Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-82

Az országgyűlés képviselőházának 8 seggel állok a képviselő úr és a keresztény­szocialisták rendelkezésére és töviről-hegyire megmagyarázom, miért nem tartom a magam részéről járhatónak azt az utat, amelyet a ke­resztényszocialisták járnak. Egy dolgot azon­ban kétségtelenül el kell ismernem és ezt tisz­telettel az ország színe előtt nyugtázom, hogy a keresztényszocialisták is kiemelkedtek abból a tömegember sorból, ahol még nem tudnak semmit a társadalmi egyesülésről; a keresztény­szocialisták is felemelkedtek az emberi intelli­genciájának arra a magaslatára, hogy ha né­zetem szerint téves utakon járva is, de érzik a szükségességét annak, hogy az ember vállát a másik vállához vetve, a társadalmi együtt­élésben többé, nagyobbá, magasztosabbá válik. Azt hiszem, a képviselő urak meg vannak elé­gedve ezzel a magyarázatommal. (Homonnay Tivadar: ~Ügy van!) De a rendszer, a hatalom nem így vélekedik. (Malasits Géza: A keresz­tény és nemzeti kurzus!) A rendszer egészen máskép bírál. A rendszer úgy bírál, hogy neki nem kell sem szociáldemokrata, sem keresztény­szocialista, aki a társadalmi együttélésnek már magasabb fokán áll, aki a társadalmi együtt­élés szükségét érzi, aki tehát már kiemelkedett a majomember sorsból, a huligánsorsból. Neki a huligán kell, a három pengő napidíjért min­denre kapható szemét kell. (Büchler József: Ügy van!) Ez az én véleményem erről. A rendszer óriási bűne van tehát ebben a csekélyke kis írásban lefektetve, amikor még olyan pártokat is indexe vesz, amelyekkel együtt kormányoz. Ezeknek tagjait, néptöme­geit is indexre veszi, megbélyegzi, mert hi­szen az ő részéről adva, ez kétségkívül meg­bélyegzés. (Homonnay Tivadar: Mindenesetre meg fogjuk vizsgálni. — Büchler József: Higyje el, így van! — Malasits Géza: Sok ilyet talál­nak, ha vizsgálják. — Büchler József: A mun­kaadó maga adta nekünk!) A magam részéről ezt mindenesetre olyan dokumentumnak tar­tom, amelyre bátran, joggal kérdezhetem, hogy ez a nemzeti összefogás? Hogyan? Itt a szociáldemokrata százezres tömegek nélkül lehet nemzeti összefogás? Akármilyen oldalát vessem a tömeg használhatóságának, (Homon­nay Tivadar: Mindenesetre érdekes megállapí­tás!) keresztényszocialisták nélkül, sőt a végén mindenki nélkül, akinek valami nexusa van a tömegekkel, egyedül csak pusztán a szurony­erdőre támaszkodva, pár kivételes, politikailag kedvezően elbírált úr barátságát bevonva, ez jelentené a nemzeti összefogást és ez jelentené legkülönösebben azt a bizonyos erőt és hatal­mat, amellyel mindazokat a nagy célokat, a külföldi kölcsön oldalbarugását, a kamatszol­gáltatások leszállítását, kivitelünk megjavítá­sát, kereskedelmi szerződések kötését, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Betartását!) mindent ilyenképpen, ilyen módon óhajt ez a rendszer ez a kormány elérni? Aki ezt hiszi, aki így hiszi, az vagy nem ért a politikához, vagy egyszerűen rosszindulatú. A magam részéről, amint megmondottam, megismétlem, azt tartom csak egyedül lehet­séges megoldásnak, hogy az általános, egyenlő* titkos választójogot be kell^ vezetni. Aki annak alapján kijön a kalapból, keresztényszocia­lista, szociáldemokrata, kisgazda, nagygazda, teljesen mindegy, azt hiszem az lesz, akit a nemzet óhajtott, akit a nemzet akart. Akkor itt egészen mássá válik ebben a teremben a levegő, egészen más lesz a helyzet, nem üres, nem minden eredménynélküli, kapacitáció nél­küli állapot lesz, hanem komoly testületté válik •i ülése 1932 május 10-én, kedden. 179 ez a Képviselőház és ennek háta mögé állhat a nemzet egységesen, pártkülönbség nélkül számtalan kérdésben. SoJfcszor méltóztatnak rá­mutatni arra, hogy ja, az angol szociáldemo­kratapárt, ja, a francia szociáldemokratapárt, ja, mit tudom én, hova való szociáldemokrata­párt. Minden szociáldemokratapárt különb, mint a magyar szociáldemokratapárt. Ennek igen egyszerű magyarázata van: sehol egész Európában nincs olyan r,eakciós rendszer, ura­lom, mint itt (Bücnler József: Majd beszélek róla, hogy mi van!) Az a magyarázat, hogy önök máskép látják a magyar szociáldemokrá­ciát. Abban a pillanatban, amikor a rendszer olyanná változik, mint amilyen Angliában, Franciaországban, Németországban, úgy igazo­dik utána a szociáldemokrácia is, mint ahogy ott igazodott, mert nem is lehet másképpen. Nem vonhatja ki magát ezen társadalmi tör­vények hatása alól (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sok igazság van benne!) Addig azon­ban, amíg minket fekélyes valamiként kezel­nek, amíg ellenünk, a mi megrontásunkra, a mi megbontásunkra drága, kormánypénzen fenntartott tábort toboroznak, nem várhatják ezt. Amint látjuk, ebben az országban, Nagy­Magyarország idejében megközelítőleg sem volt annyi csendőr, rendőr, mint amennyi ma van itt, a biatorbágyi ostoba gaztett után, — ami­kor a t. munkavédelmi hivatalnak ezekkel a legényeivel —• akik között nem lehet a keresz­tényszocialistáknak sem helyet foglalni — őriztették a hidakat és erre dobott ki a kor­mány 36.000 pengőt. Ez így nem mehet to­vább, így ne tessék várni a boldogulást, ma­gyar jövőt, mert így az nem következhetik el. Ttt más utakra kell térni. T. Képviselőház! A költségvetés általában véve azt a benyomást kelti bennem, mintha valaki azt gondolja, hogy, ha innen a 2-es vil­lamossal kimenne a Keleti pályaudvarhoz és visszajönne, kiadna 48 fillért. Kimegy gyalog és akkor elkönyveli, hogy keresett 48 fillért, holott 50 fillért elkoptatott cipőtalpban. Ez a költségvetés megnyirbál olyan dolgokat, olyan dolgokhoz nyúl, amelyekhez nem volna szabad hozzányúlni. Hogy csak egy kérdésről beszéljek, t. Képviselőház, azt méltóztatnak képzelni, hogy jóra fog vezetni az államháztartás szanálásá­nak az a módja, amelyet itt követtek a köz­alkalmazottakkal szembeni Nem beszélek egyéb dolgokról, csak olya­nokról, amelyek önöknek is fájnak, amelyek önöknek is sebei, csak ezekre mutatok rá, mert így talán jobban megértjük egymást. A 80 pen­gős havi fizetésű szolgától havonta 8 pengőt le­vonni, azután most megint valamit, tehát a létminimum megállapítása nélkül megcsinálni ezt a fizetésredukciót, a legutolsó, a legszegé­nyebb sorban lévő nagycsaládos magyar embe­rektől elvonni a fizetést: azt méltóztatik gon­dolni, hogy ezen van áldás és ez sikerült dolog? Ez nem sikerülhet, ez nem vezethet jóra. Lét­minimumot kellett volna megállapítani csupán és ezen felül kellett volna takarékoskodni. Az a kisfizetésű hivatalnok, szolga, az az egész apró ember, ahogy megkapta fizetését, vitte a boltba, ott forgalmiadót, stb. számították az áru után, azután ott volt a kereseti adó és mit tudom én még milyen adó, úgyhogy végered­ményben az állam nagy összeget gyorsan visz­szakapott belőle, és ez most mind elmarad. Nem úgy van, ahogy mondom? Kerestem 48 fillért, mert nem mentem villamoson a Keleti pályaudvarra, de viszont a cinŐtalpamiból 50 fillér ára kopott cl. 25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom