Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-82
Az országgyűlés képviselőházának 8 seggel állok a képviselő úr és a keresztényszocialisták rendelkezésére és töviről-hegyire megmagyarázom, miért nem tartom a magam részéről járhatónak azt az utat, amelyet a keresztényszocialisták járnak. Egy dolgot azonban kétségtelenül el kell ismernem és ezt tisztelettel az ország színe előtt nyugtázom, hogy a keresztényszocialisták is kiemelkedtek abból a tömegember sorból, ahol még nem tudnak semmit a társadalmi egyesülésről; a keresztényszocialisták is felemelkedtek az emberi intelligenciájának arra a magaslatára, hogy ha nézetem szerint téves utakon járva is, de érzik a szükségességét annak, hogy az ember vállát a másik vállához vetve, a társadalmi együttélésben többé, nagyobbá, magasztosabbá válik. Azt hiszem, a képviselő urak meg vannak elégedve ezzel a magyarázatommal. (Homonnay Tivadar: ~Ügy van!) De a rendszer, a hatalom nem így vélekedik. (Malasits Géza: A keresztény és nemzeti kurzus!) A rendszer egészen máskép bírál. A rendszer úgy bírál, hogy neki nem kell sem szociáldemokrata, sem keresztényszocialista, aki a társadalmi együttélésnek már magasabb fokán áll, aki a társadalmi együttélés szükségét érzi, aki tehát már kiemelkedett a majomember sorsból, a huligánsorsból. Neki a huligán kell, a három pengő napidíjért mindenre kapható szemét kell. (Büchler József: Ügy van!) Ez az én véleményem erről. A rendszer óriási bűne van tehát ebben a csekélyke kis írásban lefektetve, amikor még olyan pártokat is indexe vesz, amelyekkel együtt kormányoz. Ezeknek tagjait, néptömegeit is indexre veszi, megbélyegzi, mert hiszen az ő részéről adva, ez kétségkívül megbélyegzés. (Homonnay Tivadar: Mindenesetre meg fogjuk vizsgálni. — Büchler József: Higyje el, így van! — Malasits Géza: Sok ilyet találnak, ha vizsgálják. — Büchler József: A munkaadó maga adta nekünk!) A magam részéről ezt mindenesetre olyan dokumentumnak tartom, amelyre bátran, joggal kérdezhetem, hogy ez a nemzeti összefogás? Hogyan? Itt a szociáldemokrata százezres tömegek nélkül lehet nemzeti összefogás? Akármilyen oldalát vessem a tömeg használhatóságának, (Homonnay Tivadar: Mindenesetre érdekes megállapítás!) keresztényszocialisták nélkül, sőt a végén mindenki nélkül, akinek valami nexusa van a tömegekkel, egyedül csak pusztán a szuronyerdőre támaszkodva, pár kivételes, politikailag kedvezően elbírált úr barátságát bevonva, ez jelentené a nemzeti összefogást és ez jelentené legkülönösebben azt a bizonyos erőt és hatalmat, amellyel mindazokat a nagy célokat, a külföldi kölcsön oldalbarugását, a kamatszolgáltatások leszállítását, kivitelünk megjavítását, kereskedelmi szerződések kötését, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Betartását!) mindent ilyenképpen, ilyen módon óhajt ez a rendszer ez a kormány elérni? Aki ezt hiszi, aki így hiszi, az vagy nem ért a politikához, vagy egyszerűen rosszindulatú. A magam részéről, amint megmondottam, megismétlem, azt tartom csak egyedül lehetséges megoldásnak, hogy az általános, egyenlő* titkos választójogot be kell^ vezetni. Aki annak alapján kijön a kalapból, keresztényszocialista, szociáldemokrata, kisgazda, nagygazda, teljesen mindegy, azt hiszem az lesz, akit a nemzet óhajtott, akit a nemzet akart. Akkor itt egészen mássá válik ebben a teremben a levegő, egészen más lesz a helyzet, nem üres, nem minden eredménynélküli, kapacitáció nélküli állapot lesz, hanem komoly testületté válik •i ülése 1932 május 10-én, kedden. 