Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. munka sehíol, építkezés séftől, mindazok a remények, amelyek a nyárhoz fűződtek, hogy majd jön egy falat kenyér, jön egy kis munka, most összeroppannak és akkor ezt tankokkal, páncélautókkal, felszaporítottt rendövlegcuységgel nem lehet elintézni. Azt hiszem, minden képviselő m igkapta azokat az emlékiratokat, amelyek itt vannak a kezemben. Sajnos, nagyon rövid az idő, így csak néhány szót legyen szabad felolvadnom ezekből. Ezek mind hithű, hazafias szellemű, nem szocialista alakulatok. Itt van a Magyar Állami és Egyéb Közszolgálati Altisztek Országos nyugdíjpótló és Segélyező Egyesülete, amely hivatkozik hazafias érdemeire es azt mondja, hogy (olvassa): «Törvényes keretek között fordulunk ismételten bizalommal a m. kir. kormányhoz annak tagjaihoz, valamint a magyar képviselők összességéhez és kérjük, hogy segítsenek e sok tízezer emberből álló jobb sorsra érdemes altiszti karon, amely úgy a világiháborúban, mint az azt követő forradalmakban mindenkor és mindenhol hazafihoz illően, hűségesen megállotta helyét es megbecsülést hozott az altiszti karunk.» Ez igazán nem forradalmi ölem, hanem igen hűséges rétege a társadalomnak, amely nyomorúságában fordul ide, amely azonban ha nem nyer segítséget^ nagyon rohamosan fog úgynevezett forradalmár munkát végezni és forradalmi eszméket szolgáim. Ttt van a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, a Honsz., amely azt írja emlékiratában (olvassa): «Mindnyájan emlékezünk még a felvirágozott katonavonatokra, azokra a lelkes magyar fiúkra akik örömmel és hazaszeretettől áthatva indultak a világ négy tája felé, hogy az ezeréves határokat r

megvédelmezzék és akiket az az ünnepélyes ígéret kísért, hogy a haza nem fog elfeledkezni róluk és esetleg árván maradó hozzátartozóikról. Mindez 18 esztendővel ezelőtt történt. A magyar fiúk megtették kötelességüket stb.» Leírják, hogy a világháborúban szenvedtek, nyomorogtak, azután azt mondják (olvassa): «Azóta már egy új generáció nőtt fel. Az ifjú özvegyek a havi öt pengő járadiékkal biztosított száraz kenyerük iavát már megették, a szülőtlen kis árvák havi 3*25 P állami támogatás mellett if jakká serdültek és a csonka hősök némán tűrve nyomort és elhagyottságot 40—50 éves férfiakká lettek, már t. i.. aki még él közülük, mert nagyobb részük időközben meghalt.» Ez tehát szintén egy olyan egyesülésnek az emlékirata, amely nem vádol, hanem azt mondja: nem csináltatok semmit és ha ez így folytatódik, akkor elpusztulunk. Itt van a 19 000 magyar tanító és ide sóhajt fel a Képviselőházhoz, hogy tessék helyzetükön segíteni, mert ilyen viszonyok között, ami- ; nők ma vannak, elpusztulnak. Ez röviden az, ami bethleni politika kö- j vetkezménye. Nem hiszem, hogy azok után, i amiket Bethlen elkövetett, egyáltalában szó lehessen arról, hogy ide visszatérhessen. Ez | elképzelhetetlen azután a gazdálkodás utam j amelyet folytatott. Valamivel azonban még mindig adós ez a kormány is, amivel a Bethlen-kormány is adós maradt Nem beszélünk arról, hogy milyen lett a közéleti szellem, nem _ beszélünk arról, ] hogy a panalmia és korrupció terén is olvan magasságokra emelkedtünk a Bethlen-rezsim mellett, amely Magyarországon eddig teljesen j ismeretlen volt, amelyet azelőtt nem is lát- j tunk. De amikor a Bethlen-rezsim a beruhá- ' ülése 1932 május 13-án, pénteken. 361 zásokra hivatkozott, hiába kértük erről az oldalról, miniden ellenzéki párt részéről: tessék pontos elszámolásokat adni, hogy imi is az a tulajdonképpeni beruházás, nem pedig azt mondani, hogy a rezsim elköltött 1000 millió pengőt beruházásokra és éppen mi követeltük a beruházásokat. Azt nem tartom beruházásnak, ha valakinek, aki soha életében tyúkot nem látott, odaadnak 40 ezer pengőt t tyúkfarmra. (Peyer Károly: Csak fazékban látott tyúkot!) Nem tartom beruházásnak azt, amikor rossz kőbányákat vesznek és százezreket ráfizetnek. Lillafüredet sem tartom beruházásnak. Nem tudom, hogyan tudnák elszámolni ezeket az összegeket. Adósok maradtak âz elszámolással. Csak nagy általános összegben mondják, hogy ennyit beruháztunk; ténylegesen nem tudják, nem lehet kißntutatni, hogy mire költötték ezeket az óriási pénzeket. Sajnos, az én időm is lejárt, holott sokat kellene még beszélnem. Valamiről azonban beszélnem kell és ez az ú. n. koncentráció. Azt hiszem, minket nem nagyon vádolnak meg azzal, hogy túlságosan reklamáljuk a koncentrációt. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Nekünk nem kell!) Nem reklamáljuk a koncentrációt azért, mert nem értjük meg még az ellenzéki pártokat sem, hogy kivel akarnak koncentrálni. Teljesen érthetetlen ez a koncentrációs gondolat. Ebben a parlamentben nem lehet koncentrálni; koncentrációról csak egy új parlamentben lehet szó. Ott sem a magunk részére reklamáljuk ezt, hanem a polgári pártok esetleg összefoghatnak. Addig azonban beszélni sem lehet koncentrációról — legfeljebb elvárulásról lehetne beszélni, — amíg emellett a választójog mellett becsapott választókkal megválasztott parlament ül itt együtt. Mert Bethlen debreceni beszéde becsapása volt az egész országnak, mert úgy választottunk, hogy senkinek sem volt fogalma arról, hogy az összeomlás szélén állunk. Nyilt választójoggal és erőszakkal választottak. Ebben a parlamentben nem lehet koncentrálódni. Koncentrálódniuk lehet a polgári pártoknak egy új parlamentben, amelynek megválasztásakor a nép igazi akarata nyilvánult meg. Amikor mi a magunk részéről leszögezzük, hogy semmiféle koncentrációt nem kívánunk, hanem új rendszert, új embereket, új választást akarunk; amikor leszögezzük, hogy örülünk annak, hogy ilyen szépen elszigetelten állunk a koncentrálókkal szemben, teljesen magunkra hagyatva és amikor ezt nem reklamáljuk: akkor azt mondjuk: azok, akik azt hiszik, hogy lehet egy bizonyos ámítással vagy a mostani pártok koncentrációjával továbbfolytatni a dolgokat úgy, mint eddig mentek, csalódnak. Csakis új rendszer vezetheti ki az országot ebből a helyzetből és csakis titkos választójog alapján összeült parlament alkalmas arra, hogy ezt az új rendszert meghozza. Pepecseléssel, adóemelésekkel, akármiféle ilyen időleges elhatározásokkal ezt az országot megmenteni nem lehet. Gyökeres földreform kell, progresszív adózás és mélyreható nagy változások, amelyeket ez a parlament nem is tud megszavazni. Igenis mi azt mondjuk: elszigetelten állunk és a .polgári demokráciát is csak azért követeljük, mert ez az út alkalmas arra, hogy továbbmenjünk rajta. Mi azokkal az ellenzékiekkel szemben is, akik igyekeznek minél élesebben feltüntetni azt, hogy ők nincsenek velünk egy plattformon, nyíltan megmondjuk — mert igazuk van — hogy mi a kapitalista társadalom védelmezőivel sohasem lehetünk egy