Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

192 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A képviselő úr sincs jelen; jelent­kezése töröltetik. Következik"? Petrovics György jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Gróf Szé­chenyi György igen érdekes és értékes folyóira­tában, a «Korunk Szava» legutóbbi szamában tizenhárom pontban sorolja fel azokat a tenni­valókat, amelyek a munkanélküliségnek s ezzel kapcsolatosan az ifjúságnak, de főleg a tanon­coknak és az ifjúmunkásoknak érdekében a teendők között volnának. Sajnos, az idő korlátozott voltára való te­kintettel nem foglalkozhatom részletesen ezek­kel az igen helyes és figyelemreméltó szempon­tokkal, de szükségesnek tartottam ennek hangot adni itt a parlamentben is, mert olyan kérdése­ket vetett fel, amelyek okvetlenül megvalósitan­dók s amelyeket Európa legtöbb államában már meg is valósítottak. Ugyancsak az idő korlátozott voltára való tekintettel nem akarok szólani most az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézetnek és a Magán­alkalmazottak Biztosító Intézetének ügyeiről sem, amely kérdésekkel egyíziben már a szabad orvosválasztás kérdésében tartott interpellá­ciómban részletesen voltam bátor foglalkozni és ugyanakkor szólottam egyúttal e kérdésről, mikor az Ipartestületek Országos Központjáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta a Ház. Ugyanezen alkalomkor voltam bátor szóvátenni a műhely-, bolt- és lakbérek kérdését, amelyekkel éppen ezért ez esetben nem kívánok foglalkozni, de amely kérdésekre vonatkozólag ismételten előterjesztem azt a kérelmemet a kormányhoz, mely kérelem elsősorban a kereskedő és kisipa­ros társadalom vágyakozását, de egyben egzisz­tenciáját is jellemzi. Méltóztassék sürgősen fel­álltíani a műhely-, bolt- és lakbérkérdés tekin­tetében a lakbéregyeztető bizottságokaet. A rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák kérdésével — miután ez már csak ideiglenesen tartozik a népjóléti minisztérium hatáskörélbe — majd a honvédelmi tárca költségvetésének tár­gyalása alkalmával óhajtok teljes részletesség­gel foglalkozni. T. Ház! Most csak egy kérdést szeretnék szóvátenni. Ez a kérdés túlmegy a népjóléti tárca keretén, mert minden egyes minisztériu­mot érinti de ez elsősorban szociális kérdés, má­sodsorban, mint generális intézkedés, a népjó­léti tárcát vezető miniszterelnök úrnak a fele­lőssége alá tartozik. Ez a kérdés^ a közalkalma­zottak illetményeinek redukálásával van össze­függésben. A felhatalazási törvényjavaslat vi­tájánál már voltam bátor kifejteni azt, hogy a közalkalmazottak fizetésének és a nyugdíjasok illetményeinek leszállítása közvetve nemcsak ezt a társadalmi réteget, hanem a kereskedel­met és az ipart is érinti, mert ezáltal kisebbé válik a fogyasztás és a fogyasztás kisebbedése által csekélyebb lesz a forgalom^ aminek egye­nes következménye az, hogy ezáltal maga az állam szenved, mert kevesebb lesz az adóalany és kevesebb adó folyhat be az állampénztárba. Valamennyien, a Háznak minden egyes tagja, állandóan és napról-napra kapjuk a kü­lönbözői memorandumokat, amelyekben nagyon súlyos panaszok és meg kell állapítanom, na­gyon keserű igazságok foglaltatnak. Itt van például a Segédhivatali Tisztviselők Országos Egyesületének, a Magyarországi Vármegyei Tisztviselők Egyesületének, a Magyar Állami és Egyéb Közszolgálati Altisztek Nyugdíj­pótló és Segélyző Egyesületének memoran­duma, amelyeket ha elolvasunk — amit a t. Háznak minden egyes tagja elolvashatta — 89. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. nagyon keserű és szomorú 1 megállapításokra kell jutnunk- Ha az adók emelése és az illetmé­nyek leszállítása, amint azt mondják, az állam­háztartás rendbehozatalára szolgál, akkor mél­tóztassanak megengedni, hogy ama vélemé­nyemnek adjak kifejezést, hogy papíron lehet­séges az államháztartás rendbehozatala, a valóságban azonban ez mem áll meg, a való­ságban viszont sikerült a magángazdaságot teljesen és tökéletesen tönkretenni és az ma már tulajdonképpen csak a papíron létezik. Én ezzel a kérdéssel kapcsolatban csupán egyetlenegy kérdésre akarom felhívni a mi­niszterelnök úrnak, mint a népjóléti tárca ve­zetőjének figyelmét. Egy interpelláció kapcsán voltam bátor szóvá tenni azt a lehetetlen hely­zetet, hogy vannak olyan gyárak, olyan cégek, amelyek tisztviselőnőiket akkor, ha férjhez mennek, állásukból elbocsátják. Voltam bátor hangot adni annak a nézetemnek, hogy ez a családi élet tisztaságának, a házasság szent­ségének az ellentétét vonja maga után és ez­által tulajdonképpen a polgári rend aláásását jelenti. Én most ugyanezt a szellemet látom a közigazgatás terén is megnyilvánulni. Ha ugvanis a házastársak közül mind a két fél közalkalmazott, az egyik fél elveszti lakbére felét- Összeg szerint ez egyenlő a legsúlyosabb fegyelmi büntetés összegével. Ez tehát azt jelentené, hogy házasságot kötni, vagy férjhez menni r fegyelmi vétséget képez. Nem tudom ezt másképpen felfogni, mint a polgári rend aláásásának, a családi élet tisztasága és a há­zassági intézmény felrúgásának. De antiszociális is ez az intézkedés, mert az alsóbb fokon vámnak tisztviselők, tisztvi­selői házaspárok, akiknek együttes negyedévi lakbére 384 pengőt tesz ki, míg a legfelsőbb fokú tisztviselő lakbére ugyanakkor 667—714 pengő. (Pintér László: Disztingválni kell!) Tehát egy tisztviselőinek magasabb lakbére esetén nem történik semmiféle levonás, de a kisebb fokokon levő két ember lakbéréből igen súlyos levonás történik. Most tételezzük fel, hogy a házastársak közül a férj egy magán­cégnek, banknak nagyjöivedelmű tisztviselője és abban az esetben, ha a felesége közalkal­mazott, nem veszít el semmit sem lakbérillet­ményéből, ha azonban mindkét fél közalkalma­zott, ha pl egy tanító és tanítónő házasságáról van szó, akkor már büntetés alá esnek. De még egy másik kérdést is meg kell itt említenem. Ha több testvér lakik együtt és mind­egyik testvér közalkalmazott, abban az esetben nem esik csökkenés alá a lakbérilletmény, ha szülő és gyermek lakik együtt, akkor sem, pusz­tán a házastársak üldöztetnek és részesülnek büntetésben, mert polgári törvényes házasság­ban merészelnek élni. Ez mindennek nevezhető, csak az erkölcs diadalának nem és a miniszter­elnök úr puritán egyénisége és jóhiszeműsége, mert ezt^ elismerjük minden oldalról, sajnos, hogy odáig jutottunk, hogy ez külön érdem­számban megy, kell, hogy olyankor is érvénye­süljön, ha ilyen erkölcstelen intézkedés — mert ezt erkölcstelen intézkedésnek kell neveznem — megszüntetéséről van szó. A miniszterelnök úr elég erősnek bizonyult arra, hogy megindítsa a tisztító munkát a közerkölcsök területén. En szeretném, ha ez a közerkölcsöket tisztító munka nem állana meg egyes csokroknál, vagy egyes szobroknál, szeretném, ha ez a közerkölcsöket tisztító munka minden egyes szobrot leleplezne, minden egyes szobor leleplezésén végigmenne akkor is, ha az nem is márványból, hanem hús­ból és vérből való élő szobor és szeretném, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom