Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

168 Az országgyűlés képviselőházának Bejelentem a t. Háznak, hogy újabban a következő mentelmi megkeresések érkeztek a Képviselőház elnökéhez: A budapesti kir. főügyészségtől Weltner Jakab képviselő úr kilencrendbeli, Farkas István képviselő úr ötrendbeli, Müller Antal, Buchinger Manó, Szeder Ferenc, Éber Antal és Zeö&e Antal képviselő urak egy-egyrendbeli, a debreceni kir. főügyészségtől Keisinger Ferenc képviselő úr egy rendbeli, végül Bács-Bodrog vármegye tiszti főügyészétől Mojzes János képviselő úr egyrendbeii mentelmi ügyében. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bejelentem a t Háznak, hogy a népjóléti és munkaügyi minisztérium ideiglenes r vezetésévei megbizott miniszterelnök úr a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének tárgyalására Seholtz Kornél és Pettkó-Szandtner Aladár államtitkár urakat a házszabályok 142. §-ára való utalással miniszteri megbízottakként bejelentette. A Ház ezt tudomásul vesizi. Napirendünk szerint következik a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Szólásra következik Propper Sándor képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. Propper képviselő urat illeti a szó. (Györki Imre: Hol van legalább a miniszter úr? A népjóléti miniszternek illenék itt lenni!) Propper Sándor: T. Képviselőház! Az elnök úr lesújtó bejelentéséhez, amelyben a Ház és a nemzet kegyeletét fejezte ki az Endresz Györgyöt és Bittay Gyulát ért fájdalmas szerencsétlenség fölött, csak az az egyetlen megjegyzésem van, hogy a kormány legalább egy tagjával képviseltethette volna magát az országgyűlés képviselőházának ülésén, amikor az elnök úr ezt a fájdalmas szerencsétlenséget bejelentette. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány tagjai bizonyaira tudták, 'hogy ez a szerencsétlenség megtörtént, (Peyer Károly: Lehet, hogy ezt seim tudták!) s valószínűleg tisztában voltak a Képviselőház elnökségének azzal a kötelezettségével is, hogy a nemzetnek e fölött érzett gyászát fogja kifejezni; azt hiszem, kívánatos és méltó lett volna, ha a kormány legalább egyetlenegy tagjával képviseltette volna magát. (Pakots József: Teljesen igaz! — Pintér László: Az egész polgári ellenzék hiányzik! — Pakots József: Hol van a nagy egységespárt? — Peyer Károly: Az egész pártból itt vannak 'heten !) Én a magam részéről a munkások és a munka nevében fejezem ki legmélyebb fájdalmunkat és részvétünket. A levegő meghódítása évszázadok munkájának összetett eredménye. Ehhez van köze a munkának, van köze a munkásnak. A munka a legalacsonyabb fokon is ugyanúgy részese a levegő meghódításának, mint azok a konstruktőrök és azok a nagy felfedezők, akik szerkezetekkel a levegőt az emberiség számára meghódították. Én tehát a munka és a munkásság nevében fejezem ki legmélyebb részvétünket és együttérzésünket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E szomorú aktus után én is szomorú dolgokról vagyok kénytelen beszélni. Végtelenül szomorú dolog ez a népjóléti költségvetés. Szomorú azért, mert ebből elővigyorog a kormányzati rendszer antiszociális szelleme. Mi tulajdonképpen most halottnak kotyvasztunk kosztot, amidőn ennek a tárcának a költségvetését tárgyaljuk, mert hiszen a kormány elő.zőleg ledöntötte, darabokra törte a szociális 89. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. gondolat akkumulátorát, megszüntette a népjóléti minisztériumot. Ez a vita tehát anakronizmus, időszerűtlen, mert nincs népjóléti minisztérium, nincs népjóléti tárca, nincs összefogó népjóléti gondozás és gondoskodás. Azt hiszem, helyesebb lett volna ebből az antiszociális cselekményből végig levonni a konzekvenciákat, úgyhogy , már előre felosztják az ügyköröket — és az érdekelt tárcák költségvetésébe iktatják bele a szociális terheket. Ez célszerűbb lett volna, mert így ezt a költségvetést, a népjóléti hitelt az a veszedelem fenyegeti, hogy a transzfer _ és a virement nyaktiló ja fog benne erőteljesen dolgozni s^ az erre a célra megszavazott összegeket más antiszociális, vagy hatalmi célokra fogják áttolni, felhasználni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En, sajnálom, ezt látom benne. Ha majd hiánya lesz az államháztartásnak, — mint ahogy valószínűleg hiánya lesz, bizonyos, hogy hiánya lesz — akkor ebből fogják a hiányokat pótolni. (Farkas István: Erre van kilátás!) A megszüntetett népjóléti tárcának költség, vetéséből és hiteléből fogják más tárcák hiányait pótolni, mert ennek a tárcának nincs és nem lesz gazdája, nem lesz, aki ezt a hitelt védelmezze, ez Csáki szalmája lesz, azt fogják vele tenni, amit akarnak. Egyébként én a népjóléti minisztérium megszüntetését vakmerő és megfontolatlan cselekedetnek tartom. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem lett volna ennek az országnak ilyen minisztériuma, most kellene megteremteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociális gondolat most aktuális igazán,^ most éli egész Európában virágkorát és történelmi hivatása nem csekély. A szociális minisztériumnak, a szociálgondozásnak, a szociálpolitikai institúciók sorozatának történelmi hivatása az evolúció eszközeivel átsegíteni a világot a korszakalkotás véres, könynyes periódusán. Ezt elvetni egyértelmű azzal, hogy trónra segítik a másik lehetőséget, a revoluciót; egyértelmű azzal, hogy utat engednek a revoluciónak, azt hívják elő, azt hívják ki. A kormány szerintem könnyelműen behódolt mesterségesen szított hangulatoknak; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mesterségesen szított hangulatok bírták rá a kormányt arra, hogy takarékosságának első lépése a szociális minisztérium lefejezése legyen. A helyett, hogy helyt állott volna — mert helyt kellett volna állania — e gondolat mellett, hiszen a szociális gondoskodás országos, egyetemes nagy érdek, e helyett elővette a lángpallost és kiragadta a rendszeres szociálpolitikát a magyar életből. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg fogják látni, hogy mi lesz ennek később a következménye. A kormány ebben a kérdésben gyáván meghátrált és a takarékosság ürügyét használta fel erkölcsi fedezetül. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tartózkodjék a sértő megjegyzésektől! Propper Sándor: Mi kérdeztük a minisztérium megszüntetésének tárgyalásai folyamán a bizottságban is. a plénumban is, hogy mennyi lesz a megtakarítás a minisztérium megszüntetésével. Erre senki választ adni nem tudott. A miniszterelnök úr mint népjóléti miniszter csak általánosságban mozgott és azt mondotta, hogy lehetnek majd megtakarítások, egyelőre nem sok várható, később azonban nagyobb öszszegű megtakarítást érhetnek el. De hogy mennyi az a megtakarítás, azt nem tudja senki.