Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

362 Az országgyűlés képviselőházának plattformon. Mi a polgári demokrácia eszközeit arra akarjuk felhasználni, hogy egy új világot, a szocialista termelés világrendjét valósítsuk meg, inert ez a rendszer, amely ma van, semmiféle formájában, még a demokrácia eszközeinek alkalmazása mellett sem alkalmas arra, hogy megoldja a világválságot. Míg ez a rendszer van, míg a kapitalizmus uralkodik, addig nyomorúság és igazságtalanság az emberek osztályrésze. Az elosztásnak, a szervezésnek, a termelésnek új rendje kell; erre törekszünk, ezért hadakozunk. A költségvetést nem fogadom el, mert a kormányzatot nem tartom alkalmasnak arra, hogy megvalósítsa azokat a nagy célokat és megalkossa azokat a nagy reformokat, amelyeik az országot kivezethetik ezekből a bajokból. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Hadházy Ferenc! Vitéz Hadházy Ferenc: T. Ház! Weltner Jakab igen t. képviselőtársammal egyetértek abban, hogy a mai nyomorult helyzetben a politika súlypontja és tengelye csak a magángazdaságok helyreállítása lehet, annyival is inkább, mert az államháztartás helyzete a magángazdaságok helyzetétől függ. Mind az a baj, amely a magángazdaságoknál jelentkezik, annál nyomatékosabban fog mutatkozni az államháztartásban, mintahogy a statisztika törvényei is a nagy számokban jegecesednek ki. Arra, amit Weltner Jakab igen t. képviselőtársam az elmúlt kormányrendszer pazarlásáról szólt, legyen szabad megjegyeznem a következőket. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt úgy az egyes embereiknél, mint a közületek gazdálkodásánál, bizonyos túligényesedés mutatkozott. A háború és az azt követő évek kényszerű gazdasági tétlensége erős visszahatást keltett, ami úgy az egyes embereknél, mint az önkormányzatoknál és az állami gazdálkodásnál erős alkotni és előrehaladni vágyásban jelentkezett. (Ügy van! jobb felől- —- Jánossy Gábor! A mulasztások pótlására!) Az államra ezenkívül az a kötelesség is hárult, hogy a magánvállalkozás elégtelensége miatt a munkaadás, a foglalkoztatás terhét is magára kellett vállalnia, amivel a legjobb szándék, vagy mondjuk a kényszerítő szükség mellett is a magángazdaságok erejét sorvasztotta, a magánvállalkozás útjába gördített akadályokat, ami egészen természetesen a jelenlegi társadalmi" berendezkedés mellett jóra nem vezethetett. Ennek az állapotnak visszahatásaképen most egy súlyos gazdasági világválság közepette az államháztartás nagyon nehéz helyzetben van. Ennek az állapotnak természetes következménye nem lehet más, mint az összehúzódás, a lebontás, a takarékosság, sokszor olyan mértékben, amely már ront, ahelyett, hogy javítana. Mindenütt felszisszen egy-egy érdek és meg kell állapítani, hogy ezek a felszisszenések többé-kevésbbé már jogos érdekek feljajdulásai. Itt már nem a túlhajtott érdek megnyirbálásáról, hanem sokszor a termelés folytonosságának veszélyeztetéséről, vagy a fogyasztóképesség csökkenéséről van szó.. (Jánossy Gábor: Igaz!) A költségvetés csak akkor lehet jó, ha az észszerű mértéket a takarékosságban is megtartja, ha legalulról kezdi szem előtt tartani az érdekeket, ha ott kezdi a megállapítást, hogy mi fáj a Kis Pétereknek, meg a Nagy Jánosoknak. Ha a költségvetés kereteit tágítjuk, vagy szűkítjük, azt végeredmény85. ülése 1932 május 13-án, pénteken. ben a Kis Péterek és Nagy Jánosok érzik meg. (Jánossy Gábor: A dolgozó tömegek!) A magángazdaságok helyzetén két irányban lehet segíteni: vagy csökkenteni a terheiket, vagy emelni a jövedelmeiket. (Ügy van! jobbfelől.) En ezekkel a kérdésekkel akarok foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) En a csökkentés tekintetében az adótehernek, a termelés költségeinek csökkentésére, a megélhetési cikkek olcsóbbítására gondolok, (Ügy van! jobbfelől.) a jövedelem fokozásánál pedig fogyasztóképes piacok szerzésére és a megzőgazdaságnak az értékesítés lehetőségeire tekintő átszervezésére. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon örülök — és ez valóban szükséges is volt, — hogy a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy adót emelni tovább nem lehet. (Jánossy Gábor: Csak csökkenteni lehet!) Valóban, erre csak az gondolhat, aki nem ismeri a nép helyzetét, aki azt hiszi, hogy a népnek a fizetőkészsége és nem a fizetőképessége hiányzik. En azt a kérdést akarom felvetni, hogy lehet-e lényeges adócsökkenést remélni. A költségvetés számoszlopainak vizsgálata azonban arról győz meg, hogy amikor a költségvetési kiadások 54'5%-a a személyi kiadás, amikor 213 millió pengő a nyugdí jteher és ebből a nyugdíj teherből 129 millió pengő a legszomorúbb jóvátételi fizetnivaló, amikor több mint másfél milliárdra rúgnak az állami adósságok, amikor annyi közteher marad behajthatatlanul, amikor annyi szociális teher nyomja az államháztartást, akkor rébus sic standibus lényeges adócsökkentést várni nem lehet. Nagyon helytelen volna azonban, ha megmaradnánk ennél a rezignált megállapításnál. Es itt ismétlem a nagyobb nyomaték kedvéért azt, amit csaknem minden képviselőtársam elmondott az adóztatásra vonatkozóan, hogy az adóztatás kérdésében úgyis lehet segíteni az embereiken, ha az adóterheket arányosan osztjuk meg köztük. (Ügy van! jobbfelől.) Az adóztatás csak akkor lehet helyes, ha egyfelől arányos és igazságos, másfelől nem akadályozza a termelést. Ha ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyjuk, helyrehozhatjuk ugyan időlegesen a költségvetésünket, azonban a legrövidebb idő alatt tönkretesszük polgáraink fizetőképességét és ezzel fizetési mérlegünk egyensúlyát. Én a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg senkitől sem irigylem a nagy jövedelmet. Vallom, hogy a tehetség, tudás és szorgalom hozza meg a megérdemelt jutalmát. (Jánossy Gábor: De sunt certi denique fines!) De életérdekünk, fennmaradásunk érdeke, hogy ebben a remélhetőleg átmeneti helyzetben mindenki meg tudjon élni, ezt át tudja élni. Ebből pedig az következik, hogy bár kevesen vannak, akik ma tényleg jövedelemmel rendelkeznek, a nemzet tagjai szolidaritásának érdekében mindenkinek lejjebb kell szállítani az igényét, éppúgy, mint a hajótöröttek sem lehetnek figyelemmel egyik vagy másik társuk nagyobb étvágyára, hanem az adagokat szigorúan elosztják egymás között. Nem hiszem, hogy az állampénztárból túlzott és etikailag- kifogásolható nagy jövedelmek fizettetnének. Ha igen, le kell szállítani azokat. Ha magánvállalkozás adja ezeket a nagy jövedelmeket, akkor radikális adóztatással le kell venni belőlük a felesleget. (Úgy van! Úgy van!) De jogos és^ igazságos követelés, hogy amikor a polgárság ^ esztendők óta vagyonából és nem jövedelméből adózik, akkor mindenki viszonylagos gazdasági ereje-