Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-89
Az országgyűlés képviselőházának 89 foglalkozni kell, ezt a kérdést^ meg kell valahogy oldani. A munkanélküliség kérdését nem leihet utolsó problémának minősíteni, olyannak, amellyel nem^ kell foglalkozni. Sőt, ez a legelsőrendű probléma, hiszen ennek vannak nemcsak szociális, hanem gazdasági vonatkozásai is. Maholnap már nem lesz ember, nem lesz munkás, aki dolgozik Magyarországon. Egyre kevesebb a munkaalkalom, egyre több a munkanélküliek hatalmas serege. Vannak Magyarországon nagy ipari centrumok, ahol a munkások ezrei vannak munka nélkül és hatalmas, egykor virágzó iparokban két-három munkás dolgozik néhány órát naponta (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) néhány garas órabér ellenében. Nem méltóztatnak gondolni, hogy ennek igen keserű visszahatása lesz az egész gazdasági életre? Hiszen a munka az emberi társadalom summum bonum-ja, legfőbb jója. Ha nincs munka, ha nincs produkció, ha nem szaporítjuk a (munka útján a nemzeti javakat és a nemzeti vagyont, akkor miből akarnak 806 millió pengőt kipréselni egy naptári esztendőben. Ne méltóztassék ezt a problémát olyan könynyedén felfogni és felette olyan könnyen átsiklani. Méltóztassék a munkanélküliség problémájával igen komolyan és igen komolyan foglalkozni. Vagy-vagy; miniszterelnök úr! Vagy tessék munkaalkalmakat teremteni és védeni a munkát a kapitalizmus túlkapásai ellen, vagy méltóztassék bevezetni az európai rendszerű, kötelező, munkanélküliség esetére való biztosítást. Ha van annyi sok mindenfélére pénz, kell lennie erre is. Megjelöltük más tárcák költségvetésénél erre a fedezetet. A szívási próbákra 1,300.000 pengőt költöttek, ebből az összegből, ami pluszt jelent azoknak az uraknak, mert megkapják a maguk illetményeit is, nagyon sok ezer síró, éhező, munkátlan család könnyeit lehetett volna letörölni. 70 millió pengő r értékű eladatlan dohány van, mondta a pénzügyminiszter úr minapi beszédében. Nem látjuk azonban a kimutatásban azt, hogy a "pénzügyi kormánynak eszébe jutott volna, mondjuk a Horthy-segély akció alapja javára. 100.000 olcsó cigarettát odalökni, pedig az egész magyar pénzügyi helyzet részben a dohányzási szenvedélyre van felépítve tehát abból kell kiindulni, hogy a munkanélküli is szenved dohányhiányban, ha nincs egy cigarettába, amit elszívhatna. Nem lett volna-e sokkal előkelőbb és elfogadhatóbb gesztus, ha ahelyett, hogy az államtitkár uraknak havi 2000 pengős próbaszívási átalányt adnak, a munkanélkülieknek is juttatni ebből valamit. (Fábián Béla: Képviselő úr, nemcsak próbaszívók vannak, hanem ízlésellenőrök is. akik fizetést kapnak!) Most már sietnem kell. mert ez a kis ördöngös masina figyelmeztet, hogy időm lejárt. NéMny tőmondatban figyelmébe ajánlom a miniszterelnök úrnak és a kormánynak a nyolcórai munkaildiő problémáját azzal, hogy ez már túlhaladott álláspont. Legyalább most csinálják meg. Magyarországon vannak egész iparágak, ahol imiég 14—16—18 órát dolgoznak, ezen az alapon is hozzá lehetne juttatni néhányezer családot a munkához. T. Ház! A kartellek árfelhajtó eredményeiből a munkásnak és a munkának nem jut semmi, a termelés racionális átszervezése a munkást sújtja, ennek minden terhe a munkásé, minden előnye a gyáriparé. Minden előny a kartellvezéreké. Hosszú imunkaidő, rongy bérek, munkátlanság, nyomorúság, ez ma a magyar munkás sorsa. Nekem eszembe jut egy reminiszcencia 1918-ból. El kell mondanom, lát- * ülése 1932 május 28-án, hétfőn. 171 tam az összeomlás után, hogy a szervezett proletariátus puskával a vállán védelmezte kint a gyáripari negyedekben a gyárakat, a magántulajdont, a szervezetlen rabló hordák ellen és ha ezek a szervezett munkások ezt a t héroszi gesztust nem tudták volna produkálni, akkor talán kő-kövön nem maradt volna. Ezt azért említem meg, mert figyelmeztetnem kell a kormányt és a kizsákmányoló kapitalizmust, a kartellek mohó urait, akik mindent maguk alá kaparnak és semmit sem juttatnak másnak, hogy még egyszer a munkásságnak ezt a héroszi gesztusát nem érdemelnék meg és alig tudnák elérni. T. Ház! Eögtön befejezem. A rokkantellátmány is lecsökkent 19'4 millióról 17 millióra. Itt nem lett volna szabad takarékoskodni, ezt emelni kellett volna legalább is olyan arányban, amilyen arányban a kihalás ezt lehetővé teszi. Siettek rögtön, gyorsan, likvidálni az állami pénzügyek javára a meghalt rokkantak, özvegyek és árvák megmaradt járadékait, azokat levonták, a helyett, hogy odaadták volna a többieknek, hogv valamicskével legalább többet kapjanak. Megszüntették az állami művégtag készítő intézetet. Sokat jártam külföldön, s láttam, hogy a protézis ipar és technika hallatlan módon kifejlődött a külföldön a háború után. a háború következtében. Olvan tökéletes művégtagokat és műtestrészeket látni, hogy avatatlanok nem is tudják, hogy az illető csonka, és valami protézis pótolja hiánvzó testrészét. ^ Nálunk ez nincs, nálunk öntött vasból gyártják a kopogó mankókat és félő, hogyha az állami művégtag készítői ntézetet megszün+etik. ezen a téren még sokkal rosszabb lesz a helyzet. T, Ház! A gyermeknyaraltatásra tavaly 100.000 pengőt irányoztak elő. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Még egv mondatot mondok csak. Ezt 42.000-re csökkentették. Ezzel szemben megemlítem, amit az urak valószínűleg szintén hallottak tegnap a rádiókrónikás részéről bejelenteni, hogy csak Budapesten 15.000 olyan vérszegény gyermek van, akiket ha nem visznek ki a szabad levegőre és egy kis jobb ellátásra, a következő esztendőben a fekete halál meg fosna tizedelni őket. (Farkas István: Ez a fajvédelem!) Ma az országban csak^ Budapesten van 15.000 iskolaorvosilag megállapítottan nyaralásra szoruló gyermek, akiket nem fognak tudni ellátni, mert hiszen ebből a 42.000 pengőből nem sokat lehet nyaraltatni, ha tudjuk, hogy egv gyermek nyaraitatása átlag 42 pengőbb kerül. A rádió koldult tegnap erre a célra. Hiszen jó volna, ha adnának, ha a magas klérus, az arisztokrácia, az ipari tőke végre egyszer belenyúlna a zsebébe és az új generációnak, a felnövekvő új generációnak életéhez, egészsége megmentéséhez hozzájárulna valamivel, ez nagyon jó volna, erre azonban nem lehet számítani, úgyhogy intézményesen kell gondoskodni ezeknek a gyermekeknek nyaral tatásáról, amire én igen nyomatékosan felhívom a miniszter úr figyelmét. Semmi reményét nem látom annak, hogy a magyar nép gondozás, a magyar népjólét ennek a költségvetésnek keretében és új szerkezetében hivatásának megfelelő lesz, éppen ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző; Tóth Pál!
