Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-89
Az országgyűlés képviselőházának 89. tóztassék azután felbecsülni ennek nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi horderejét is, mit .ielent az, amikor több mint egymilliószor megjelenik egy intelligens, jól kiképzett hölgy annál a szegény, szerencsétlen anyánál, annál a szegény famíliánál, aki talán a társadalom intelligensebb részével nem is igen szokott érintkezni; mennyit jelent az, hogy hozzá jönnek szeretettel először érdeklődni, hogy hogy van, azután nemcsak érdeklődni iránta, hanem tanáccsal is ellátják, sőt bizonyos vonatkozásban, — ha szabad így kifejeznem magamat — még egy kis darab kalácsot is adnak a tanács mellé, mert a Stefánia anyagi segélyeket 439.352 esetben adott, körülbelül 8500-zal több esetben, mint az előző években. Pénzbeli segélyt azonban már a mnlt esztendei 21.000 pengővel szemben csak 15,000 pengő erejéig adhatott s ez már jelzi, hogy az év második felében már a Stefánia is szűkölködött anyagi eszközökben. A védőintézetek szociális támogatást is adtak sok esetben. Legyen szabad felemlítenem még azt, ami szintén érdekes statisztikai szempontból, hogy az összes élveszületések száma Magyarországon a múlt esztendőben 201.852 volt, vagyis 12.959-cel kevesebb, mint 1930-ban. Ez az adat már bizonyos tekintetben szomorú fényt vet az előző esztendő második felében egyre erősödő nyomorra. Ha meg méltóztatnak engedni, a csecsemő halálozási arányszámot is felhozom. 1930-ban például védőintézet nélküli területen 16'5% volt a halálozási arányszám, ahol pedig védőintézet volt, ott a halálozási arányszám csak 14'1%-ot tett ki, szóval 1930-ban 2'4%-kal kevesebb volt a halálozási arányszám, viszont 1931-ben 1%-kal növekedett, ami azt jelenti, hogy a Stefánia nem bírt már megbirkózni csökkentett anyagi eszközök mellett annyira az eseményekkel, mint 1930-ban. E tekintetben tehát bizonyos mértékig romlott a helyzet. Ezért szeretném, amennyiben módjában állana a kormánynak, ha azt a 120.000 pengőt, amelyet a költségvetés szerint elvesz a Stefániától, megtakarításokból yagy^ valahogy másképpen rendelkezésére bocsátaná a Stefániának, hogyha már terjeszkedni nem is tud, legalább meglévő intézeteit tudja fenntartani, hogy azok kifogástalanul legyenek képesek feladataikat teljesíteni. A Stefánia mellett még egy intézetre hívom fel a t. Ház figyelmét, ez pedig a Teleia nevű szövetség, amely szintén felvilágosító öitunkássáffot folytat, bár sokkal kisebb mértékben és kevesebb anyagi eszközökkel, mint a Stefánia, de munkássága éppolyan áldásos és hasznos, mint a Stefániáé. Szeretném, ha azok a feladatok és azok a problémák, amelyekkel a Teleia foglalkozik, minél intenzívebben kerülnének előtérbe és ha a kormány foglalkozni tudna azokkal a gondolatokkal, amelyek a régen titkos betegségnek nevezett, nemi betegségek megelőzését, vagy idejében való gyógykezel eset célozzák. Talán aktuális volna foglalkozni azzal a problémával is amelyet évek óta hirdetnek, hogy hiázassátrkötés előtt kötelezővé kellene tenni az orvosi vizsgálatot. (Timi van!) Kétségtelen, hogv ez sokminden tekintetben a magánjogba nyúlik bele, de a mai világban szinte el »em tndom képzelni, hogy egy gondos cs^ádfő ne gondolna arra is. hogy egészségileg' milyen az a fél. — akár férfiról, akár hölgyről legyen szó — aki csaláldijába bekerül. Ezek bizonyára kényes problémák, amelyekbe nem lehet durva kézzel belenyúlni, ahol az intézkedéseknek siülése 1932 május 23-án, hétfőn. 