Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
14 Az országgyűlés képviselőházának í azt állapította meg, hogy nem jogállam az, ahol embereket ütnek-vernek a hatóságok és ilyen módon terrorizálnak és vallomásokat csikarnak ki belőlük. Méhes nem tartozik a bíráknak ama fajtájához, akik közmegnyugvást keltenek ítéleteikkel, és ha ezt Méhes tanácselnök is szükségesnek tartotta így megállapítani, akkor ebből önként következik az, — és ez irányadó lehet az igazságügyi kormányzat számára — hogy az előzetes nyomozás terén tapasztalható hatósági brutalitásokat és viszszaéléseket valóban meg kell szüntetni és vissza kell parancsolni. Ha nem jogállam az, ahol pofozzák, verik, ütlegelik a gyanúsítottakat, mert azok még nemi vádlottak, hanem csak gyanúsítottak, akkor Méhes tanácselnök megállapítása szerint és ezeknek az okmányoknak birtokában nem nehéz megállapítani, hogy Magyarország nem jogállam. Méltóztassék tehát gondolkodni azon és gondoskodni arról, hogy ez az állapot megszűnjék. A múltkor egy napirendi vita keretében utaltam arra, hogy Angliában már évszázadok óta érvényben és életben van egy jogszolgáltatási institúció, a Habeas Corpus, amely az emberi szabadság és az emtberi méltóság tisztele : téré hivatott. Ezt igen régen, 1679-ben, a Cromwell-féle forradalom után hozta II. Károly, a restaurált király, ellenforradalmi időkben, hatalmas nagy forradalom után, olyan forradalom után, amelyben a királyt is kivégezték és érdekes, hogy a restaurált angol királyság 1679-ben, tdhiát körülbelül a középkorban, nem a XX. században, a humánus században a magyar ellenforradalomból ismert módszerekkel lépett az angol nép elé, mint áj, mint restaurált király, hanem a Habeas Corpus-szal, az emberi élet, az emberi test, az emberi szabadság minősített tiszteletével és védelmével. Ez az igazságügyi intézmény azt jelenti, hogy az ember elsősorban önmagáé, hogy 24 óra alatt mindenkit ki kell hallgatni vagy szabadon kell bocsátani, kihallgatni és átadni az illetékes bíráknak, vagy ina nincs kellően megalapozva a vád, szabadon bocsátani. Miért nem érkezett el még Magyarország, amely szintén a jog hazája, — az elmélet és a jogi irodalom szerint — ahhoz az állapothoz, ahová Anglia már 1679-ben elérkezett? A történelmi eseményekből azután nem nehéz következtetni, nem nehéz megállapítani, hogy Anglia a Habeas Corpus-szal és általában az ő demokratikus és humánus igazságszolgáltatási berendezkedésével a népek élére lendült és a népek élén jár évszázadok óta, világbirodalmi pozíciót tudott magának kivívni, míg Magyarország a speciális magyar módszerek szerint tönkrement, megcsonkíttatott, teljesen eljelentéktelenedett. Felül kellene már emelkedni ezeken a kicsinyes, bosszúálló szempontokon és végre el kellene foglalni az igazságszolgáltatás és a jogszolgáltatás terén egy olyan európai színvonalat, amely egyrészt a XX, századnak, másrészt Európa mai berendezkedettséo-énekj hangulatának megfelel. Tartozom megokolni, amit mondok és itt hivatkozom arra, hogy még ma is a kivételes hatalom alapján kormányoznak Magyarországon. Az 1912 : LXIII. te. még mindig érvényben van, legalább is részben és különösen azokban a vonatkozásaiban, amelyek a közigazgatással és az igazságszolgáltatással kapcsolatosok. 18 esztendő mult el a háború kitörése óta, 14 esztendő mult el a háború befejezése óta és ű. ülése 1932 májue 18-án, szerdán. az 1912 : LXIII. te. még mindig érvényben van és a bíróságok sok esetben még ma is kénytelenek az indokolásba bevenni, hogy 1932. év X hónap X napján elkövetett valamilyen cselekmény, tehát háború idején elkövetett cselekmény. A bíró kénytelen hivatalosan hazudni az indokolásban. Elnök: A képviselő úr szíveskedjék parlamentáris kifejezésekkel élni. Propper Sándor: E szerint bizonyos cselekmények a háború idején követtetnek el, noha a háború már 14 esztendő óta befejezést nyert, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sohasem mondja a bíró ezt, a törvényre hivatkozik, amely más esetekben is megengedi az alkalmazást.) Benne van az indokolásban, hogy az 1912 : LXIII. te. alapján ítél, be kell vennie, hi-! szén a háborús kivételes hatalom alapján ítélkezik, amely törvény csak a háború idejére vonatkozik. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez a tévedés! —Felkiáltások jobbfelől: Jelenleg is érvényben van!) Kérdem, miért van szüksége a kormánynak a háborús kivételes hatalomra, miért kell még mindig a háborús kivételes hatalom alapján kormányozni, miért nem lehetne ezt a háború idejére és a háború céljaira korlátozott kivételes intézkedést kiselejtezni a Corpus Jurisból? Miért kell ennek csökevényeit és maradványait fenntartani és miért kell különösén azokon a területeken életben tartani, amelyek a társadalmi élettel a legszorosabb összefüggésben vannak? Vájjon talán azért, mert a kormány az ország dolgozó népével még mindig hadiállapotban van? Mert más magyarázatot találni nem lehet, csak egyet, mert külső hatalommal hadiállapotban nem vagyunk, a törvény azonban a háborús kivételes hatalomról szóló törvény érvénylben van, tehát Önkénytelenül mindenkinek arra kell gondolnia, — ez a logikus észjárás — hogy a kormány, a rendszer valakivel hadiállapotban van, tehát a dolgozó magyar néppel van hadiállapotban, az ellen viseli a háborút. Hogy ez célszerű-e, én nem tudom, de méltóztassék mérlegelni a dol-\ gokat. Ezen az alapon tartják felfüggesztve az esküdtszéket, ezt az igazságszolgáltatási intézményt, amely már az egész világon polgárjogot nyert és amelynek Magyarországon igazán illusztris előcsatárai voltak, mint Széchenyi, Kossuth és a többiek, akik már évtizedekkel ezelőtt hadakoztak az esküdtszéki intézményárt. Ezt az intézményt, amely a paragrafusokra szorított igazságszolgáltatás mellé állította az igazságszolgáltatásnak egy szabadabban megnyilatkozható formáját, a polgári lelkiismeretet, nálunk a háború óta felfüggesztve tartják, holott főbenjáró ügyekben, sajtó és politikai ügyeikben már a háború előtt megszerzett és kivívott joga volt ez a magyar társadalomnak. Ennek a háborús kivételes törvénynek alapján tartják fenn a sajtószabadság megrendszabályozását. Ennek alapján veszi magának a kormány azt a vakmerőségét és azt az eléggé el nem ítélhető bátorságot, hogy lapokat koboz, lapokat betilt, lapokat beszüntet, lapokat kolportázs joguktól megfoszt és magának tartja fenn azt a kizárólagos jogot, hogy új lap indítása csak az ő engedélyével eszközölhető. Ez is háborús kivételes intézkedés, pedig az 1914 : XIV. te., éz, a híres, sőt mondhatnám hírhedt Balogh—Tiszaféle sajtótörvény, mely az egész világon a legszigorúbb és legantidemokratikusabb sajtótörvény, ennek a mai rendszernek túlságosan enyhe, túlságosan haladó szellemű, és azért tartja érvényben a háborús kivételes hatalom
