Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

'56 Az országgyűlés képviselőházának í a pénzes postást, akinek a hó elsején megtömik a táskáját pénzzel, és a pénzt ázom a napon kiosztja a címzetteknek. A tisztviselő is csak kiosztja a címzetteknek azt a fizetést, amelyet elsején kézhez kap. Mi tehát a fizetéscsökkentésnek ezt a legutóbbi formáját semmi körülmények közt el nem fogadjuk. Az adóemelés kérdésénél mint városi képviselő kénytelen vagyok megállapítani, hogy lagrár országunk adórendszere teljesen a városi lakosságra háramlik nagy terhével. Hiszen itt van az egyenesadók kimutatása., ahol látjuk, hogy a földadót, amely a múlt esztendőben 31 millió pengő volt, -a folyó évben ugyancsak 31 millió pengőben irányozzák elő, és úgy tudom, hogy ennek is nagy részét elengedik. Ezzel szemlben a házadót, amely a múlt évben 68 millió pengő volt, az idén 85 millió pengőben irányozzák elő. Fellner Frigyesnek a magyar földbirtok értékét 1929-ben megállapító statisztikája a magyar földbirtokot 13 és fél milliárd pengőre értékeli. A mai viszonyokra merek ebből 40%-ot levonni és azt mondom, hogy a (magyar földbirtok összértéke ma 8 milliárd pengőA múlt évi 68 millió pengős házadóból egyedül Budapest házai fizettek ta mult esztendőben 44,224.814 pengőt, mondjuk kereken 44 millió pengőt, az idei költségvetés 85 .milliójából egyedül a budapesti >házak fognak fizetni 55 millió pengőt. Ha a budapesti házak összértékét a házbérek nyolcszorosa alapján kiszámítom, úgy, 'ahogy .az illeték kivetésénél (Számítják az összértéket, miután 1930-lban 240 millió^ pengő volt a házadóbevétel, — az idén ia házadóbevétel ennél valami vei kevesebb w

lesz, de a kerek szám kedvéért 240 millió pengőt veszek, — két milliárd pengőre kell értékelnem a budapesti házak összértékét, Előáll most a következő számtani feladat: hogyan lehetséges az, hogy a minimálisan nyolc milliárd pengőt érő földbirtok 31 millió pengő adót fizet, ugyanakkor pedig ta budapesti házbirtok, amely ennek csak negyedrészét, két milliárdot éri, fizet 55 millió pengő házadót? (Gáspárdy Elemér: A föld nem hoz semmit!) Ez olyan probléma, amely az egyenlő és igazságos teherviselés elvével nem áll éppen egyenes arányban. (Egy hang balfelöl: És* a társulati adó?) A társulatig adó nincs felemelve, hanem le van szállítva négy millióval, az idei költségvetésben. Még kevésbé áll azonban az egyenlő teherviselés elvével -arányban az, ihogy az adómentes házakat is megadóztatják már a folyó évben. Nem tudom megérteni, micsoda munkanélküliséget eltüntető és építőkedvet fokozó akció az, amikor a pénzügyminiszter az egyik oldalon 30 éves adómentességet hirdet és ezzel akarja fellendíteni taz építő ipart, amikor pedig >a naiv építtetők beugranak és építkezésekbe kezdenek, iákkor kapják fejükre egymásután a. következő ütéseket: 2%%-os betegápolási pótadót, 20%-ps illetékemelést és a netán eladott házak értékének 2000 pengőn túl elért hasznából szintén 20%-os adórészesedést. Ez tisztára elriasztja az építkezéstől az építtetőket, de felborítja azokat a pénzügyi alapokat is, amelyeken ta házak éoítése tényleg létreíött, mert aki 30 éves adómentességet eszkomptált pénzügyileg az építkezés előtt, az 2% százalékos adót nem bír el, ennek következtében kormányzati intézkedésekkel félre van vezetve, mert a 30 éves adómentességet nem úgy értelmezte, hogy