179 ez a Képviselőház és ennek háta mögé állhat a nemzet egységesen, pártkülönbség nélkül számtalan kérdésben. SoJfcszor méltóztatnak rámutatni arra, hogy ja, az angol szociáldemokratapárt, ja, a francia szociáldemokratapárt, ja, mit tudom én, hova való szociáldemokratapárt. Minden szociáldemokratapárt különb, mint a magyar szociáldemokratapárt. Ennek igen egyszerű magyarázata van: sehol egész Európában nincs olyan r,eakciós rendszer, uralom, mint itt (Bücnler József: Majd beszélek róla, hogy mi van!) Az a magyarázat, hogy önök máskép látják a magyar szociáldemokráciát. Abban a pillanatban, amikor a rendszer olyanná változik, mint amilyen Angliában, Franciaországban, Németországban, úgy igazodik utána a szociáldemokrácia is, mint ahogy ott igazodott, mert nem is lehet másképpen. Nem vonhatja ki magát ezen társadalmi törvények hatása alól (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sok igazság van benne!) Addig azonban, amíg minket fekélyes valamiként kezelnek, amíg ellenünk, a mi megrontásunkra, a mi megbontásunkra drága, kormánypénzen fenntartott tábort toboroznak, nem várhatják ezt. Amint látjuk, ebben az országban, NagyMagyarország idejében megközelítőleg sem volt annyi csendőr, rendőr, mint amennyi ma van itt, a biatorbágyi ostoba gaztett után, — amikor a t. munkavédelmi hivatalnak ezekkel a legényeivel —• akik között nem lehet a keresztényszocialistáknak sem helyet foglalni — őriztették a hidakat és erre dobott ki a kormány 36.000 pengőt. Ez így nem mehet tovább, így ne tessék várni a boldogulást, magyar jövőt, mert így az nem következhetik el. Ttt más utakra kell térni. T. Képviselőház! A költségvetés általában véve azt a benyomást kelti bennem, mintha valaki azt gondolja, hogy, ha innen a 2-es villamossal kimenne a Keleti pályaudvarhoz és visszajönne, kiadna 48 fillért. Kimegy gyalog és akkor elkönyveli, hogy keresett 48 fillért, holott 50 fillért elkoptatott cipőtalpban. Ez a költségvetés megnyirbál olyan dolgokat, olyan dolgokhoz nyúl, amelyekhez nem volna szabad hozzányúlni. Hogy csak egy kérdésről beszéljek, t. Képviselőház, azt méltóztatnak képzelni, hogy jóra fog vezetni az államháztartás szanálásának az a módja, amelyet itt követtek a közalkalmazottakkal szembeni Nem beszélek egyéb dolgokról, csak olyanokról, amelyek önöknek is fájnak, amelyek önöknek is sebei, csak ezekre mutatok rá, mert így talán jobban megértjük egymást. A 80 pengős havi fizetésű szolgától havonta 8 pengőt levonni, azután most megint valamit, tehát a létminimum megállapítása nélkül megcsinálni ezt a fizetésredukciót, a legutolsó, a legszegényebb sorban lévő nagycsaládos magyar emberektől elvonni a fizetést: azt méltóztatik gondolni, hogy ezen van áldás és ez sikerült dolog? Ez nem sikerülhet, ez nem vezethet jóra. Létminimumot kellett volna megállapítani csupán és ezen felül kellett volna takarékoskodni. Az a kisfizetésű hivatalnok, szolga, az az egész apró ember, ahogy megkapta fizetését, vitte a boltba, ott forgalmiadót, stb. számították az áru után, azután ott volt a kereseti adó és mit tudom én még milyen adó, úgyhogy végeredményben az állam nagy összeget gyorsan viszszakapott belőle, és ez most mind elmarad. Nem úgy van, ahogy mondom? Kerestem 48 fillért, mert nem mentem villamoson a Keleti pályaudvarra, de viszont a cinŐtalpamiból 50 fillér ára kopott cl. 25*
