Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 5-4. romlott, akkor önök ne várják tőlünk továbbra is változatlan kamatok mellett fizetéseinknek teljesítését. Lássák be, hogy az a munka, amelyet önök Trianonban (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) kellő előkészítés és átgondolás nélkül megcsináltak, fércmunkának bizonyult, és a tandíjat most önök is fizetik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben az elgondolásban és bízva abban, hogy a kormány a külföldi hitelezők kérdésében a kellő elintézésig módot meg fogja találni, fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Klein Antal! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Ismételten csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak. (Jánossy Gábor közbeszól.) Jánossy képviselő urat kérem, ne szóljon közbe, Klein Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előttem felszólalt Szinyei Merse Jenő t. képviselőtársamnak mindkét határozati javaslatát, amelyet beterjesztett, a magam részéről is a legnagyobb örömmel és készséggel elfogadom, mert azon az állásponton vagyok, hogy minden szónál szebben, ékesebben bizonyít majd az a szám, amelyet a beterjesztendő statisztikai adatok fognak igazolni. (Jánossy Gábor: Gyere haza, minden meg van bocsátva! — Derültség. — Fráter Jenő: Isten őrizz!) Ugyanakkor azonban ki kell jelentenem, hogy nem vagyok egy véleményen és állásponton t. barátommal abban a tekintetben, hogy az előttünk fekvő költségvetés az ő megállapítása szerint valóban nem túldimenzionált. Természetesen állításait bizonyítani nem tudja, de hivatkozik bizonyos hivatott auktorokra, kiváló pénzügyminiszterekre és azoknak a múltban előterjesztett különböző költségvetéseinek összehasonlításából következtet. Az ő állításaival szemben nem akarok cáfolni, mert itt is azon az állásponton vagyok, hogy az ő állításait majd a tények fogják megcáfolni. (Jánossy Gábor: Vagy igazolják!) Vagy igazolják. (Tauffer Gábor: Bár neki lenne igazai) Adná az Isten, hogy őt igazolják a tények, hogy ez a költségvetés ne csak nem túldimenzionált, de valóban reális is legyen. ,,*,,, Az volt ugyanis az ó második állítása, hogy a költségvetést reálisnak mondotta. Mondom, nem hiszem, de adná a jó Isten, hogy igaza legyen és ez a költségvetés se túldimenzionált, se túlirreális ne legyen. Sajnos, ebben a tekintetben nem vagyok egy véleményen vele és majd a tények, eredmények fogják igazolni és bizonyítani, hogy kinek van igaza. Nem hiszem ezt. mert a jó Isten az egyik vonatkozásban már nagyon sok helyen learatott, az ország nagy részét jégcsapásokkal meglátogatva, súlyos károkat okozva. Azt mondotta egy közbeszóló barátom, hogy talán ennek a jégverésnek is a kormány az oka. (Jánossy Gábor: Nem hiszem, hogy a kormány volna az oka ennek! — Hegymegi Kiss Pál: Biztos «vagy benne? — Musa István: ö már elvégezte előre!) Történtek és voltak ilyen jégverések, jégpusztítások a múltban is En azonban tisztelt barátomnak egy megállapítására, egy auktorára akarok hivatkozni. akire ő célzott, és egyszersmind a múlt kisgazda-éra különböző pénzügyminiszterei közül a legkiválóbbra. (Homonnay Tivadar: Ki az?) ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 305 Most nem mondok nevet, de rá fognak ismerni arra a pénzügyminiszterre, aki a kisgazda-éra alatt volt pénzügyiminiszter és aki a következőket mondotta: Akkor lesz megint boldog az ország, ha a kisgazdák — ezekkel a szavakkal mondta, nem sértő szándékkal: ha majd a parasztok — levett kalappal fognák állani ismét a bankok előtt és úgy fognak kérni kölcsönt a tekintetes bankigazgatóktól. (Sauerborn Karoly: Ezt sikerült elérni! — Fráter Jenő: Ki volt az?) Majd ebből talán ráismernek. Azok a bankok és azok a tekintetes bankigazgatók... (Sauerborn Károly: Méltóságosak, kormányfőtanácsosok lettek! — Jánossy Gábor: Méltóságos bankigazgatók! — Fráter Jenő: Tekintetes bankigazgató! Olyan nincs! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Klein Antal: ...azóta már, tekintettel arra, hogy a kormányzatnak pénzügyi téren kiváló tanácsokat adtak, mind előléptek méltóságos kormányfőtanácsosokká, — mondom — ezek a bankigazgatók szomorúan elérték azt, hogy a kisgazdák, a parasztok ma tényleg levett kalappal r állanak a bankok előtt és, sajnos, a méltóságos bankigazgatók szíve nem könyörül meg rajtuk, és annak az igen t. volt pénzügyminiszter úrnak, aki ma is bankigazgató és magas helyről szemléli a kisgazdatársadalomnak ezt a vergődését, beteljesedett a kívánsága, tényleg ide jutottunk, de sajnos, az országnem boldogul, pedig ő azt mondotta, hogy akkor lesz boldog ez az ország. (Jánossy Gábor: De nem így értette ám!) Szomorúan meg fogja érezni ő és az egész Tébe. meg fogja érezni azt, hogy ide jutottunk, és hogy ide jutottunk, annak nagyoíi sok tekintetben ezek az igen tisztelt és tekintetesből méltóságossá avanzsált bankigazgatók, ez a bankpolitika és ez a pénzügyi politika volt az oka. (Szabóky Jenő: Ellenzéki bankpolitika!) Ebben a tekintetben ellenzéki, nagyon jól tetszik értesülve lenni, azonban abban, t. képviselőtársam, nem ellenzéki, mert abban Korányi pénzügyminiszter úrral is teljesen egyetért, hogy a földnek, a kisgazdatársadalomnak hitelt adni nem szabad, vagy ha adnak is, csak a legdrasztikusabb módon és eszközökkel. Az előttem szólott t. képviselőtársam másik állítására beszédem későbbi folyamán fogok rátérni. Ebben tudniillik azt mondotta, hogy az állás- és munkahalmozás tulajdonképpen egy, és, horribile diktu, ő az első, aki még Korányi Frigyes pénzügyminiszteren is túltett az álláshalmozók védelmezésében. (Fráter Jenő: Ugyan, ne értsék félre!) Azt is állítom, hogy ha egy jámbor hallgató itt kilenc nap óta, amióta itt a költségvetési vita folyik, fenn a karzaton, nem ismerve a különböző elhelyezkedéseket, végighallgatta volna a beszédeket, nem tudta volna megállapítani azt, hogy tulajdonképpen hol van a kormánypárt, mert a kormánypárt oldaláról is, a túloldalról is, ugyanolyan kritika hangzott el, ugyanazok a kifogások, ugyanazok a kívánságok hangzottak el az álláshalmozások, a földteherrendezés tekintetében. (Szabóky Jenő: Ez a különbség az ellenzék és a műellenzék között!) Kérem, én nagyon jól ismerem, kedves képviselőtársam. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Klein Antal: Bízza rám, t. képviselő úr, én az egységespártot nagyon jól ismerem, tudom, ki az ellenzéki és ki a műellenzéki. Én csak meg akarom állapítani azt, hogy egy jámbor hallgatónak igen bajos volt eddig megállapítania azt, hogy tulajdonképpen hol van itt