Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 8 6, ülése 1932 május 18-án, szerdán. 13 időm a házszabályok zsugorisága következté­ben, hogy ezeket itt mind előterjesszem. Mél­tóztassék megnézni, tömegével érkeznek hoz­zánk a levelek. Mi valamennyit approbáljuk és sajnos, valamennyit indokoltnak és igaznak kell megismernünk. Vannak itt különböző dolgok. Mezőgyánból — csak befejezését idézem — azt mondja az egyik levél (olvassa): «A csend­őrség Zsadányból átjött Biharnagybajomra. Pedig már nálunk a falun, az éhhalál közeleg. Nincs munka, nincs kenyér, csak megőrölt ideg. Nincs védelmünk, csak nyomor tanyánk, bánatunk és keservünk.» A magyar rög robo­tosainak egyszerű hangján panaszkodnak így a csendőrre. T, igazságügyminiszter úr, én ezt nem látom célszerűnek a magyar állam­rezon szempontjából sem. Sarkadról írják (olvassa): «Kardos örs­parancsnok felszólította a két megjelentet, hogy mondta nekik: rendeletet kaptak» — már tudniillik a csendőrök — «mindent meg is fog­nak tenni a szociáldemokratapárt megsemmi­sítésére és mondjanak le,» — tudniillik a be­hivottak — «mert vegyék tudomásul, hogy nálunk» — Magyarországon — «katonai dik­tatúra van és ha szépen nem megy, majd el­bánunk magukkal!» Azután kijelentette még, hogy majd az erősebb győz, menjenek a vá­rosba, ottan szocialistáskodhatnak. Ne gon­dolják, hogy a főszolgabírónak van befolyása, ő egy polgári egyén, hanem majd mi» — ka­tonaság és csendőrség — «s ha kicsik leszünk, van még vámőrség.» (Mozgás*) Eltekintve attól, hogy ostoba zagyvaság, amit ez a levél itt összehord, amellett a jog­biztonságot is veszélyezteti és teljes al aasasa a publikumban az igazságszolgáltatás és a hatalom szervei iránt való bizalomnak. Itt van egy másik levél, a hajdumegyei Egyekről. Egy bizonyos szociáldemokrata mun­kást behívnak három társával. Ez körülbelül három héttel ezelőtt történt. A csendőrök meg­verik. Most hétfőn a balmazújvárosi csendőr­tiszthelyettes kiment vizsgálatot tartani és Antal Ferencet úgy megverte, hogy még a mai napig is ágyban fekvő beteg. Az iratokat összecsomagoltatták vele és azt mondották, menjen Debrecenbe, Holló párttitkárhoz, majd az segít rajta. (ZsUvay Tibor igazságügy­miniszter távozik a teremből. — Reisinger Fe­renc; Kiszökik az igazságügyminiszter úr!) Elnök: Csendet kérek! (Reisinger Ferenc: Tessék visszahíivni az igazságügyminiszter urat, hadd hallgassa ezeket a gyönyörűségeket! — Erodi-Harrach Tihamér: Ez a belügyi táricá­hoz tartozik!) Propper Sándor: Berettyóújfaluról azt ír­ják egyszerű emberek keresetlen szavakkal, hogy ott (olvassa): «...valóságos rémuralom van. Az embereknek nem szahad az utcán meg­állva beszélgetni. Vasárnap Török János, Róth Ferenc és Schwarz Árpád elvtársak az utcán megálltak, hármasban beszélgettek. Sági tiszt­helyettes meglátta őket. Másnap felhívták őket a községházára, ahol Szécsényi törzsőrmester az iránt érdeklődött, hogy miről beszélgettek. Amikor azt mondták, hogy ártatlan dologról, akkor mind a hármat megpofozták és figyel­meztették, hogy ne merjenek az utcán össze­állni beszélgetni.» (Zaj a szélsőbalolealon.) . •• T. Képviselőház! En ezt csak az idő rövid­sége miatt nem folytatom. A belügyi tárca költségvetésének kapcsán majd a többieket is módunkban lesz előterjeszteni. En csak