173 mulniok kell az élethez magához, de én azt hiszem, hogy ez a probléma előbb-utóbb mégiscsak esyre hangosabban fogja követelni megoldását és lassan foglalkozni kell vele (Zsindely Ferenc: így van!) és gondolkozással, megbeszéléssel eljutni ahhoz a stádiumhoz, t hogy minden különösebb zökkenő nélkül, pusztán azt tartva szem előtt, hogy nemcsak az egyénnek, a családnak érdeke az egészség, hanem a nemzetnek magának i% ezt a kérdést rendezni tudjuk. (Helyeslés.) Miután nem áll sok idő rendelkezésemre, egypár problémáról, amelyek a népjólétig tárca költségvetésében szerepelnek, nem is kívánok szólni, hiszen a vita folyamán még mód adódik arra, hogy esetleg saját magam vagy peidig pártom hivatottabb szónokai ezeket a kérdéseket szóvátegyék. Kétségtelen, hogy a népjóléti minisztérium megszűnt, de azok a problémák, a magyar nép jólétének problémái és a mai kor egészségügyi és szociális követelményei ittmaradtak, itt lesznek és kísérteni fognak nap-nap mellett, akár a belügyminisztériumban, akár a külügyminisztériumban, akár a miniszterelnökség falai között követelve a megoldást. Az «ép testben ép lélek» nagyon gyakran idézett jelszava örök igazság, nemcsak az egyes ember életében, hanem az egész nemzet életében is és ha van ország, van nemzet, amely számít az ő fiainak ép karjára és ép lelkére, akkor a magyar nemzet az. Mert megtörténhetett, hogy a Justice for Hungary gépe porrá. égett, de az eszme, amelyet szárnyain egy félvilás: felett meghordozott, nem hamvadt t el, (Ügy van! tfgv van!) a magyar nép él és élni fog. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Aki figyelemmel kíséri a kormány politikáját, megállapíthatja, hogy az utóbbi években mindinkább erősödött az antiszociális felfogás a kormányban és annak intézkedéseiben. Akkor, amikor a munkanélküliség és a gazdasági válság folytán szerencsétlenné vált emberek tömegei joggal kérik azt, hogy mindinkább többet és többet tegyen a köz, akkor éppen azt látjuk, hogy Magyarországon mindinkább arra törekszenek, hogy azokat a terheket, amelyeket szociális terheknek neveznek, leépítsék. így sikerült a kórházi ápolási költségeknél is ojyan rendezést; csinálni, amely rendezés talán ma még nem érezteti hatását, de a jövőben^ nemcsak az ápoltakra nézve lesz súlyos kihatással, hanem a kórházak fenntartására is siílyos kihatással lesz az a körülmény, hogy a kormány rendeletileg állapította meg, hogy a jövőben a kórházakban ápoltaknak csak 28 napig fizet a Társadalombiztosító ápolási díjat, Társadalombiztosító Intézet látszólag mentesül ezek alól a terhek alól. Azonban ez a kérdés nincs rendezve, mert az, hogy a kórházfcnntartók nem kapják meg továbbra is, 28 napon xïû is a kórházi ápolási költségeket, azt ^eredményezi, hogy a betegek nagy részét gyógyulás előtt lesznek kénytelenek elbocsátani, elbocsátani pedig- azért, mert nincs fedezetük rá. mert az az összeg, amelyet a népjóléti minisztérium annakidején mint pausálösszeget az egyes kórházak részére kiutalt, távolról sem elegendő ezeknek a költségeknek a fedezésére és elsősorban a vidéki kórházak fogják ezt megérezni, azok a vidéki kórházak, amelyek az utóbbi években épültek. Ezek fognak igen válságos helyzetbe kerülni. Orvosok panaszkodnak, hogy