Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Âz országgyűlés képviselőházának 8 6. emlékezni, valami szörnyűségek, mert én nem értem, hogyan lehet manapság az igazságszolgáltatást még megdrágítani, hogyan lehet felemelni még a törvénykezési és egyéb illetékeket is. Ez paradoxon. Az ország népe el van szegényedve, senki nem tud megélni, a bírák és az ügyvédek jajgatnak, és akkor idejön a kincstár, az állam és azt mondja: felemelem az illetékeket, tehát megdrágítom magát a jogszolgáltatást. Ennek nem volna szabad így lennie. Most olyan példát mutatok be, amely t. képviselőtársaimat feltétlenül kell, hogy érdekelje és kinyissa a szemeket abban a tekintetben, hogy mik fordulnak elő ennél a fináncpolitikánál, amely az igazságszolgáltatást így befolyásolja. T. Képviselőház! Itt van a kezemben egy fizetési meghagyás, amelyet Lang Lénárd képviselőtársunknak küldtek. (Halljuk! jobbfelől.) Nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy szenteljen ennek egy percet. Lang Lénárd képviselőtársunk a földmívelőnép széles rétegéinek megválasztott képviselője. Hozzáfordul egy szegény ember és azt mondja: kérem

% engem megbüntettek 5 pengőre, de olyan szegény vagyok, hogy nem tudom az 5 pengőt megfizetni, segítsen rajtam a képviselő úr. Erre fogja magát Lang Lénárd képviselőtársunk és ír egy kegyelmi kérvényt a miniszter úrhoz, hogy engedje el a szegény embernek az 5 pengő pénzbüntetést. Az új felemelt illetékdíjszabás szerint erre a kérvényre 20 pengős^ bélyeget kell ragasztani, azonban Lang Lénárd képviselőtársunk ezt nem tudta, elvégre a felemelt illetékdíjjegyzéket a jogászokon kívül senki sem ismeri. Erre — 'horribile* dictu — Lang Lénárd országgyűlési képviselőnek kézbesítenek egy fizetési meghagyást, hogy fizessen 72 pengő büntetést. (Felkiáltások half elöl: Hallatlan!) Szóval 5 pengő pénzbüntetésre van valaki ítélve; egy országgyűlési képviselő folyamodik ennek elengedéséért, (Erődi-Harrach Tihamér: En is sok illetéket fizettem már ki!) — engedelmet kérek, közérdekből — és ebből lesz 72 pengős büntetés. (Zaj jobbfelöl. — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Jobb lett volna kifizetni az 5 pengőt!) En ezt a fizetési meghagyást leteszem a Ház asztalára, méltóztassék betekinteni. (Zaj, — Közbeszólások a jobboldalon. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagyon drága volna, ha minden 5 pengőért mozgásba hoznák az egész állami gépezetet!) Ez lehetetlen, ezt nem lehet az igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére fenntartani. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A jogi tájékozatlanságért talán a miniszter felel?) En nem ezt mondom, inkább azt mondom, hogy a miniszter úr nézzen körül és segítsen. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ha valaki hozzám küld ilyen kérvényt, visszaküldöm privát levélben, hogy bélyegezze fel! — Dinnyés Lajos: Öt pengőért hogyan bélyegezzen fel húsz pengőt! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Vagy tessék máskor kifizetni, ez a helyes eljárás! Mindenki úgy csinálja, valamennyien úgy csináljuk! Akkor . segítünk rajta, ha kifizetjük helyette!) Feltettem magamban, hogy a mai napon tartózkodni fogok mindenféle ... (Közbeszólások, és zaj a jobboldalon. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mindenki tudja, hogy illetéket kell fizetni, ezek ábécés dolgok! Nevetséges dolog erről beszélni is! Rendes képviselő ezt kifizeti, ha segíteni akar! — Elnök csenget.) En ném szeretném, ha a mélyen t. miniszter úr ezen felháborodnék. Ez olyan ülése 1932 május 18-án, szerdán. 7 tény, amelyet kötelességemnek tartok felemlíteni azért, hogy valamiképpen orvoslás történjék. Ezért pedig nem szemrehányást érdemel az ember. (Ügy van! balfelöl. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Orvoslást? Tessék bélyeget ragasztani, ahogy kell! — Dinnyés Lajos: De ha nincs pénze! Nem mindenki vagyonos ember! — Közbeszólások a jobboldalon. — Elnök csenget.) En nem azt hibáztatom, én a rendeletet megtartandónak vélem ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Ezt a kérdést nem tudjuk úgy elintézni, ha a képviselő urak valamennyien egyszerre beszélnek, most Gál Jenő képviselő úr beszél. Felszólalhat azután majd mindenki, aki ezt a kérdést tisztázandónak tartja. Méltóztassanak tehát a közbeszólásoktól tartózkodni. Gál Jenő: A zöldszemű szörnyeteg oly hamar kigyullad, hogy az ember kifogy az időből. (Derültség.) Ezzel a kérdéssel már nem is foglalkozom tovább. Nem mondom azt, hogy helyes, ha valaki nem ragaszt bélyeget, kénytelenek vagyunk ragasztani; én azt a rendeletet szeretném kiszorgalmaztatni a pénzügyminiszter úrnál, amely szerint erre nincs szükség, mert ezt úgysem tudják behajtani. Az az ember, aki nem tud 5 pengő büntetést megfizetni, nem fizethet 20 pengő bélyeget.., (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az nem is tartó zik bélyeget ragasztani, onert az ilyen kérvények illetékmentesek!) A kegyelmi kérvény illetékmentes? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Igen, igen, ha szegénységi bizonyítványa van! Mondtam, hogy a jogi tájékozatlanság senkit nem ment!) Akinek nincs egy hold földje, tud kapni ugyan szegénységi bizonyítványt, de nem tud 5 pengő büntetést megfizetni. Akinek pedig van egy holdja, az nem kap szegénységi bizonyítványt. Nem lehet így megkerülni a kérdést. Legyen szabad most áttérnem az ügyvédkérdésre, amelyet a t. előadó úr volt szíves megemlíteni. Nagy elismeréssel emlékezem meg az igaz ságügyminiszter úrnak 1930 július 2-án a Felsőházban mondott beszédéről. Nem felejtem el, hogy a miniszter úr megígérte, — és meg is vagyok győződve, hogy komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel — hogy a jogszolgáltatásnak személyi vonatkozásait egy bírói és ügyvédi együttes értekezleten óhajtja megvitatni, hogy ezt előkészíti, elkészítteti a statisztikákat és az összes előmunkálatokat. Ezt azért említem fel, hogy a miniszter úr lássa, hogy mi nemcsak a kritika hangjával élünk, de az elismerés hangját is használjuk akkor, amikor látjuk, hogy a mélyen t. miniszter úrban megvan az a szándék, hogy segítsen. A munka alaposságára vall, hogy a kérdést nem hirtelenkedi el. Az ügyvédkérdés azonban sokkal szomorúbb, mint ahogy az előadói székből ismertették. Nem hallgathatom el, hogy az ügyvédek körében — fájdalom — valami soha nem észlelt tömegmozgalom, van kialakulóban. Nehogy félreértessem, én ezt csak regisztrálom és konstatálom. Soha nem hittük és nem tudtuk elképzelni, hogy az ügyvédek széles rétegeiben munkásmozgalmakhoz hasonló tömegmozgalom ébredhet fel. Én azt tartom, hogy ép az ügyvédségnek kell a törvényes formáknak ama betartásához ragaszkodnia, hogy az ügyvédi kamara útján kell a miniszter elé járulnia (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ügy van!) és a hivatalos helyet megkerülni nem célirányos dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ügyvédi kar méltóságához tartozik az, hogy