Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

8 Az országgyűlés képviselőházának úgy forduljon miniszteréhez, ahogy a törvényben biztosított jogánál fogva ez feladata is. De azért mégsem hunyhatok szemet ez előtt s én, aki mégis világos szemmel járok és látok, azt mondom, hogyha felütötte a fejét ilyen mozgalom, akkor itt valami igen nagy bajnak kell lennie és kell valami megnyugtatásnak következnie, hogy éhező bíró és éhező ügyvéd ne legyen. Mert most van. A cifranyomorúságot lehet róluk el játszatni, ahogy kopott ruháikban járnák a más ügyében. Amikor az ember azt olvassa, hogy vidéken is vannak ügyvédöngyiikosok anyagi bajok' miatt, az em•ber megborzad ennek észleletére és azt mondja, hogy mégiscsak segíteni kell ezen valahogy. En egypár szempontot szeretnék ezzel kapcsolatban a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Itt van például az ügy védek foglalkoztatása érdekében az alsófokú közigazgatási bíróság megteremtése. Ez az egész állami gépezet javát szolgálja. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg kell ezt mar csinálni, hiszen a miniszter úr sokszor megmutat la. hogyha gyorsan kell csel eked in, akkor gyorsan tud törvényjavaslatokat a Ház elé terjeszteni. Meg kell csinálni az alsófokú közigazgatási bíróságot kontradiktórius eljárással, ügyvédi képviselettel, és meg vagyok győződve, hogy ezzel olyan munkaalkalmat teremt a miniszter úr az ügyvédség részére, hogy ez kisegítő jogkört és hatáskört biztosít számára. Engedje meg, hogy figyelmébe ajánljam az okirati kényszernek mielőbbi behozatalát úgy, amint a miniszter úr már kétszer tervezte, dicséretére legyen mondva. Ezzel is módot lehet adni arra, hogy az ügyvéd foglalkoztatása a jogkereső közönség javára szolgálhasson. Mert hiszen az ember megrémül arra, hogy egy kultúrállamban még az országgyűlésen is hányszor hallja az ember művelt egyénektől: ja, ügyvéd, mintha az ügyvédség valami felesleges intézmény volna; pedig mennél kulturáltabb egy ország, annál nagyobb szüksége van jogtudó elemekre. Ha tehát kimondjuk, hogy az okiratok elkészítése csakis ügyvédek útján történhetik és ezzel megóvjuk a felet a hibáktól és a bajoktól, megmentjük a zúgirászoktól és félredobhatjuk a jegyzőig munkálatokat is, ezek olyan intézkedések volnának, amelyekkel az igen t. igazságügyminiszter úr igen sokat segíthetne az ügyvédeken. Nem az alamizsnarendszer, nem is az a rendszer, hogy a fizetésképtelenségbe jutott adósok képviselete legyen előtérben, nem ez a lényeges, hanem komoly munkálatokat kellene az ügyvédség számára biztosítani. Azután itt van még egy nagy kérdés, a közhivatalnokokból lett ügyvédek kérdése. Különösen a múltban valósággal megdöbbentő volt, hogy magas közhivatalokból hogyan tódultak szabadon az ügyvédi pályára. Újra dicséretére legyen a miniszter úrnak, a miniszter úr határt szabott ennek és intézkedett, hogy az ügyvédi pályára ne tódulhassanak tisztviselők (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes!) és ne írhassák ki a táblájukra, hogy volt pénzügyigazgató és nem tudom miféle magas volt közhivatalnok. (Br. Vay Miklós: De azt se írhassa senki a táblájára, hogy országgyűlési képviselő! —; Vázsonyi János: Azt senki se írja a táblájára!— Felkiáltások a jobboldalon: De d levélpapírjára igen! — Zaj.) T. Ház! Az ügyvédségben nincs irigység. E tekintetben nem arról van szó, hogy a hozzáértők, az elhivatottak, mind a fórumon legyenek, de azt a bizarr helyzetet, amely a múltban 8 6. ülése 1932'május 18-án, szerdán. volt, igenis meg kell szüntetni, hogy ma nyugdíjba ment valaki, mint magasállású közhivatalnok, s másnap már kitette a tábláját, mint ügyvéd, és annál a bíróságnál vagy hatóságnál képviselte a feleit, ahol addig ő dirigált, illetve funkcionált. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ezek anomáliák voltak, ezeken radikálisan kell segíteni és nem szabad megtűrni. (Erődi-Harrach Tihamér: Megszűnt! Már nincs panasz ezen a téren.) Megszűnt pro futuro, de ez nem elég, mert azt mondom, ha álláshalmozásról van szó, akinek megfelelő nyugdíja van az államtól, annak nincs joga az ügyvédi kamara révén nagy kereseteket magához szívni. Ez a helyes és 'ez a purifikáló gondolat. Nem lehet azt mondani, hogy szerzett jogok, a multat ne bántsuk. Hát én bántom. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az egyik magánjog olyan mint a másik. Nagy lesiklás, a magánjog területéről.) A magánjogról ne beszéljünk, hiszen a telekkönyvet sem tiszteli mindig az államhatalom,. — amire különben majd később visszatérek — amikor olyan rendelet kibocsátásról van szó. Erről tehát ne beszéljünk. En azt mondom, hogy azokat, akik nyugdíjat, még pedig magas nyugdíjat élveznek, korlátozni kell ebben a foglalkozásban. (Felkiáltások a baloldalon; Nagyon helyes! — Kelemen Kornél: Nem helyes!) De itt van még egy kérdés, a contrario. En nem láttam a mélyen t. miniszter úr rezsimje alatt, hogy ügyvédből kúriai bírót nevezett volna ki. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Táblabírót neveztem ki!) Táblabíróvá méltóztatott két-három ügyvédet kinevezni, de ügyvédből kúriai bírót nem méltóztatott kinevezni. En nem jövök .most azzal a közhellyel, hogy Angliában és Franciaországban nem lehet bíró senki, aki nem volt ügyvéd. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem is kérte senki három esztendő alatt!) Nem tudom, kérte-e, vagy nem, t. igazságügyminiszter úr, és most megint ne méltóztassék rám megharagudni, ha azt mondom, hogy Szilágyi Dezső azt mondta azon a helyen, ahol most a mélyen t. igazságügyminiszter úr ül: szemlét tartok és felszólítom a kiválókat az ügyvédek közül, jöjjenek a Kúriára és még kúriai tanácselnököket is nevezett ki. (Erődi-Harrach Tihamér: Csak nem tudom mit szólnának hozzá a bírák, akik a régen esedékes előléptetést várják!) T. képviselőtársam, én a személyi kérdéseket másodrendűeknek tartom; én azt tartom lényegesnek, ha a Kúriának ma is hallatlanul magas és az egész világ előtt dicséretet érdemlő nívóját öregbítjük azzal, ha az ügyvédi gyakorlatban kivált egyénekét bevisszük a Kúriára. Azt hiszem, ezzel két nagy célt érünk el: az egyik az, amit az előbb mondottam, tudniillik a nívó kérdése, a másik pedig az, hogy az ügyvédekből szelektált bíráknak kenyeret adunk. Az így kinevezett-ügy véd helyébe másik jön, és az ilyen bírói kinevezéssel csak szélesítjük az ügyvédi kar kenyérkereseti lehetőségét. T. Ház! Legyen szabad megemlítenem, •hogy vannak igazságszolgáltatásig területek, ahol -az ügyvédnek nincs is belépési joga. Vitatkozni kell e felett az ügyvédi rendtartási törvény ellenére is, amely kimondja, hogy minden hatóság előtt joga van az ügyvédnek a feleket képviselni. Már pedig a 'pénzügyi fórumok egyes területein a felek képviselete nehézségekbe ütközik. Itt említem meg, pedig én nem vagyok illethető azzal, hogy a katonai igazságszolgáltatást nem méltányolom eléggé — méltányoltam sokáig. (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon