Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-84
•306 Az országgyűlés képviselőházának 84. ülése 19$% május 12-én, csütörtökön. a kormánypárt, mert a túloldalon a jobboldalról ugyanazon beszédek hangzottak el, ugyanazok a kívánságok, ugyanazok a követelmények. (Fráter Jenő: Nem tetszik!) Sőt, nagyon örvendek, de még jobban örvendenék, igen t. képviselőtársam, ha a konzekvenciában is teljesen egyek lennénk. (Fráter Jenő: Akkor lemondanék a képviselőségről!) Elnök: Csendet kérek, Fráter Jenő képviselő úr! (Fráter Jenő: Ez a különbség kettőnk között.) Elnök: Fráter képviselő urat ismételten.kérem, maradjon csendben. Klein Antal: A konzekvenciákat illetőleg az a véleményem, hogy ha én állítok* követelek, kívánok valamit és a kormány ezt' nem teljesíti, akkor ennek az a konzekvenciája, hogy a kormányt leszavazom. Ha én valamit határozati javaslatban kívánok, amelynek helyességéről meg vagyok győződve és látom, hogy egymásután többször nem tudok célt érni, akkor a konzekvencia levonásának az a helyes értelmezése, hogy a kormányt leszavazom, a kormánnyal szemben ellenzékbe vonulok. (Szabóky Jenő: Nem szabad a belső ellenzéket megbontani!) Elnök: Csendet kérek. Klein Antal: T. Ház! Ezek után áttérek a gazdasági kérdésekre, amelyeket szükségesnek tartok érinteni, amelyeket kevesen érintettek. Egyik-másik olyan kérdés, hogy itt a Házban csak közbeszólások, támadások alakjában tárgyalták. Elsősorban arra akarok rátérni, hogy tulajdonképpen mi a mi bajunknak, válságunknak a főoka. Ez az egyik. A másik egy olyan kérdés, amely különösen az ellenzék oldalán az én igen t. Kun Béla barátom fotémája, az ú. n. szeszkartell kérdése. A harmadik, amire rá akarok mutatni, az igen t. Keresztény Gazdasági Párt nagyrabecsült vezérének, . Wolff Károlynak állítása. Meg akarom védeni kisgazdaálláspontomat az ő fővárosi politikájával szemben, amelyben, sajnos, a magam részéről semmi körülmények között sem tudok osztozni. (Homonnay Tivadar: Hozzuk össze a várost a faluval.) T. képviselőtársam, a várost a faluval összehozni nem lehet azokkal az eszközökkel és módon, ahogyan ezt Wolff károly, az ön tisztelt vezére kívánja. A Nemzeti Újság április 24-i száma közli, — innen veszem Wolff Károlynak, a Keresztény Gazdasági Párt vezéréinek azt a megállapítását — hogy a jelen költségvetés földmívelésügyi tárcájának a pénzügyi bizottságban történt tárgyalása alkalmával azt mondta Wolff Károly: a mezőgazdaság álljon meg a saját lábán. Másodszor azt mondotta, hogy a mezőgazdasági rétegek igényei nagyon emelkedtek. (Homonnay Tivadar: Ezt már tisztáztuk a pártértekezleten. Teljes félreértés történt!) Amikor átjöttem arról az oldalról ide a baloldalra, t. képviselőtársaim, megvallom őszintén, bizonyos vonatkozásokban kellemesen csalódtam. Csalódtam pedig azért, mert pl. ezen a helyen szokott ülni Fenyő Miksa t. képviselőtársam, akit én a magam részéről annakidején nem nagyon ismertem s nem nagy örömmel üdvözöltem a Képviselőházban, mint a Gyosz, igazgatóját, de Fenyő Miksa két-három felszólalása után ebben a Házban határozottan szimpatikussá vált nekem, az agrárképviselőnek. Fenyő Miksa, a Gyosz. igazgatója (Zaj.) — ezt a kérdést nem lehet semmiféle^ felekezeti vagy foglalkozási szempontból bírálni — olyan elveket hirdetett itt, amelyeket