Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

i8â Àz országgyűlés képviselőházának kei (Erődi-Harrach Tihamér: Vagy pedig átfutballozták őket, egyiket is, másikat is!) Vagy voltak olyanok, akik szemérmesek voltak, akik szegyeitek szegénységüket s ezek nem tudtak kapni sehol semmit A másik megoldás rendesen hatósági megoldás volt A hatósági megoldás ;

már kivizsgálta az egyes szegények helyzetét, de a hatósági megoldás nem találta meg a szegény ügyben, a szegények támogatásában a lelkiséget, nem találta meg azt, hogy a koldust meg tudja nyugtatni. A hatósági táimiogatás — hogy úgy mondjam — csak ösztönözte a szegény embert arra, hogy talán még jobban koldusnak látsszék & még nagyobb és nagyobb összegeket szerezzen és kaphasson. Az eddigi támogatás, az eddigi szegénygondozás hibái tehát főképpen abban nyilvánultak, hogy nem volt megállapítható, ki a tényleg rászoruló szegény, másrészt pedig abban, hogy a közönség rendszertelenül adakozott, adott olyanoknak is, akik nem szorultak rá, viszont a szükséges összeg nem tudott eljutni azokhoz, akik tényleg rászorultak erre. 1928-ban, tehát négy esztendővel ezelőtt akadt egy szerény, egyszerű szerzetes, páter Oslay Oszvald ferenerendi atya, aki lelke melyéből előhozott egy gondolatot Ennek a gondolatnak segélyével azokban a városokban, ahol ezt a gondolatot, ezt az eszmét bevezették, minden kolduson és minden nyomorgón segítenek. Az volt a gondolata és az ma is, hogy nem szegényházakba kell bedugni a szegényeket, nem kell elvenni tőlük a szabadságot, nem melegedőkben és nagy étkezőkben kell összehozni az erkölcseikben amúgyis megrokkant embereket, hanem egyénenként kell őket istápolni, egyénenként kell otthont teremteni a szerencsétlen nyomorgóknak, otthonukban kell felkeresni őket szeretettel, megértéssel és vallásos érzéssel. Ennek az új, nem zárt, hanem nyilt szegénygondozásnak az az alapeszméje, hogy minden szerencsétlen embernek meg kell hagyni a maga önállóságát. Ebből fejlődött ki az egri norma, (ErődiHarrach Tinamér: Mintaszerű!) amely ma már nemcsak Magyarországon, hanem ez egész külföldön is ismeretes, úgyhogy Európa minden országából és Amerikából is egyetemi tanárok és szociálpolitikusok jönnek ezt tanulmányozni s alig van tekintélyes külföldi újság, amely ezzel a kérdéssel ne foglalkozott volna. Az egri norma egyszerű éts mégis fenséges, mert kizárólag a szeretetre, a megértésre van alapítva. A szeretet hozta össze a gyűjtőket, akik minden hónapban bekopognak minden lakásba és a szeretet kényszeríti mindazokat, akik adakoznak, arra, hogy havonként ezekre a gyűjtőkönyvecskékre odaadják a maguk kis összegét, amelyek így összegyűlve egy központi irodába kerülnek; és ugyancsak a szeretet hordja széjjel ezeket az összegeket mindazokhoz, akik nyomorban vannak és szenvednek. Ez gyönyörű megoldás, amely a szeretetnek ilyen megnyilvánulását hozza a magyar társadalom elé s amely a vallásos érzésnek ilyen gyönyörű virágát dobja bele a magyar társadalomba. Itt minden a szereteten és megértésen alapszik; a szereteten alapszik az, hogy gyűjtenek és főként a szeretet viszi a szenvedő, a piszkos, a beteg, a magával nem törődhető embertestvérhez azt a segítőt, aki kitisztítja, aki otthont teremt neki és megnyugvást, megelégedést hoz abba a kis hajlékba, amelyben őt találja. S mi az előnye még ennek a megoldásnak? Még az az előnye, hogy nem kerül pénzbe. 39. ütése Î9S2 május 23-án, hétfőn. Nincs Magyarországon még egy intézmény, amely így működnék. Tudniillik ennek az intézménynek abszolúte nincs rezsije. A szeretet hozza össze a munkát és a ragaszkodás viszi a szegény, szerencsétlen emberhez mindazokat akik segíteni akarnak rajta. Nagyon sok társadalmi egyesülés van és látni nagyon sok gyűjtést, amelyeknél eladminisztrálódlk az az összeg, amelyet mindenki tulajdonképpen a maga jótékony szellemével jótékony célra adott volna. így történt azután az, hogy például Egerben minden esztendőben több, mint 50.000 pengő gyűlt össze tisztán adakozásból; így történt az, hogy négy év alatt 200.691 pengő 60 fillért lehetett összehozni a társadalomból. (Tetszés és taps a középen.) Ez az önzetlen munka és tiszta szeretet hívta fel a néhai nagy miniszternek, Vass Józsefnek figyelmét a népjóléti minisztériumban és ő adott hozzá támogatást, ő adott a népjóléti minisztérium részéről egy megértő lelket dr. Csepely György miniszteri osztálytanácsos személyében, akinek, száz százalékban együttérezve és együttdolgozva a gondolat kitalálójával, páter Oslay Oszvalddal, sikerült ezt az eszmét az országban még hét városban bevezetni, nevezetesen Baján, Esztergomban, Gyöngyösön, Hatvanban, Kecskeméten, Sátoraljaújhelyen és Szolnokon, ahol ez a gondolat és eszme irányítja a szegénygondozást. Méltóztassék megengedni, hogy e városok közül egypárral röviden foglalkozzam. Fényes példája a megértésnek, a keresztényi szeretetnek, a vallásos érzésnek és a vallási türelmességnek Kecskemét városa. (Úgy van! Ügy van!) Kecskemét városa, amelyben különböző vallásfelekezetek vannak, ahol össze lehetett hozni a vallásfelekezetek papjait egy közös célra

% egy — hogy úgy mondjam — közös vallásonkívüli cél és gondolat érvényesítésére, ahol össze lehetett hozni a katholikust, a reformátust, a zsidót, a görögkeletit és a lutheránust, ahol egy könyvben, mint testvérek nyilatkoznak a hitfelekezetek papjai. Ebben a könyvben azt mondja Muraközy Gyula (olvassa); «A szegénygondozó munkával az irgalomnak az a csodafája hajtott ki Kecskeméten emberi szívekből, amelynek árnyékában százak és százak, az élet lerongyosodott, tétova vándorai pihentek meg.» Amikor azt látom ebből a könyvből, hogy Kecskeméten a szegényügyi bizottságban Zimay Károly polgármester elnöklete alatt és vitéz Szathmáry Kálmán, a városi javadalmi hivatal könyvelőjének munkássága mellett — mert érdemes az ország színe előtt megerősíteni azt, ami itt történt — a következő tagok vannak benne: dr. Borsodi József főrabbi, Czirjék László rendőrfőtanácsos, a kapitányság vezetője, dr. Donath József, az izraelita hitközség elnöke, P. Halász Jeromos ferenerendi házfőnök, dr. Iványosi Szabó László, a róm. kath. egyház főgondnoka, Joszt Ferenc népiskolai felügyelő igazgató, P. Kriszten Eafael, Szent Ferenc III. rendjének igazgatója, Kovács Sándor apátplébános, Maurer Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank kecskeméti fiókintézetének főfelügyelője, Muraközy Gyula református lelkész, Papp György, a görögkeleti egyház főgondnoka, Sárkány Béla evangélikus főesperes lelkész, Szeless László, a református egyház főgondnoka és dr. Tassy József tiszti főorvos, — akkor azt kell mondanom, hogy ez olyan gondolat, amely a szegényhez oda viszi vallásfelekezeti különbség nélkül minden egyes vallásfelekezet papját és papján keresz-