Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-88
Az országgyűlés képviselőházának 8 Mint a népjóléti- és munkaügyi minisztérium költségvetésének valószínűleg utolsó előadója, kötelességemnek tartottam, hogy ennek a meggyőződésemnek itt az ország közvéleménye előtt nyilt kifejezést adjak. Hiszem, hogy a t.JEáz osztja ezt a véleményemet, és ezt az előadói feladatommal nem szorosan összefüggő kitérést meg fogja bocsátani. T. Ház! A népjóléti tárca költségvetésének összeállításánál annak a sanyarú takarékosságnak kellett érvényesülnie, mint általában az állami költségvetés összeállításánál. Ez a takarékosság azonban sehol sem olyan fájdalmas, mint éppen a népjóléti tárca ügykörénél, ezeknek a szociális állami feladatoknak ellátásánál, amelyek a népjóléti tárcához tartoznak. Összesen 12,181.600 pengő az az összeg, amellyel a népjóléti tárca költségvetése csökkent. (Esztergályos János: A hadikárosultak terhére. — Tóth Pál: És a rokkantak!) Méltóztassék lobogó temperamentumát fékezni igen t. képviselő úr, majd részletesen szándékozom kitérni erre. A központi igazgatásban 360.610 pengővel jut kevesebb, mint a múlt költségvetésben, a közegészségügynek 6,900.770 pengővel, az egészségügyi intézményeknek 1,622.300 pengővel, a gyermekvédelemnek 1,415.840 pengővel, a társadalombiztosításnak 47.420 pengővel, a közjótékonyságnak és az emberbaráti intézményeknek 1,812.060 pengővel jut kevesebb. A tárca költségvetésének hat címénél tehát a nyugellátásoknál elért 76,600 pengő megtakarítással együtt 12,181.600 pengővel kevesebb összeg áll rendelkezésre a tárca céljainak megvalósítására, mint az előző költségvetési évben. Ehhez azonban hozzá kell még számítani az Oti. által mentésügy céljára fizetett 200.000 pengőt, úgyhogy a tárca megtakarítása tulajdonképpen 12,381.600 pengő. Azok az állami feladatok, amelyeknek költségeiről ez alkalommal még a népjóléti tárca költségvetésében történik gondoskodás, a modern szociális állam legfontosabb, legéletbevágóbb, legelsőbbrendű feladatai. Ezeknek a feladatoknak fontosságát, nyiltan be kell vallanunk, a háború előtt a magyar állam kellően nem ismerte fel. Ezeknek a feladatoknak fontosságát azonban az érdeklődés homlokterébe állította a háborús és háború utáni nyomorúság. Ugyanaz a nyomorúság azonban, amely egyrészt rávilágít a szociális gondoskodásnak arra az útjára, amelyen az államnak haladnia kell, akadályozza meg másrészt annak a tempónak betartását, amelyet ezen az úton valamennyien szükségesnek és indokoltnak tartunk. Mindenesetre kétségtelen, hogy a legnehezebb pénzügyi viszonyok mellett is az államnak elő kell teremtenie legalább azt a fedezetet, amely a legszükségesebb szociális feladatok ellátását lehetővé teszi. A legelső kérdés tehát, amelyre a népjóléti tárca költségvetésében feleletet kell keresnünk, az, hogy vájjon megfelel-e ez a költségvetés ennek a követelménynek a múlt évi költségvetéssel való összehasonlításban. A múlt évi állami költségvetés összeállítása már & r takarékosság jegyében történt. ' A népjóléti tárca ellátmánya akkor két és fél millió pengővel csökkent. Az idén az ismert okok folytán további csökkentések váltak szükségessé, amelyeknek végösszege, mint már említettem, 12,181.600 pengőre rúg. Ennyivel kisebb a népjóléti tárca ellátmánya, mint volt a múlt költségvetési évben. Sietek azonban kifejezni azt a véleményemet, hogy korántsem ekkora az az összeg, amelyet a minisztérium ügykörébeutalt szociális feladatok megvalósításán kell összeS. ülése 19S2 május 20-án, pénteken. 