arra akartam itt az igazságügyi kormány figyelmét felhívni, hogy az igazságszolgáltatás indulásá­nál, kezdeténél, első fokozatánál is ügyeljen arra, hogy az igazságszolgáltatás európai sza­bályainak megfelelően menjenek végbe a dol­» ok- , .. . j.. T. Képviselőház! Az igazsagugyminiszte­riumból kellene kisugározni a megbékélés szel­lemének. Ez az én felfogásom. Elismerem, hogy a mai korszakban ez naiv gondolat, de még sincs más fórum ebben az országban és nincs más hely, ahol ezt szóvá lehet tenni, és nincs más fórum, amelytől ezt lehetne igényelni és követelni. Ez az ország szörnyű szociális és gazdasági nyomorúságban sínylődik. Most ezt még tetézik a lelki nyomorúsággal, és tessék elhinni, mélyen t. Képviselőház, az agyonterro­rizált nép nem tud felemelkedni, nem tud ki­emelkedni ebből a mély szociális és gazdasági nyomorúságból, amelybe ez az uralmi rendszer taszította a népet. Szóvá kell azonban itt tennem, t. Kép­viselőház, a könnyelmű vádemeléseket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legutóbb a mentelmi bizottságban a Dréhr-ügy tárgyalása kapcsán a mentelmi bizottság úgyszólván egy­értelműen rótta meg a budapesti királyi ügyészséget a könnyelmű, laza vádemelésért. Azt annak idején érthető okokból igyekeztek elsimítani, az igazság, a valóság azonban itt maradt, ..megmaradt a könnyelmű vádemelé­sekkel. Özönével zúdítják a pöröket azokra a világnézeti és pártcsoportokra, amelyek nem • hajlandók ennek a kormányzati rendszernek minden bűnét... Elnök: A t. képviselő urat figyelmeztetnem kell,-hogy megjegyzései olyan természetűek, amelyek egy közhatóságot úgy érintenek, aho­gyan egy képviselőnek azt nincs joga bírálni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ezek­nek a bizonyos közhatóságoknak is kell, hogy legyen egy fölöttük álló fórumuk. (Zaj a szélüő­baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: A szuverén törvényhozás fölötte áll "fennek a közhatóságnak... (Reisin­ger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ...és egyébként is ezt a közhatóságot a kormány irányítja, ez a kor­mány utasításai és parancsai szerint jár el. Minthogy pedig köztudomás szerint az 1848. évi III. te, amely a miniszterek felelősségéről szól, ezidőszerint még érvényben van, a mi­nisztérium tehát felelős az ügyészségek tény­kedéseiért. En az ügyészségeket bírálom, ké­sőbb a bíróságokat is fogom természetesen bí­rálni. Ebben a pillanatban az ügyészséget bí­rálom és az ország érdekében károsnak és haszontalannak tartom a könnyelmű vádeme­léseket. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reis'inger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Reisinger képviselő úr maradjon csendben. En türelemmel és nyugalommal hallgatom meg a képviselő úr előadását. Hogy a házszabályoknak és a tör­vényeknek mennyiben felel az meg, azt én fo­gom elbírálni, nem Reisinger képviselő úr. Propper Sándor: Kérnem kell az igazság­ügyi kormányzatot, hogy amidőn az ügyészek­kel érintkezik, azoknak utasításokat, tanácso­kat, parancsokat ad, ezekben legyen tekintet­tel arra a célszerűségre, amire én most a figyel­mét felhívtam. Itt kell utalnom arra, hogy az egyik leg­utóbbi törvényszéki tárgyalás alkalmával az egyik tanácselnök úr — gondolom Méhes —

Next

/
Oldalképek
Tartalom