fog azonban fizetni mégi® 2%%-os adót. A budapesti házak ma már jövedelmüknek 36'35%-át fizetik adóba, és az adómentes házak 0. ülése 1932 május 7-én, szombaton. is 8'35%-ot fizetnek adóba. Ha ez így megy, kinek lesz kedve házatépíteni? Mindig azt hangoztatják és azt mondják, hogy a munkanélküliség megoldásának leghathatósabb eszköze az építkezések előmozdítása. Az egyik oldalon 30 éves adómentességet hirdetni, a másik oldalon pedig a hiszékeny építtetőt adókkal megterhelni: ez nem felel meg annak a célnak, hogy az építkezési kedvet előmozdítsák, hanem inkább elveszi a kormányintézkedésekbe vetett gyér hitelét is a gazdasági életben járatlan közönségnek, (Propper Sándor: Feltételesen, fenntartással, de mindig támogatja a kormányt!) A Tyler-jelentés a városoknál még nagyobb megtakarításokat kíván (Gáspárdy Elemér: Helyesen kívánja!) és azt mondja, hogy míg az állami költségvetésben eddig már 17% -os megtakarítás éretett el, addig a városok költségvetésében ez a megtakarítás csak 5%. Aki nem felejti el azt, hogy az országot megcsonkították, ellenben a városokat nem csonkították meg, az ezt a tényt magától értetődőnek tartja. Sokkal nagyobb a városoknál az 5%-os költségcsökkenés, mint az államnál a 17%-os csökkenés. Az országban túldimenzionáltság van, az állami adminisztráció Nagymagyarország standard-jére van felépítve, a városi pedig csak ugyanannak a csonkítatlan városnak az adminisztrálására. Ma mindenki tudja, hogy a városokra háruló közigazgatási és egyéb feladatok, főként közgazdasági feladatok, sokkal nagyobbak, mint amilyenek voltak a háború előtt. Ennek következtében lehetetlenség azt kívánni, hogy az integer városok ugyanazt a redukciót eszközöljék, mint amelyet eszközölnek egyébként az ország területén. Ugyanitt a városi gazdálkodás illusztrálására Tyler úr kikap egy városi üzemet, a Beszkárt-ot és erről teljesen helytelen adatok alapján azt állítja, hogy míg a régi magántársaságok évi nyereségként 1913-ban 7*2 millió pengőt^ mutattak ki, addig a Beszkárt múlt évi zárszámadásaiban csak 0'2 millió pengő tiszta nyereség van kimutatva. Ennek adatait Wolff Károly t. képviselőtársam már számszerűleg megcáfolta. En csupán a következő kérdést teszem fel: lehet-e 1913-at összehasonltani 1931-gyel, lehet-e nemcsak a Beszkártnál, de gazdasági életünk bármely ágában 1913-at, Nagymagyarországnak aranypénzzel fizető korszakát összehasonlítani 1931-ben Csonkamagyar or szagnak leromlott papírpénzgazdaságával? Az ilyen összehasonlítás, bármire vonatkozzék is, mindig igazságtalan marad. De ennek ellenére azt mondom, hogy a jelentés teljesen téves, még pedig azért, mert a Beszkárt nem 0'2 millió pengő tiszta hasznot mutat ki, hanem a következőket: befizetett 1930-ban a székesfőváros részére 8,916.000 pengőt, és pedig: közlekedési adó címén 5 millió pengőt, területhasználati díj címén 3'75 millió pengőt, osztalék címén 137.000 pengőt. Ezenkívül visel még olyan terheket, amilyen terheket a régi vállalat nem viselt. Viseli pl. — hogy csak egyet mondjak — az Oti- és Mabijárulékoknak csekély 1,618.000 pengőnyi összegét. (Györki Imre: Ez azelőtt is volt!) 1913-ban nem volt meg ilyen arányban. Megmondom, mi volt. (Györki Imre: Betegségi és balesetbiztosítás már akkor is megvolt!) A magán vasutak annakidején 153.590 pengőt fordítottak rá. (Györki Imre: Nagyobb összeget!) Ez-