én a inagam részéről száz százalékig aláírok. Ö maga, mint a Gyosz. igazgatója és elnöke, itt hangot adott annak, hogy igenis, a mezőgazdaságot nem szabad elhagyni, a mezőgazdaságot nekünk segítenünk kell, a mezőgazdaságot nekünk talpra kell állítanunk. (Kun Béla: Feliner Pál, Biró Pál, csatlakozzanak hozzá! Cselekedjenek! — Homonnay Tivadar: A Keresztény Gazdasági Párt is a kisgazdáktól akarja a terményeket közvetlenül beszerezni! Ezt hirdette Wolff Károly!) Mindjárt rá fogok mutatni, hogy mi a tényleges helyzet és e'rrevonatkozóan bizonyítékom van. Meg vagyok róla győződve, hogy Wolff Károly t. képviselőtársam helyre fogja igazítani az ő állítását, mert ez nem fedheti az ő politikáját, aki itt keresztény nemzeti politikát sürget és hirdet; lehetetlen, hogy ugyanakkor azzal a falusi néppel szemben, amely keresztény nemzeti alapon áll, legalább is az ő általa hirdetett elvekhez kell, hogy közelebb álljon, ilyen rideg álláspontot képviseljen. (Homonnay Tivadar: Teljes félreértés volt!) Szórói-szóra így mondta. (Homonnay Tivadar: Teljes félreértés!) Bocsánatot kérek,» de ott van a másik kijelentése, amikor azt mondotta, hogy emelkedtek a falunak és a mezőgazdasági rétegnek az igényei. (Homonnay Tivadar: Engedelmet kérek, ez igaz és helyes, ha megállapította! — Dinnyés Lajos: Petróleumra sincsen pénz! 1- Zaj.) Elnök: Homonnay képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! Klein Antal: Nagyon sokszor halljuk, azt mondják,, hogy a kisgazdáknál fényűzés és luxus van. Ezernél több falu van ebben az országban, amelynek nincs köves útja, amely télen sárban, nyáron porban van, ott nincsenek a tisztelt barátaim és képviselőtársaim által. támogatott operák és színházak, ott annak a népnek, amely, reggeltől estig dolgozik, igénye emelkedéséről nem lehet szó. Ha egyes falvakban lehet látni jobb selyemkendőket, azok még a régi jó időkből származnak, ma nem telik ilyesmire. (Csizmadia András: Emelkednek az igények? Szaporodnak a mezítlábasok! -p Jánossy Gábor: A selyemharisnyanyavalya elterjedt a falun! Az igaz! — Dinynyes Lajos: Nincs már kapca sem!) Elnök: Jánossy, képviselő urat kérem, ne szóljom olyan sűrűn közbe! Klein Antal: Nagyon örülök, hogy itt van a fővárosnak egyik illusztris fővárosi bizottsági tagja és talán az ellenzék részéről is vannak, akik a fővárosban szerepelnek. Előttük kell megállapítanom azt, hogy Budapest tulajdonképpen ma Magyarországon önálló vámterület, amely a vidékkel szemben vámháborút visel, (Csizmadia András: Állam az államban!) a legcsúnyább vámháborút. Ma majdnem könnyebben lehet jutni Csehszlovákiába v az ellenséges területre, amely nem szedi le úgy a. tejfelt, mint Budapest. (Zaj.) Bocsánatot kérek, számokkal fogok operálni. Az első, amire szintén a főváros vezetősége mutatott rá, a borfogyasztási adó. Amikor a bor ára 10 fillér körül van, a főváros 19 "5 fillért vesz be egy liter bor után fogyasztási adó fejében és erről nem akar lemondani. (Homonnay Tivadar: Wolff nem ezt mondotta, hanem azt mondotta, hogy a 10 milliót valahonnan pótolni kell!) Méltóztassék annak pótlásáról más úton gondoskodni. (Pakots József: Mi el akartuk törölni, de leszavaztak bennünket! — Zaj.) Lehetetlenség a szőlőbirtokosok, a borgazdálkodás terhére ilyen súlyos adónemet fenntartani.