161 • kuporgatni, hanem ennél, mint majd kifejteni bátorkodom, lényegesen kevesebb. A költségvetés azon^ a szigorúan követett elven épül fel, hogy a kényszerű takarékosság a tárca szociális feladataainak zavartalan megoldását ne veszélveztesse. Részletes fejtegetéseim során lesz alkalmam majd kimutatni, hogy a tárca szociális feladatainak zavartalan megmeg is valósította. A takarékosság leginkább olyan kiadások kíméletlen törlésében érvényesül, amelyek nemcsak az ország mai pénzügyi helyzetével nem állottak összhangzásban, hanem azzal a puritán egyszerűséggel sem, amelyet a tárca feladatainak természete minden más állami ágazaténál jobban megkövetelt volna. A költségvetés látszólagos szaldójával szemben állítani merem, hogy a tárca speciális ügyköreinek jutó összeg, ha sajnos, nem w emelkedett a tavalyihoz képest, amint kívánatosnak tartanám, de nem is csökkent olyan módon, hogy a tárca feladatainak ellátását lehetetlenné tenné és korántsem csökkent 12,181600 pengővel. Rögtön rá fogok térni a tárca költségvetésének részletes vizsgálatára, amellyel állításomat igazolni remélem. A költségvetés első címe a központi igazgatás. Az itt miutatkozó 306.610 pengő megtakarítás részint a tisztviselői létszám apasztása, részint az illetménycsökkentés révén volt elérhető és a tárca feladatainak ellátását nem veszélyezteti. Meg kívánom jegyezni, hogy a költségvetésben természetesen még szerepel a népjóléti miniszter és államtitkár illetménye, amely a miniszteri állás megszüntetéséről szóló törvény életbelépése esetén szintén megtakarítható lesz* A költségvetés második címe a közegészségügy címe, amely egyrészt a közegészségügyi kiadásokat tartalmazza^, ideértve az ivóvízszerzést is, másrészt^ a háború áldozatairól való gondoskodás költségeit foglalja magában. A közegészségügyi kiadások első rovata a betegánolási hozzájárulások rovata, a múlt évi 18.372000 pengőről 15.600.000 pengőre csökkent, vagyis 2,772.000 pengővel kiseblb az az összeg, amely ezt a célt szolgália, A valóságban azonban az erre a célra fordított összeg nemcsak, hogy nem kisebb, hanem lényegesen nagyobb a tavalyinál. Az államkincstár ugyanis az 1932/33. költségvetési évben nemcsak az első rovaton szereplő 15 600.000 pengőt fordítja betegápolási hozzájárulásokra, hanem azt az évi 7 millió pengőt is, amelyet az államkincstár Budapest székesfővárosnak a vele múlt évben kötött megegyezés szerint tizenkét esztendőn keresztül a nyilvános betegápolási pótadóból rendelkezésre bocsát. Az első rovaton szereplő 15.000 600 pengőhöz tehát hozzá kell adni a 7 millió pengőt, hogy a helyes összeget megkapjuk. Ez a 7 millió pengő ugyan nemcsak a folyó évi kiadások fedezésére szolgál, hanem ebben benne van a múltból származó adósságok amortizációja és így a költségvetés adataiból nem állapítható meg, hosrv milyen kiadások között oszlik meg ez a kétféle természetű rendeltetés összegszerűleg. Annyi azonban mindenesetre nyilvánvaló, ségvetési évben, mint a jelenlegiben fordított. a célra az államkincstár a most tárgyalt költhogy lényegesen nagyobb összeget fordít erre Megjegyezni bátorkodom még, hogy a 15,600.000 pengő betegápolási hozzájárulás összegéből a vidéki kórházak támogatása az eddigi mértékben szintén lehetséges és aggodalomra abban a tekintetben, hogy azokra ebből bizonyos hátrányok származnak, nincsen ok. ; 22*
