Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. 183 tül minden egyes keresztény és keresztényie­sen gondolkodó lelket, s akkor csodálattal kell megállapítanom azt az erőt, amely ebben az elgondolásban és normában van. Csodálattal kell megállapítanom azért is, mert Kecskemé­ten a szegénygondozó bizottság égisze alatt eszközölt gyűjtés révén 1931-ben 84.237 pengő 82 fillér gyűlt össze, 1929 november 1-étől pe­dig 162.624 pengő 50 fillér gyűlt össze és gondoztak évente 1256 ellátatlant; gondozták pedig a szentferencrendi nővérek, akiknek rend­jét Eger nagynevű érseke alapította, a refor­mátusok részéről pedig a diakonissza-nővérek. Csodálatos az a harmónia, amely e két vallás­felekezet áldozatkész lelkeit összehozta, ami az ország előtt csak elismerésre méltó. (Gál Jenő: Ezt a szellemet Sándor István polgármester képviselőtársunk inaugurálta ! ) Meg kell emlékeznem Szolnokról is, ahol tulajdonképpen ez az egész gondolat, ez az egész eszme valahogyan még nagyobb tökélyre tett szert, ahol Tóth -Tamás polgármester és Molnár János városi tanácsos vezetésével — hogy úgy mondjam — ez a gondolat és ezek a megoldási módok igazán kifejlődésre talál­tak és valahogy nagyobb tökélyt értek el, s ahol szintén a különböző vallásfelekezetek álla­nak ennek az ügynek a szolgálatában. Szol­nokon 1931-ben 48.546 pengő jött be. Meg kell emlékeznem Baja városáról is, ahol Borbiró Ferenc polgármester vezetése alatt átadták a ferencrendi szegénygondozó nővéreknek az ottani híres és addig is nagy­szerűen vezetett szegényházat, és most a pol­gármester nem győz dicsekedni azzal, hogy hogyan vannak ellátva a bajai szegények. Amikor ezt megállapítom, sajnálattal kell látnom, hogy a költségvetésbe a szegénygondo­zásra, jobban mondva nem is a szegénygondo­zásra, hanem egy csomó címre összesen 395.000 pengő van beállítva. Ezzel szemben legyen szabad egy rövid statisztikát ismertetnem. (Halljuk! Halljuk!) A nyolc városban 1931. évben befolyt ösz­szesen 345.214 pengő. Mióta a szegénygondo­zás létezik, az összes városokban befolyt 735.682 pengő 52 fillér. Ha most azt nézem, hogy a nyolc város lakóinak száma 226.657 és ha hozzáarányítom a lakosok számához az 1931. évben befolyt 345.214 pengő 86 fillért, akkor azt látom, hogy minden egyes lakosra, a cse­csemőtől a legöregebbig, 1-53 pengő esik. Ha a szegénygondozás így lenne megszervezve az ország egész területén, a többi 8 törvényható­sági városban és a 40 megyei városban, ame­lyeknek lakossága összesen 1,386.762, akkor — ezt beszorozva 1'53 pengővel — a már beszer­vezett városokkal együtt 2,466.960 pengő 72 fillérnek kellene befolynia. Szent meggyőződésem, hogy ha ez az ak­ció tovább folyik, mint ahogy a miniszterelnök úr bölcs belátása és intézkedése folytán igenis tovább folyik, nagy eredményeket lehetne el­érni éppen most, amikor gazdasági lezüllés van, amikor a társadalmi osztályoknak egy­mással való viszálykodása dúl, s amikor nehéz megoldások előtt állunk. Amikor látunk egy költségvetést, amelyben a szegénygondozás céljaira igen kis összeg van felvéve, — bár elis­merem a pénzügyminiszter úr jóhiszeműségét, és becsülöm is> őt azért, hogy nem mondta azt, hosrv ez a költségvetés szentírás — akkor igenis szükségét látom annak, hogy ez az akció, amely ilyen gyönyörű eredményekkel járt, tovább folytattassék. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V3IL (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nem helyeslem, hogy a népjóléti miniszté­rium megszűnt, mert egy szociális gondolko­zású államnak — márpedig a szociális gondol­kozás felé kell törekedni minden államnak — a jövőben imindig több és több szociális fel­adata lesz, (Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) amelyeket feltétlenül ki kell elégítenie. Éppen ezért nem tartottam és nem tartom helyesnek a népjóléti minisztérium megszüntetését. Ha azonban már megszüntették, nem tartom he­lyesnek, hogy az az ügyosztály, amelynek alap­vonása a. szeretet és a megértés keli, hogy le­gyen, amelynek alapvonása az kell, hogy le­gyen, hogy minél közelebb jusson ahhoz a nyo­morgó, szerencsétlen emberhez, (Úgy van!) amelynek az a hivatása, hogy minél jobban meg tudja szerettetni és meg^ tudja értetni ma­gát a szerencsétlen nyomorgókkal, a belügymi­nisztériumba kerüljön, ahol a rendre ügyelnek, ahol esetleg erőt is kell alkalmazni azokkal szemben, akik a rendet megtörik. Mert ezek a nyomorgók, ezek a szegények csak addig ma­radnak rendben, amíg gondoskodik róluk az állam ás ha az állaim szeretettel fordul minden emberhez és szeretettel igyekszik mindenkit megfogni a köz javára. Az állam csak úgy fog tudni eredményeket elérni, ha ezeket a szeren­csétlen nyomorgókat nem a rendőrséggel fogja féken tartani, hanem szeretettel és megértéssel fogja kezelni. Nem látom helyén ezt az ügyosztályt a bel­ügyiminisztériumban, ahol a rendőrök felett diszponálnak, ahol politikai kérdéseket intéz­nek. Előttem nincs katholikus, református és zsidó szegény, nincs pártállások szerint külön­böző szegény, előttem csak szegény van. (He­lyeslés és taps.) Ezt a szegényt, ha az állam nem bírja, kötelessége a társadalomnak segé­lyezni. A jelenlevő miniszterelnök úr jóindu­latáról és szeretetéről az eszme iránt meg va­gyok győződve, tudom, hogy ezt az eszmét nem ejtette el, tudóim, hogy újabb fejlődés előtt áll ez, a gondolat, hogy e téren újabb munka in­dult meg éppen az ő iniciativája és hozzájáru­lása folytán. Cs<ak arra kérem, hogy ne hanya­golja el ezt a kérdést. A miniszterelnök úr jó szíve, megértő keresztény szelleme mindany­nyiunk előtt ismeretes, de ha véletlenül mégis odakerülne ez az ügyosztály a belügyminiszter riumba, amit én ellenzék, akkor a mindenkori belügyminiszter úrnak is magas figyelmébe ajánlom azt, hogy a szegény kérdést nem lehet elhanyagolni, a szegénykérdés csak úgy kerül­jön a belügyminisztériumba, ha lesz a minden­kori miniszterben és a tisztviselőkben is gon­dolat, megértés, érzés, amellyel ezt a szegény­gondozást kezelni lehet. Tekintettel arra, hogy a költségvetésbe csak csekély összeget állítottak be a szegény­gondozásra, a költségvetést nem, fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik^ Takách Géza jegyző: Szalóky Navratil Dezső! Szalóky Navratil Dezső: T. Ház! A népjó­léti minisztérium megszüntetésével szemben mi orvosok némi kis aggályt támasztottunk, mert féltünk attól, hogy az a nagy és nemes szellem, amely az orvosok irányában a népjóléti minisz­tériumban megnyilvánult s az a nagy vezető­képesség, amely egyik kollegánk személyében jelenleg is a népjóléti minisztérium vezetéséből nagyon nagy tevékenységet vesz ki, amiben én a mi rendünknek némi rangemelkedését is lát­tam, a népjóléti minisztérium megszűnésével 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom