt, mint amit délelőtt pártjának egy nagyon tekintélyes tagja, Túri Béla igen t. képviselőtársam megrajzolt. (Homonnay Tiva­dar: Azért vagyunk egy pártban!) Túri Béla igen t. képviselőtársam beszédét élénk figye­lemmel kísértem és ez alkalommal is kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy a t. kereszténypárt tagjainak felszólalásai és a cse­lekedetek között óriási nagy különbség van. Túri Béla t. képviselőtársam is, az előttem szóló t. képviselőtársam ugyancsak iparkodott felszó­lalásában a szociális érzéknek kifejezést adni, de ha keresem tíz esztendő óta az ott elhang­zott felszólalásokkal párhuzamosan a cselekede­teket s ha összehasonlítom a cselekedeteket a felszólalásokkal, akkor azt látom, hogy óriási nagy ür van a felszólalások és a tények között. (Homonnay Tivadar: A munkásbiztosítási tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom