Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. 183 tül minden egyes keresztény és keresztényiesen gondolkodó lelket, s akkor csodálattal kell megállapítanom azt az erőt, amely ebben az elgondolásban és normában van. Csodálattal kell megállapítanom azért is, mert Kecskeméten a szegénygondozó bizottság égisze alatt eszközölt gyűjtés révén 1931-ben 84.237 pengő 82 fillér gyűlt össze, 1929 november 1-étől pedig 162.624 pengő 50 fillér gyűlt össze és gondoztak évente 1256 ellátatlant; gondozták pedig a szentferencrendi nővérek, akiknek rendjét Eger nagynevű érseke alapította, a reformátusok részéről pedig a diakonissza-nővérek. Csodálatos az a harmónia, amely e két vallásfelekezet áldozatkész lelkeit összehozta, ami az ország előtt csak elismerésre méltó. (Gál Jenő: Ezt a szellemet Sándor István polgármester képviselőtársunk inaugurálta ! ) Meg kell emlékeznem Szolnokról is, ahol tulajdonképpen ez az egész gondolat, ez az egész eszme valahogyan még nagyobb tökélyre tett szert, ahol Tóth -Tamás polgármester és Molnár János városi tanácsos vezetésével — hogy úgy mondjam — ez a gondolat és ezek a megoldási módok igazán kifejlődésre találtak és valahogy nagyobb tökélyt értek el, s ahol szintén a különböző vallásfelekezetek állanak ennek az ügynek a szolgálatában. Szolnokon 1931-ben 48.546 pengő jött be. Meg kell emlékeznem Baja városáról is, ahol Borbiró Ferenc polgármester vezetése alatt átadták a ferencrendi szegénygondozó nővéreknek az ottani híres és addig is nagyszerűen vezetett szegényházat, és most a polgármester nem győz dicsekedni azzal, hogy hogyan vannak ellátva a bajai szegények. Amikor ezt megállapítom, sajnálattal kell látnom, hogy a költségvetésbe a szegénygondozásra, jobban mondva nem is a szegénygondozásra, hanem egy csomó címre összesen 395.000 pengő van beállítva. Ezzel szemben legyen szabad egy rövid statisztikát ismertetnem. (Halljuk! Halljuk!) A nyolc városban 1931. évben befolyt öszszesen 345.214 pengő. Mióta a szegénygondozás létezik, az összes városokban befolyt 735.682 pengő 52 fillér. Ha most azt nézem, hogy a nyolc város lakóinak száma 226.657 és ha hozzáarányítom a lakosok számához az 1931. évben befolyt 345.214 pengő 86 fillért, akkor azt látom, hogy minden egyes lakosra, a csecsemőtől a legöregebbig, 1-53 pengő esik. Ha a szegénygondozás így lenne megszervezve az ország egész területén, a többi 8 törvényhatósági városban és a 40 megyei városban, amelyeknek lakossága összesen 1,386.762, akkor — ezt beszorozva 1'53 pengővel — a már beszervezett városokkal együtt 2,466.960 pengő 72 fillérnek kellene befolynia. Szent meggyőződésem, hogy ha ez az akció tovább folyik, mint ahogy a miniszterelnök úr bölcs belátása és intézkedése folytán igenis tovább folyik, nagy eredményeket lehetne elérni éppen most, amikor gazdasági lezüllés van, amikor a társadalmi osztályoknak egymással való viszálykodása dúl, s amikor nehéz megoldások előtt állunk. Amikor látunk egy költségvetést, amelyben a szegénygondozás céljaira igen kis összeg van felvéve, — bár elismerem a pénzügyminiszter úr jóhiszeműségét, és becsülöm is> őt azért, hogy nem mondta azt, hosrv ez a költségvetés szentírás — akkor igenis szükségét látom annak, hogy ez az akció, amely ilyen gyönyörű eredményekkel járt, tovább folytattassék. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V3IL (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nem helyeslem, hogy a népjóléti minisztérium megszűnt, mert egy szociális gondolkozású államnak — márpedig a szociális gondolkozás felé kell törekedni minden államnak — a jövőben imindig több és több szociális feladata lesz, (Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) amelyeket feltétlenül ki kell elégítenie. Éppen ezért nem tartottam és nem tartom helyesnek a népjóléti minisztérium megszüntetését. Ha azonban már megszüntették, nem tartom helyesnek, hogy az az ügyosztály, amelynek alapvonása a. szeretet és a megértés keli, hogy legyen, amelynek alapvonása az kell, hogy legyen, hogy minél közelebb jusson ahhoz a nyomorgó, szerencsétlen emberhez, (Úgy van!) amelynek az a hivatása, hogy minél jobban meg tudja szerettetni és meg^ tudja értetni magát a szerencsétlen nyomorgókkal, a belügyminisztériumba kerüljön, ahol a rendre ügyelnek, ahol esetleg erőt is kell alkalmazni azokkal szemben, akik a rendet megtörik. Mert ezek a nyomorgók, ezek a szegények csak addig maradnak rendben, amíg gondoskodik róluk az állam ás ha az állaim szeretettel fordul minden emberhez és szeretettel igyekszik mindenkit megfogni a köz javára. Az állam csak úgy fog tudni eredményeket elérni, ha ezeket a szerencsétlen nyomorgókat nem a rendőrséggel fogja féken tartani, hanem szeretettel és megértéssel fogja kezelni. Nem látom helyén ezt az ügyosztályt a belügyiminisztériumban, ahol a rendőrök felett diszponálnak, ahol politikai kérdéseket intéznek. Előttem nincs katholikus, református és zsidó szegény, nincs pártállások szerint különböző szegény, előttem csak szegény van. (Helyeslés és taps.) Ezt a szegényt, ha az állam nem bírja, kötelessége a társadalomnak segélyezni. A jelenlevő miniszterelnök úr jóindulatáról és szeretetéről az eszme iránt meg vagyok győződve, tudom, hogy ezt az eszmét nem ejtette el, tudóim, hogy újabb fejlődés előtt áll ez, a gondolat, hogy e téren újabb munka indult meg éppen az ő iniciativája és hozzájárulása folytán. Cs<ak arra kérem, hogy ne hanyagolja el ezt a kérdést. A miniszterelnök úr jó szíve, megértő keresztény szelleme mindanynyiunk előtt ismeretes, de ha véletlenül mégis odakerülne ez az ügyosztály a belügyminiszter riumba, amit én ellenzék, akkor a mindenkori belügyminiszter úrnak is magas figyelmébe ajánlom azt, hogy a szegény kérdést nem lehet elhanyagolni, a szegénykérdés csak úgy kerüljön a belügyminisztériumba, ha lesz a mindenkori miniszterben és a tisztviselőkben is gondolat, megértés, érzés, amellyel ezt a szegénygondozást kezelni lehet. Tekintettel arra, hogy a költségvetésbe csak csekély összeget állítottak be a szegénygondozásra, a költségvetést nem, fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik^ Takách Géza jegyző: Szalóky Navratil Dezső! Szalóky Navratil Dezső: T. Ház! A népjóléti minisztérium megszüntetésével szemben mi orvosok némi kis aggályt támasztottunk, mert féltünk attól, hogy az a nagy és nemes szellem, amely az orvosok irányában a népjóléti minisztériumban megnyilvánult s az a nagy vezetőképesség, amely egyik kollegánk személyében jelenleg is a népjóléti minisztérium vezetéséből nagyon nagy tevékenységet vesz ki, amiben én a mi rendünknek némi rangemelkedését is láttam, a népjóléti minisztérium megszűnésével 25